Dokumentumok a Magyar Iparművészeti Egyetem történetéből 1880-1904 - A Magyar Iparművészeti Egyetem Levéltárának Kiadványa (Budapest, 2004)
Források - A. Átírt dokumentumok
22. Budapest, 1897. szeptember 9. Boncalaktan tanítasa Az iparművészeti iskola szeptember hó 8-án tartott tanári gyűlésén a bonczalaktan tanítása szóba kerülvén, az igazgató úr felszólítására, a tanitás módja és alkalmazasa felöl való nézetemet írásban is röviden a kővetkezőkben foglalom össze. Okvetlenül szükségesnek tartom, hogy a növendékek az emberi test és csontváz szerkezetével megösmerkedjenek, a csontok alakjat, az izmok helyeit az actionál a csontok mozgásának az izmok működésének szabályait megtanulják Szerény nézetem szerint e tanulmányok üdvös hatását csak az előre haladottabb növendékeknél lehet várni, kezdőknél egyenesen veszedelmesnek tartom. Úgy vélekedem, hogy mielőtt e tanulmányokhoz er a növendék, szükséges, hogy már is saját tapasztalatai -A. i. nézés, látás, megfigyelés alapján tanulja ösmerni az emberi test külső formáit, hogy legyenek gyakorlati ismeretei, melyeket saját maga a természet tanulmányozása közben szerzett. Ha e ponton van a növendék, akkor a bonczalaklanban megfogja találni az egyes általa már ösmert jelenségek logikus magyarázatát. És akkor e tanulmányok kiegészítő és segítő eszközei lesznek a formák könnyebb megertésere és tisztább visszaadására mikor ezeket akár papíron, akar agyagban reprodukálni szándékszik. Nem tartom helyesnek, ha a növendék, mielőtt az emberi test formáinak visszaadásával foglalkozott volna, mielőtt az emberi testet szemléletileg már is ismerni tanulta volna, szert tesz egy adag bonczalaktani teoretikus tudásra. Mert azt tapasztaltam és hiszem, hogy e tudás a szemet elfogulttá teszi, a helyest látást meghamisítja. Az ily módón szerzett bonczalaktani tudás önkéntelenül is alkalmaztatni készteti magát és gyakran, sőt a legtöbb esetben az egyes formák és izomtömbök az igazság rovására való bántóan túlzott feltüntetésre ragadja az ily alapon képzett egyént. A természetet tartom az egyedüli helyes alapnak a művészetben. Ha annak megfigyeléseiben és annak megértésében már egy bizonyos gyakorlattal bir a növendék meg vagyok győződve, hogy a bonczalaktan mint segédeszköz igen jó s talán nélkülözhetetlen támaszt fog a növendéknek nyújtani. Ezek előrebocsátása után oda nyilatkozom, hogy a bonczalaktani órák hallgatását csak a legfelsőbb tanfolyamok számára tartom üdvösnek. [...] Pap Henrik 53
