Igazság, 1910 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1910-12-09 / 11. szám
1910. december 9. IGAZSÁG 3 hegyekbevágott, nagy merész utak, dobog elő a kis fenyves mögül vígan pöfékelve a bolondoskedvek, gyermekdajkáló, öreg vasbika ... Az ezer alak. a száz, akik idegenek ugyan a valóságban tőlem és soha sem fogom ismerni és járni azt a földet ahol élnek és nem tudom azt sem, élnek-e hát valóságban, azonban ismerősök azért valahányan mind és olyanok most az emlékezetemben is, mintha itt járnának, itt gondolkoznának, szeretnének és gyűlölnének, a buta fortélyaik és egyeneslelkü, ösztönszerü cselekedeteik itt történnek előttem mind . . . Itt állanak a nagy hallgatag sziklák, amiket sohasem láttam én alföldi, dübörögnek a nekem idegen félelmetes, de a mesék révén eleven és érző, gondolkozó és cselekvő öreg aczélszörnyek, a félig állatlelkü oláhok, akik a maguk vad butaságában is gyönyörű, mert gyönyörűen megrajzolt alakok ... És a legszebb, a legfájóbb, ami mindezeken keresztülvilágol, a töltésoldalon röpködő, világoskék selyemszal- lagocska ... És közéjük áll akkor az ember ... A komor arczu a százegyforma . . . Aki mindezeknek a megalkotója . . . Ennek a sok tiszta, nagy gyönyörűségnek . . . Hullanak szerte az oltár figurái és az ujjaimat gondolkozástalan nyitom széjjel és szertetárom a lelkem minden kis ajtóját, — eredjetek. Széjjel, el a nagy feledés örök messzijébe . . . Azért sem! Összeszoritom az ujjaimat ökölbe és sietve zárom vaspántos, nehéz ajtókkal a lelkem virágos kicsike templomát. Nem adom azokat a bűbájos meseképeket. Hiszen az irás az enyém lett, mikor elololvastam. Az alakok az enyéim és az én lelkem lakossai, mikor megszerettem. Mikor sima, könnyű, bájos táncolással belopták magukat a lelkembe. Az enyém hát és féktelen önzéssel szeretem meg őket hirtelen és újra. Itt maradnak. Féltve, önző őrizéssel szorítom őket újra a lelkemhez. ,$z embert dobom el. Besunyt szemmel járok el mellette és csukott lélekkel. Megtréfálom a lesutult Olympust, a teremtményeit megtartom nagy önzön és ugyanakkor kiejtem a gondolataim közül a gyalogjáró Félisten unalmas és százegytorma, idegen alakját. pont Ö. T. E. Kis hegyaljai városban nagy volt az ijedtség. Volt is miért. Nem szállott le a nap anélkül a szőiöshegyek lelett, hogy útját be ne világította volna a nádfedeles házikók piszkos sárga lángja. Félt mindenki, gyanúsítottak boldog-boldogtalant. a tüzek mégsem maradtak el. A jó városiak végtére belátták, hogy tenni kell valamit s megalakították a Ö. T. E-t, azaz az Önkéntes tűzoltó egyesületet. Az öreg Dobrószky bíró uram, nemes kádármester buzgólkodott az egyesület megalakításában. — Bizony ideje is volt. Szörnyű módon fogytak a házak a Lázár-utcába, már pedig a bíró úr zsindelytetős, zöld zsalugáteres háza ott kevélykedett a Micsinykó csizmadia- mester nádfedeles háza mellett. A szép ház pedig sok irigységet kelt, a nádfedeles ház meg tűz esetén igen rossz szomszéd. Tartott is tőle Dobrószky uram ; talán meg is mondta volna Micsinykónak, jó lesz lebontani az ócska nádfedelet s valami másat a helyébe hűzni, lelik a Micsinykó uram vagyonkájából. Azonban közbe játszott valami, ami hallgatásra bírta a biró urat. Az ifjú Dobrószky erősen taposta a Micsinykó ur portáját s a Zsuzsika meg nem megvetendő partié. így történt, hogy nehány kerek hónapra 30 edzett vasas, akarom mondani, tűzoltó robogott végig a városban, cifra sisakban, körül kötelezve s mellükön messzire ragyog tt az önkéntes tűzoltó egyesület kezdőbetű1: Ö. T. E. A tüzek nagy hirtelen elmúltak, mielőtt a tűzoltó egyesület kipróbálta volna a drága szivattyú készüléket, a csillogó tűzoltó szerszámot. — Azért az önkéntes sereg nem nyugodott. Futottak, másztak; felszereltek, leszereltek, háztetőről háztetőre husztak, beldog boldogtalant tönkre locsoltak, hajnalban hajnal előtt meg- konditották a harangot — persze csak gyakorlatból. A tűzoltás tüze erősen terjedt. A gyermekek papircsákokban tüzoltósdit játszottak. Ebédre csak estefelé kerültek haza. Fiatalok-öregek csak erről beszéltek. Mindez nagy büszkeséggel töltötte el a lelkeket. Elhatározták tehát az első tüzoltó-bál rendezését. Hatalmas falragaszok hirdették a város igen tisztelt polgárainak, hogy az Önkéntes tűzoltó egyesület Dobrószky parancsnok úr elnöklete alatt görögtüzzel és minta oltással egybekötött bált rendez, melyre minden tüzesvérü menyecskét és nem menyecskét gyakorlat, már mint táncgyakorlat céljából tisztelettel elvár. Nosza lett erre kavarodás; készülődtek itt is, ott is; a vidék is mozgolódott, s minden jel arra vallott, hogy olyan mulatság lesz, milyet még nem látott a vén hegyalja. A nagy örömmámort azonban elrontotta holmi kósza pletyka. Ráfogták az Önkéntes egyesületre, hogy mielőtt megmutatta volna, tud-e valamit, bált rendez, pedig a város még nem is látta, értenek-e tűzoltáshoz, hiszen mióta megalakult, még tűz sem volt. Hirtelen gyűlést tartottak Meghányták — vetették körülményesen az ügyet s végtére odalyukadtak, hogy itt csak tűz tisztíthatja meg az ügyet. De hol kell tüzet venni ? Minden oly csendes, az idő rövid s tűznek mégis kell lenni. Csüggedten, de kissé titkolózva szétoszlott a gyülekezet s az önkéntesek haza ballagtak. Otthon azonban nem rakták el az ünneplők közé az egyenruhát, legyen kéz alatt, mert nem lehet tudni neme tárnái hirtelen tűz, hiszen jó az Isten. Hajnalodon. A kakasok hangos szóval ébresztették a tyukvilágot, a kutyák egyet — egyet vakantottak, itt-ott vályúhoz hajtották a tehenet: a városka ébrednzett. A kürtös és csövezető együtt sétálnak, leskedlődnek. Nem látszik semmi. Kellemetlenül rázogalják fejőket,- ha végre, kiáltja a csőve- zetö. A kürtös belefuj a trombitába. Harsog a riadás, száll utcáról — utcára, s nyomában felhangzik a vészkiáltás: tűz van ! Mint a megzavart hangyaboly, hirtelen mozgalmas lett a városka. Álmos, félig öltözött alakok futkostak ide stova, mig végre felhangzott: az Alvég-utcába. Ide tódult a tömeg, egymást lökdösve, közben visongva, jajgatva. A szűk Alvég-utca tömve volt a kiváncsi férfi és asszony népségtől. Az égő ház körül a tűzoltók buzgó csapata sürgölődött. Dobrőczky főparancsnok a tyúkketrec tetejére állva hangos szóval intézkedik. Minden parancs nyomban teljesítve. Két ember csák- lvákkal igazítja a tüzet, kettő a ház falának támasztott létrán áll s várja a vizsugás megindítását. Rövid idő múlva előtör a hatalmas vizsugár, sziporkázva, csillogva a felbukkanó napsugárban. A néző közönség élénk tetszés nyilvánítása fokozta a tűzoltók buzgóságát és csakhamar az égni alig akaró tűz megunva a sok öntözést elszunyadt az Ö. T. E. dicsőségére. És a tűzoltás tarka színeivel csíkozott csonka házikó messzire hirdette, lesz vigalom kivilágos-kiviradtig. Heti Krónika. A második est. A Bessenyei-kör müvészestéiröl kritikát írni immár túlhaladott dolog. A kritika már átszárnyalta az ország határait, a Bessenyei estélyek külföld művész világa előtt is jó hírnévnek örvendnek. Tapasztaljuk ezt minden estélynél, amelyre világhírű művészek és művésznők jönnek el a kis Nyíregyháza városába, holott nyugodt lélekkel mondhatjuk, egyik sem tudja, hogy ily nevű város van-e a földgömbön. A Bessenyei-kör neve azonban vonza őket s a szerfelett hiú művészember képes országokon át utazni, hogy hozzánk jutva művészetében gyönyörködhessünk. A második est is fényesen sikerült. A Korona dísztermét megtöltötte a Bessenyei estélyek közönsége. Kényes raffinált Ízlésű hallgatóság, melyet a Bessenyei estélyek csiszoltak oly finommá s talán ez az oka, hogy Yvonne Dübel primadonna nagy áriái kissé hidegen hagyták. Apróbb dalaival azonban felhevitette a közönséget és osztatlan elismerésben részesült. Jaques van Lier igazi művész. Játékáról dicséretet mondani kevés, kritikát írni róla nem vagyunk hivatottak. Ki ott volt, sokáig elragadtatva fog arra a brilliáns játékra visszagondolni, melyet Jaques van Liertől hallott. A közönség ünnepelte. — Hymen. Silberstein Irma Szántó Ignác jegyesek. (Külön értesítés helyett.) — Esküvő. Strausz Ernő terménykereskedő december hó 11-én vasárnap tartja esküvőjét Goldstein Klárikával Debrecenben. — A Kereskedők és Gazdák köre december hó 28-án rendezi a második sociologiai estélyt. Előadó: Glücklich Vilma. — Öngyilkossá?! kísérlet. Seres Andor 20 éves r. kath. vallásu gyógyszerész segéd, folyó hó 7-én délután a „Korona“ szálloda 31. sz. szobájában morfiumot ivott. — Elszállították az Erzsébet kórházba, hol sokkal jobban lett. Tettének oka: szerelmi bánat. — Balesetek ! Nagy Mihály 14 éves ref. vallásu, nagykállói lakos, folyó hó 4-én az ottani határban megtartott hajtó vadászaton volt mint napszámos alkalmazva. — A vadászok nyulra lövöldöztek, s véletlenül a srét öt találta, s jobb kezefején és mellén lett megsértve beszállították az Erzsébet kórházba, baja azonban nem súlyos. Vircig János 17 éves g. kath. nyirbökönyi lakos, napszámos egy katona töltényt, — melyben éles golyó nem volt — elsütni akart, s azt addig verte mig az felrobbant, s balkezén súlyos sérülést szeevedett. Az Erzsébet kórházban ápolják Sitku Jósef 18 éves r. kath. napszámos, póespetri-i lakos nov. 27-én délután 3 órakor a g kath. templomba ment és imádkozás köz- hen Mendler Ignác pócspetri-i lakos legénynyel összeszólalkozott s a nála levő zsebkéssni ott a templomban Mendlert megszúrta. Erre Mendler isszonyu dühbe jött és Sitkunak az orrát töviből leharapta. — Kinyomozott rablók. A Blaú Károly birtokán levő Kiss Sándor és felesége dohányos kertészek rablógyilkosait a csendőrök már kinyomozták. — Ezek kóbor cigányok voltak tényleg, kiket már a mai nap letartóztattak. — Nagy tombola-estély a Kereskedő Ifjak Egyletében. Az 1908. évi tombola-estély nagy sikere arra indította a Kereskedő Ifjak Egyletét, hogy megismételje azt. De az idei tombola sokkal nagyobb lesz, mert mig a múltba csak a helybeli kereskedők járultak a tombolához, addig most a helybeli kereskedőkön kívül az ország, sőt a monarchia legnagyobb gyárosai és kereskedői küldenek értékesebbnél értékesebb tárgyakat a tombolához. Eddig is már körülbelül 1000 tárgy gyűlt egybe a legszebb és a legértékesebb tárgyakkal, úgy hogy a sorsjegyek a legnagyobb esélyekkel játszanak. Az egylet egy külön nagy szobája már telve van a sok pezsgővel, likőrrel, cogna- colckal, borral, finom dessertekkel, szalámival, tarhonyával, makarónival, édes nemes paprikával, zsebórával, ezüst cukor szelencével ezüst tálcával, box kenőcsel, szebnél szebb női övékkel, kitűnő prágai kolbászai, gyönyörű levélpapír caseltákkal, különféle pácolt halak nagy dobozokba, Frank- és Kneip kávé, Bóni szappan, Kalogén, finom mosdó szappanok, kölni viz, moro por, cocusz zsir, remek háló koronák, impregnált svéd gyufa egész ládával . . . de ki tudná végig sorolni mind azt ami már eddig is össze gyűlt és még a posta naponta hozza a hatalmas csomagokat és ládákat, melyekbe a sok tombola tárgy jön. Ha még hozzá vészük a nyíregyházi keres edők áldozatkészségét kik még csak ezután fognak adm, a tombolán szinte biztosra vesszük, hogy minden sorsjegy nyerni fog. De érdekes lesz a tombola estély cabaréja is melyen a legjobb műkedvelőink fognak szerepelni. És lesz még egy érdekessége is az estélynek. Egy külön kis újságot ad ki az egylet vigalmi bizottsága a tombola estélyre melyben a város nevesebb irói vonulnak fel jobbnál-jobb dolgokkal. Lesz abba a lapban szépirodalom, humor, sőt még politika is, de csak helyi. Minden jelenlevő ingyen fog egy ily szép kis lapot kapni. Az estély december 26-ikán, karácsony másodnapján lesz megtartva. A — Hirck az Apollóból. A múlt heti előadásokat nagyszámú, előkelő közönség nézte végig és igen jól mulatót a kitűnő műsoron. Különösen általános tetszést aratott a Quo Vadis c. történelmi episód. Az e heti előadások műsora ismét a szokott gonddal van összeállítva. Főszámja lesz : As ifjúság ! (Die Jugend !) Musset Alfred kitűnő vigjátéka, és a Két testvér. Két ellentétes jellemű férfiú küzdelmei. Természetes lesz szép természetes tájkép is és nehány igen jó humoros újdonság.
