Dokumentumok a Magyar Iparművészeti Egyetem történetéből 1880-1904 - A Magyar Iparművészeti Egyetem Levéltárának Kiadványa (Budapest, 2004)
Források - A. Átírt dokumentumok
A két intézet munkáinak kiállítását megnézve valamint pótlólag a bécsi iparművészeti iskolát működésben tanulmányozva megfigyeléseimről a következőkben számolok be: Az iskolának munkálataiban megnyilatkozó törekvést akkor jellemzem legjobban, ha idézen Matsch tanár rövid programmját. „lehető sok művészetet bevinni az iparművészeibe.” E czél azután maga után vonja a természetnek folytonos és gondos tanulmányozását, a melyben az iskola minden más intézetet megelőz. A művészet felé való törekvés hozta létre bizonyára azokat a szervezetbeli sajátosságokat a melyben a bécsi intézet egyedül áll. Ilyen a szakosztályok, jobban mondva az egyes tanárok által vezetett osztályok teljes, betetőzött önállósága. Valóságos mind megannyi külön iparművészeti iskola mind egyike, mely tekintet nélkül a többi paralell osztály működésére feljogosítva érzi magát egyaránt foglalkozni az iparművészet minden ágával, kezdve azokon a feladatokon melyek már szinte a grand art mezejébe tartoznak, le egészen a kézművesnek való apró dolgokig. Hatalmas újítás ez, mely a képzőművészetek és az iparművészetek összefüggd egységes voltát hangoztatva fel akarja újítani azokat a klasszikus időket, a mikor egy mester vezetése alatt a tanítványok egyaránt foglalkoztak különféle feladatokkal, megismerkedve e közben az anyaggal, a dolgok elkészítésének módjával. Úgyszólván megszüntették az iskolát, hogy a műhelyt tegyék helyébe, okúivá a műtörténelmi tapasztalatokon. A kiállított eredmények teljesen igazolják a reformot. Általában magas művészi színvonal, finomság széles látókör, sokoldalúság, s az anyag teljes ismerete jellemzik az intézeti munkákat. A látottakra önkénytelenül is felmerül a szemlélőben a kérdés vájjon nem lehetne-e átültetni ezt a reformot hozzánk a mi intézetünkbe. Nézetem az, hogy ez idő szerint még nem A bécsi iparművészeti iskola ifjúságát szolgáltatja: egy kitünően vezetett előkészítő iskola, nagy csomó vidéki szakiskola, továbbá egy hatalmas, régi múlttal dicsekvő, élő ipar. A mi intézetünk ez utóbbinak hiányát érzi legjobban. Diák sorból nyeri növendékeinek legnagyobb részét, a kik semmi féle gyakorlati tudással nem rendelkeznek, hanem annak meg tanulását az intézettől várják. Ha oly nevelést adnánk nekik mint a bécsiek, félő hogy a dilettantizmus felé terelnénk egy részét. Mindazonáltal a bécsi intézet általános szervezetéből a mi intézetünk számára a következő tanúságokat merném levonni: 156
