Igazság, 1910 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1910-12-23 / 13. szám
SZÉPIRODALMI ÉS TARSADALHI HETILAP. NYÍREGYHÁZA, 1910. DECEMBER 23. PÉNTEK. I. ÉVFOLYAM. 13. SZAKÍT Előfizetési ár: Egész évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Egyes szám ára helyben 8 fill., vidéken 10 fillér Főszerkesztő: Dr. KALMÁR EDE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: n. szám. Szabad iskolákat! Dr. Fényes Samu, a maga kitünően szerkesztett heti lapjában, az „Úttörő "-ben a múlt hetek egyikén a progresszió szempontjából elvétett dolognak látja úgy a választójogi liga, mint a reform-klub megalkotását. A liga szerinte csak progresszió hipokritáinak használt, a reform-klub pedig — mint minden olyan kísérlet, amely a progresszív elemeknek a nagyúri környezethez való kapcsolódását akarja lehetségessé tenni — lehet akármi, de nem a progresszió ügyének tesz szolgálatot. Hogy mennyiben van. vagy mennyiben nincs igaza Fényes Samunak, az e — ha úgy tetszik — politikai s taktikai kérdések szemponttjából, most nem ide tartozik. De már igen az, amit Fényes maga is. mint elsőrangú feladatot jelöl meg a progresszió érdekében : a szabad tanítás szervezése! Ügy tudom, vau Nyíregyházán is Szabad Iskola, vagy Szabad Liceutn. Igv teljesen nyilt ajtót döngetnék, ha e cikkemmel Nyáregyházán egy ily iskola létesítését sürgetném. Más a kérdés. A szabad tanítás országos szervezése még messze van, s óvjon bennünket mindanyiunkat jó szerencsénk, hogy kormány jóváhagyással s miniszteri szabályzatokkal sikerüljön megszervezni valaha ezeket az iskolákat, amint azt Jancsó Benedekék tervezték. Mert ez a Szabad Iskoláknak kétségtelenül csak megfojtása, de nem megszervezése les'. Az a kérdés, hogy nem lehetne-e a szabad, társadalmi egyesülés és szervezkedés utján több szomszédos városnak ily szabad iskolák fentartására, előadókkal való ellátására szövetkeznie ? Debrecenben öt év óta vezetem már a Szabad Iskolát. Ez az intézmény itt először tisztán egyesek önkéntes, vállalkozásából, igazán önzetlen munkássága alapján létesült. Először vasárnaponként 4 iskolában egyszerre tartattak a köznépet érdeklő tárgyakról ingyenes előadások. Az előadó, aki sortában mind a 4 iskolában elmondta előadását, igy négy vasárnapon volt lekötve. Később tartottunk a műveltebb közönség érdeklődését is felkeltő előadásokat, de már csak egyetlen helyen, hetenként kétszer- háromszor az esti órákban, s ugyan e helyen tartattak vasárnaponkint a népet egészségügyileg vág y gazdaságilag, de előismeretei szélesbitésénél fogva máskülönben is érdeklő előadások. A Szabad Iskola előadásait eleinte nem nagyon látogatták. Legalább is az u. n. intelligens közönség, nagyon hosszú ideig maradt távol a Szabad Iskolától. A hallgatók főkontingensét iparosok, kis emberek, munkások s a kispolgári társadalom asszonyai tették. Két éve azonban nagy változás történt. Személyes agitá- cióval, a hírlapok utján kínálkozó hirdetésekkel, a tanrendnek sok száz címre ingyen postával való elküldésével, s főleg vetített képes előadásokkal — mintegy ingyen mozival - meg ingyenes, vagy 10—20 filléres belépti dijas hangversenyekkel a közönséget teljesen be tudtuk szoktatni a Szabad Iskolába, amelynek állandó napi hallgató közönsége mindig kitesz 280—300 személyt, úgy, hogy a terem igen sokszor nem bírja befogadni a tömeget. Ez a közönség persze a lehető legtarkább, de ily összetételében nekünk a legbecsesebb. És a haladás iránti fogékonysága felköltésével, a tudomány vívmányai iránti érdeklődése ébrentartásával reá tudjuk irányítani figyelmét azokra a vitális kérdésekre is, sőt azoknak progresszív irányú megoldása szükségességének belátására is, amelyek a haladó, radikáíís( jöveríSö Magyarország életkérdései. Igaz, hogy az egész Szabad Iskola ingyenesen működik, és sem előadóit., sem vezetőjét nem tudja az erkölcsi elismerés sovány jutalmán kivül semmivel sem honorálni, s anyagi bevétel a varos 600 kor. évi adományán s a Csokonai Kör állandó támogatásán s a helyi pénzintézetek csekély adományain kivül alig vannak, ezeket is teljesen felemésztik a dologi kiadások, mégis egy anyagilag labilis alap dacára, minden egyesületi szervezet nélkül is. egy virágzó, nagy horderejű intézmény. Ezt a jelentőségét Debrecen város is belátta s nemrég telket és megfelelő mennyiségű téglát adományozott a Szabad Iskola számára, hogy annak állandó háza lehessen, Ebben az uj és kényelmes épületben, amely 1912. tavaszára előreláthatólag el fog készülni, megfelelő tisztán tanítási célokat szolgáló berendezésekkel, nyilvánvalóan még inkább ki fogja elégíteni a Szabad Iskola azokat az igényeket, amelyek vele szemben ámaszthatók. amelyek első sorban a kísérletekkel vagy demonstrációkkal egybekötött előadások kényelmességét érintik. De ez már a debreceniek dolga s az ő örömük, ha a társadalom segítő támogatása e céljuk megközelítését lehetővé teszi. Amiért ez a cikk íródott s a miért ez a Szabad Iskola ezen kipróbált szervezetét ,ily hosszasan mutatta be, annak oka az, hogy a nyíregyházi Szabad i.yceum előadóival való esetleges egyesülését, a két hasonló célokat szolgáló intézménynek közös munkára való egyesülését — ha csak egyes esetekben is — meggondolás tárgyává tegye. Igen sokszor van rá eset, hogy vetített kepes előadásoknál nem tudjuk kellőképen kihasználni a kikölcsönzött képeket, azok drága dijával nincs arányban az egyszeri bemutatás. Ezeket ki lehetne cserélni, átadni a másik város Szabad Iskolájának bemutatásra. Vannak érdekes előadások, amelyek a másik város közönsége számára is fontossággal bírnak, ezeket ott is be lehetne mutatni. Pláne Nyíregyháza, inkább rászorulhat oly előadásokra, amelyekre a város kisebb volta s társadalmának feltétlenül csekélyebb mértékű szociális differenciáltsága folytán ily speciális, tudományos kérdésekkel foglalkozók ott nem is lehetnek. De emellett talán még az is egyik igen fontos eredménye lenne ezen alkalmi egyesülésnek, hogy közelebb jutna a két város egymáshoz, amely egymástól minden földrajzi közelség dacára is teljesen távoli áll. s oly mezőn történnék a közeledés, amelyen még a verseny is csak előnyös hatású, mert azt hozza eredményül, ami a legfontosabb, amit még a nagy forradalom Dantonja is a mindennapi kenyér után helyezett: a kultúrát, az edukációt! »Tanítsátok az embereket, és azok megjavulnak“ — volt a régi görög bölcs mondása Igen, tanítsátok az embereket, adjátok meg nekik viszonyaitokhoz képest amit tudásotokból adhattok, költsétek fel a bennök szunnyadó ösztönöket a tudás iránt, tegyétek fogékonyakká a szép, nemes, a művészi iránt: igy bizonyára magatok is közelebb jártok embertársi kötelességetek teljesítéséhez és őket is közelebb tudjátok hozni magatokhoz. Ha pedig erre valamikor szükség volt, úgy ma van rá szükség, ma, amikor a világnézetek csatája nem csak akadémikus jelentőségű, de egyenesen azt jelenti, hogy akarunk-e ebből a nyomorult szegény országból egy jövő haladásra képes országot formálni, s akarjuk-e a tudománynak az előítéleteket szerte foszlató hatalmát fel használni e nagy cél elérésére, vagy pedig a jelszavakkal még mindig könnyen megtéveszthető közvéleményt tovább is csak azok irányításának akarjuk átengedni, akiknek legnagyobb érdekük, hogy a tudás elől elzárják azokat a tömegeket, amelyek a tiszta látás alapján már másképpen gondolkoznak a világ s abban az ő saját helyzetük felől. Ajánlom megszivlelésül ezeket a sorokat a nyíregyházi Szabad Lyceum vezetői figyelmébe ! Dr. KovAe» ttábor. debreceni jogakadémiai tanár. Lokális bajok, Ha kitör a vihar. . . . Csakhogy már mi is elérjük azt az időt, hogy a modern haladással a képviseleti tag urak egymás fejéhez vagdalják a tintatartókat a város érdeke védelmében. Hát ugyan miért tört ki a vihar most kedden délután, miért történt az a nagy csődület a tanácsteremben ? Pénzszagot éreztünk uraim! Elvégre a város felsegélyezésére kiutalt 23.000 koronát valamiképpen csak fel kell osztani. Hát kik is volnának erre az összegre a legméltóbbak. Természetesen a városi urak. Hát bizony én a magam részéről ily érdek védelmére nemhogy hogy egy lépést nem tennék, de még a hideg vízbe se mártanám a kezem. Hát a felszámolás előtt meghajlok. Mindenben megegyezik a céllal és a város érdekével. Tekintetes Városi Tanács ! Tekintetes Képvis lő- testület! Uraim! A huszonháromezer koronát nem szabad a város felsegelyezésére fordítani, mert az e címen vétetett fel az államháztartás budget-jébe. Itt a karácsony! Ez a szeretet ünnepe! Legyünk békességben s osszák ki még azt az állítólag fenmaradt 9000 koronát is fizetés emelésre, kórpótlékra, jutalmazásokra. Legyék már egyszer egy igazi karácsony! Csak azt a /córpótlékot ne emlegették volna, hiszen aki Pista korában nem csinált semmit, komoly munkára István idején sem lesz képes soha. . . . * — Utóhatások. December hó 14-én egy küldöttség kereste fel Nyíregyháza város polgár- mesterét azon célból, hogy a piac viszahelyezése minél hamarább eszközöltessék. Ekkor a polgár- mesterur többek között azt is kijelentette: „ Bolond ember az a ki csak gondolni is merészel arra, hogy a piacot innen (vagyis a régi helyéről) elteszik és nem helyezik vissza, ha a kövezési munkálatokkal készen lesznek.“ Ez a kijelentés elég garantia volt, hogy nyugodtan bevártuk volna a további intézkedést. Azonban tudomásunkra jutott — hogy két ipar s — a magyar szabók közül — fennjárt a polgármester és a főkapitány uraknál azzal a valótlan és qualificál- hatlan mesév 1. hogy őket az összes iparosok bízták meg annak bejelentésével, miszerint mindnyájan meg vannak elégedve a mostani helyzettel s továb is a zöldségtéren akarnak maradni. Ez nem felelvén meg az igazságnak, a csizmadiák, szuszterek, bádogosok, mézes- kalácsosok, szürszabók, kalaposok, rostások, kefések, szervezkednek is, hogy újabb deputá- cióval és aláírással demonstráljanak a mellett, hogy ragaszkodnak és tartják magukat a polgár- mester ur kijelentéséhez és kinyilvánítják hogy a hely nagyságához mérten fogják arányosítani sátraikat. Legfőbb ideje volna tehát már eloszlatni a kételyeket, mert a hamu alatt még mindig van parázs s egyoldalú érdekek kielégítése csak a többiek elkeseredését váltja ki s a huza-vona utoljára is elmérgesedhetik, s nemcsak az iparosok és kereskedők között áll
