Dokumentumok a Magyar Iparművészeti Egyetem történetéből 1880-1904 - A Magyar Iparművészeti Egyetem Levéltárának Kiadványa (Budapest, 2004)
Források - A. Átírt dokumentumok
mely munkában és műszerekben előáll, itt is létesítessék és itt feltalálható, megismerhető és elsajátítható legyen. Hogy megfelel e a létesített ötvösi szaktanfolyam is a czélnak, azt egyszeri megtekintés után is megítélheti a szakember. A berendezés mindenek előtt rendkívül primitiv és azon ide nem alkalmazható és ide nem tartozó elvet látszik magán hordani, hogy „segíts magadon ” A műteremnek ugyanis mintaszerű berendezéssel kell bírnia, hogy a növendék a czelszerűségekkel, a kényelmes és időt takarító munkálkodással ismerkedhessék meg. A kerek ki vágású asztal helyett azonban, sajnos csak egyenes asztalt találunk, mely sem ezüst, sem arany, sem ékszermunkákhoz nem alkalmas, mivel hiányzik a jobbkar támasza; ez asztalon és a forrasztólámpán kívül még a czélnak megfelelő székek sincsenek meg. Azt hiszem általános véleményt hangsúlyozok azzal, hogy iskolánk ezen ágának is olyannak kell lenni, hogy a külföldi hason iskolák látogatását legalább is nélkülözhetővé tegye, hogy azok, kik akarnak tanulni, de alkalmuk nincs külföldre menni a szükségeseket itthon is feltalálják. Hogy ez még sem igy van, már a fentiekből is kitűnik. De távol áll tőlem ezért akárkit is okozni. Úgy hiszem, hogy a tanár megteszi azt a mit képessége és a körülmények szerint megtehet, a kormány is elég jó akaratot tanúsít de nézetem szerint nincs a ki az intézőknek a hiányokra és a létesítendőkre felhívná figyelmét. Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy volt alkalmam a külföldön nevezetesen: Salzburg, Schoszheim, Berlin, London és Párisban gyakorlatilag tapasztalatot szerezni a pfoszheinni és hannaui, enemben első rangú, szakiskolák jó hírnevéről meggyőződni. E kérvényemnek czélja az, hogy azon módokat tegyem megbeszélés tárgyává, amelyekkel iskolánk ötvösi szaka a külföldiekhez hasonló berendezést nyerve a növendékkel az eszközöket megismertesse azokkal való bánást elsajátítassa, azon módokat melyek mellett az aranyműves és ékszerész mindazon okvetlen szükséges műveleteket megtanulhassa, amelyeket mint segédnek a főnök mellett épen a már említett egyoldalú kifejezés és foglalkozás miatt alkalma nem volna megtanulni, a melyekkel műizlése kifejlesztetik és a gyors, csinos és olcsó munkával a külföldivel versenyre képessé tétethetnék. Első kellék ehhez, hogy a műterem mintaszerű berendezést nyerjen, azon különféle legújabb és legczélszerübb műszerekkel (szerszámokkal) láttassák el, melyek még nálunk nem ösmeretesek, s melyekre szakiskolánknak annyival is inkább van szüksége, mivel segédeink azokat a műhelyekben fel nem találhatják úgy mint a külföldiek az ottani gyárakban. Elméleti és amennyire lehet különösen gyakorlati oktatást kell adni az ötvözésről (Legiezing), a villamos árammal valóaranyozásról es ezüstözésröl, és az aranyedzésről (Golafárben) mivel e műveletek elméletileg csak felületesen sajátíthatók el. Itt nem hagyható említés 26
