Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. szeptember (8525-8527. szám)
1993-09-02 / 8526. szám
A sajtóháború kétes örömei 25 «innék az Írásnak a legkevésbé Km célja az igazság keresése. Abból indul ki, hog az érintett csoportok makacsul vallott igazságai között nincs átjárás, ebből az irányból előrejutni tehát nem lehet. Csupán helyzetelemzést igyekszik adni, és az abból levezethető politikai megoldásokra, másképpen: a lehetaégesre tesz javaslatot. □ Mindenekelőtt fel kell tennünk a kérdést: valóban médiaháború van-e Magyarországon? Másképp föltéve ugyanezt a kérdést: a sajtó és a kormány rossz viszonya minőségileg máse, mint a nyugati féltekén általában tapasztalható kutyamacska barátság’’ A válaszom: határozottan igen Magyarországon ugyanis mindkét közösség sértett és a másik által veszélyeztetett fél* nek tekinti magát (sajtó alatt itt és a továbbiakban a magyar újságírás azon részét értem, amelyet a politikusok „a sajtó"-nak szoktak nevezni, kormány alatt pedig a végrehajtó hatalomba döntő befolyást gyakorló politikusok összességét). A döntő többség természetesen betartja a polgán illemszabályokat, és közszereplesek alkalmával kész hitet tenni a demokrácia idevágó eszméi mellett A lelke mélyén azonban mindkét fél lenézi a másikát és fél tőle Ki-ki szenvedélyesen sérelmeket gyűjt, hogy abból önigazolást merítve még makacsabbul higgyen a maga igazában Tudomásul kell vennünk és kiindulópontként kell elfogadnunk, hogy a médiakiegyezést szíve szerint sem a kormány, sem a sajtó nem akarja (utóbbinak a kormányhoz húzó része végképp nem), mert az csak kompromisszumok révén volna lehetséges, azt pedig a lelke mélyén megalkuvásnak, mélyen hitt meggyőződése föladásának tartja. Ezért bármilyen kényszerű kompromisszum megkötése után nyomban pozí' cioi visszaszerzésén kezd el munkálkodni ‘ ----------- A második tényező, -«mivel számolnunk kell, hogy egyik fél sem tartja a másikat becsületesnek Meg van győződve arról, hogy a másikat tisztességtelen szándékok motiválják, nem is feltételezi, hogy a túloldalon is a jó úgy képviselőinek tartják magukat Ezért még inkább hisz abban, hogy a maga igazának így vagy úgy érvényre kell jutnia, bármely kompromisszum csak arra jó, hogy a győzelem útját egyengesse A harmadik tényező az, hogy a kormány és a sajtó között a közvetlen informális érintkezés elenyésző. A protokollal nincs különösebb baj, egymást érik a gondosan megszervezett sajtóreggelik, ilyen-olyan beszélgetések De a felek őszinte nézeteiket rtak saiát köreikben táriák Népszabadság, 1993.8.27 megerősitést kapnak. Zárt, egymáshoz a legkevésbé sem illeszkedő, egymás mellett elbeszélő érvrendszerek alakultak ki igy, amelyek csak önmagukhoz képest csiszolódnak, egymás kérdéseire feleletet nem adnak. íme a klasszikus háborús csoportpazichózis: sértett és fenyegetett félnek érzem a közösségemet, a másik felet nem értem, lenézem és félek tőle, miközben mély meggyőződésem, hogy az igazság a mi oldalunkon van, és hazámnak teszek szolgálatot, ha ezt barátaimmal és ellenségeim ellenségeivel összefogva győzelemre segítem. □ Ez a „bajtársias” érzület a médiaháború lényege, és ez az, ami teljességei hiányzik a régi keletű demokráciákban egyébként gyakori sajtó-kormány közti pengeváltásokból. Nálunk viszont ismert, mi több. életünk részé. A kérdés már csak az, hogy' mi a teendő. Három lehetséges stratégia közül lehet választani. Lehet folytatni a harcot, lehet hagyni, hogy a dolgok alakuljanak, ahogy’ tudnak, végül pedig meg lehet próbálni tenni valamit az abnormális állapot fölszámolásáért Az első teendő annak fölmérése. hogy melyiknek mennyi a realitása, milyen gyakorlati és erkölcsi előnnyel vagy hátránnyal jár. A legnagyobb az esély a harc folytatasara. A sajtó úgy érezheti, hogy az idő neki dolgozik, „már csak tiz hónapot kell aludni", és a kormány elveszíti a hatalmat, az ellenfél kezéből kiütik a fegyvert Ez azonban hibás gondolatmenet. A sajtó sorsa nem függ a választások eredményétől. A médiaháború az ellenzék teljes győzelme eseten sem szűnne meg, ellenkezőleg, újult erővel lángolna föl, tömegdemonstrációkkal. elbocsátásokkal, az elbocsátások elleni tiltakozásokkal, petíciókkal, gyűlölködéssel, a médiatörvény újabb kudarcával. A konzervatív pár- TOlmffkTföenzílrtJWi is lesz elegendő -erejük « harc folytatásara, ez a várakozás tehát téves. A kormány viszont úgy érezheti, hogy győztesen is megvívhatja a harcot, nemcsak küldetése a nemzetromboló sajtó megtörése, de esélyes is a győzelemre. Ami természetesen súlyos tévedés. A reálpolitikus nem győzelem vagy halál alternatívában gondolkodik, hanem készülve minden váratlanra, az esélyeit igyekszik növelni. Az ellenséges érzületű sajtó pedig erősen csökkenti bármely kormány esélyeit A magyar kormány a médiaháborúval rengeteg szavazatot vészit, és fog veszíteni. Lehet, hog}’ igy is nyer. De tessék emlékezni: Pozsgay Imre elnökjelölt)sege egy ezreléknél is kevesebb szavazaton múlott, olvan időszakban, amimegromlott a viszonya a sajtóval És tessék emlékezni arra is. hogy Palotás János népszerűségét egyetlen bravúros tévészerepléssel alapozta meg. Aki ezt a logikát nem érti, hosszú távon semmiképp sem maradhat meg a hatalomban Azzal az illúzióval pedig végképp le kell számolni, hogy erővel és pénzzel kormánypárti sajtót lehet csinálni. Sok százmillió forint elfolyt már erre a célra, gyakorlatilag eredménytelenül, sőt ellenhatást váltva ki. Kézenfekvőnek tűnik az a megoldás, hogy hagyjuk az egészet, ne is törődjünk vele. Ez azonban a legveszélyesebb és legerkölcstelenebb változat. A hatalmi vákuumba ugyanis azonnal betörnek a kamenstak és a haszonlesők. A helyzet épp eléggé elmérgesedett, hog}’ ne lehessen egyszerűen abbahagyni és hagyni, hogy kiforrja magat Nem forrja ki, a tétlenség tehat bűnös felelőtlenség Marad a kompromisszum keresése. Ehhez pedig a háborús pszichózis oldásán át vezet az út. Ahogy a háború kulcsszava az irracionalitás, úgy a békéé a ráció Először is azt kell tudomásul vennünk, hog}- a háború nagyon vonzó. Szorosan összetartó közösséget teremt, megszabadít a kétség örök kínjaitól. világos, könnyen felfogható célokat tűz ki, és legfőképpen izgalmas, nagy kalandot kínál Mar a gyerekek is háborúsdit játszanak, háborús könyveket olvasunk az Iliásztól az Egri csillagokon at a Caine hadihajóig. a múzeumokban háborús relikviákat örzünk, egesz mitológiánk a háborúra épül. Felnőtt demokrata polgárként elöszor ezt a vonzódásunkat kell bevallanunk és fájó szívvel megtagadnunk, vág}’ legalább a végsőkig szelídítenünk. Mert a háború hazudik. □ Ez persze igy túl általánosnak, ezert üresnek hangzik De vannak konkrétumok is. Mindenekelőtt: nem "TTéTlegymást meggyőzni.' Meff nemcsak reménytelen, hanem fölösleges, ráadásul szereptévesztés is. A demokratikus politizálástól a hittérítő buzgalom teljesen idegen - mindenki ázi gondol, rmit akar A tét csupán az érdekek érvényesítése, a játékszabályok betartásával. Másodszor: tudomásul kell venni, hogy ellenség nincs Összeesküvés sincs. A sajtónak és a kormánynak egyaránt be kell látnia, hogy a másik oldalon a közösség „becsületatlaga" ugyanolyan, mint az övék Vagy mint az orvosoké, a tanároké, a bíróké, a kék szemúeke vagv a negyven és ötven év közöttieke Magyarán mindkét oldalon többségben vannak a tísztesseges emberek
