Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. szeptember (8525-8527. szám)
1993-09-01 / 8525. szám
32 Népszabadság, 1993.8.25 Valósíínűleg kevesen ismerik olyan alaposan és összefüggéseiben a privatizáció vitatott ügyleteit, mint Slosár Gábor, az Állami Vagyonügynökség helyettes ügyvezető igazgatója, aki egyben az ÁVÜ -és a hozzá tartozó vállalatok - legfőbb személyzeti irányítója, és aki időnként maga is nagy port kaparó konfliktusok szereplője. Beszélgetésünkben néhány távolról kevésbé látható jelenségről lesz szó, meg arról is, megkömyékezték-e már, és hogy hogyan lehet ilyen pozícióban az embernek elszámolni a lelkiismeretével.- Ön a múltkorjában egy szükebb körben meglehetősen kritikusan beszélt a Monopoly-csoportról, holott azt lehetett volna gondolni, hogy amúgy nem áll távol tőlük. Tulajdonképpen mi a kifogása a működésükkel szemben?- Az a legfőbb bajom velük, hogy a bejelentéseket, amelyek hozzájuk érkeztek, kontroll nélkül készpénznek vették. Holott a bejelentők zöme ritkán van abban a helyzetben, hogy jól ismerje a vállalatok belső ügyeit. így aztán kiderült, hogy a felhozott panaszok kilencven százaléka minden alapot nélkülözött. Hamis információk alapján indították a fiúk az ügyeket. Legalább előzetes szűrést kellett volna végezniük. A Monopoly-csoport nem népi ellenőrző szerv, hanem a monopolisztikus helyzetek megakadályozására jött létre. Csakhogy az nyilvánvalóan sokkal nehezebb, mint egy-egy ügyet felplankolni. A másik bajom, hogy hihetett len rámenősséggel léptek fel, ebből is számos súrlódás adódott. Pedig biztos vagyok benne, hogy’ mindent jobbító szándékkal csináltak. De mostanra már jóformán meg is szűnt a csoport, legfeljebb néhány tagja maradt.- Melyek azok az ügyek, amelyekről bebizonyosodott, hogy alaptátírnáI fújták fél? * eiK.A..»w.. Például a Soros-ügy, -á Nádor utcai ingatlan megvásárlása Soros úr azt a házat az értékénél húsz százalékkal drágábban vette meg, szó sincs róla, hogy ingyen jutott volna hozzá, mint ahogy állították. Említhetném a Debreceni Konzervgyár, a Deko esetét. A 3,5 milliárd forintos vagyonú társaságnak közel tizenegymilliárd forintos adóssága volt. A legnagyobb hitelezője a Kereskedelmi és Hitel Bank volt, nekik mintegy négymilliárddal tartoztak. Eladtuk a Kereskedelmi és Hitel Banknak százmillióért, az összes adósságával együtt. Ezt az állami vagyon elkótyavetyélésének eklatáns példájaként emlegették, pedig állítom: jó üzletet csináltunk, a vállalat ma is működik. Szomorúbb a Bamevál-ügy. A Debreceni Baromfi-feldolgoeó Vállalatot nem sikerült megmenteni, pedig lett volna rá mód. 1992 elején el tudtuk volna adni háromszázmillió forintért, akkor hétszázmillió volt a vállalat adóssága. Megmaradhattak volna a munkahelvek de a Monopoly-csoport fellépése megakadályozta az üzletet, később még egyszer próbálkoztunk egy hitelkonverzióval, de végül is nem sikerült elkerülni a felszámolást.- Nem volt olyan jóban a csoport tagjaival, hogy meggyőzhette volna őket?- Minden ügyben megpróbáltam meggyőzni őket, de nem mindig sikerült. Előfordult, hogy igen. Egy vállalat igazgatóját, aki egy ügyes tranzakcióval megmentette a cégét, ki akarták nyírni. Sikerült megértetnem velük, hogy ezzel éppen az állami vagyon megóvását szolgálta, nem pedig az elkótyavetyélését.- Azt a szót használta: kinyimi. Amikor ilyen sok a személyi mozgás, óhatatlanul felmerül a gyanú, hogy a leváltások mögött gyakran szubjektív okok húzódnak meg...- Kétségtelen, hogy a legtöbb ügyben vannak szubjektív motívumok. Éppen ezért próbáltuk i még á humánpolitikai munkát 1 normatív alapokra helyezni. A vállalati menedzsment átvilágításával igyekszünk reális képet kapni a helyzetről. Ezek az átvilágítások - amelyeket harminckét nagy’ cégnél már elvégeztetitünk - a menedzsment összetételét, hatékonyságát vizsgálják elsősorban. A módszert először az ÁVÜ saját szervezetén pró -báltuk ki, és csak azután al-: ! kalmaztuk a cégeknél. 1992-I ben összesen 12 316 emberre terjedt ki ez a vizsgálat, és viszonylag kevés helyen változtattunk a menedzsmenten.- Hogyan lehet ilyen tömegben alapos vizsgálatot végezni? Nem túl rövid az idő, és nem túl nagy a tévédé* veszélye?- Nincs határidő. Addig tart a vizsgálat, ameddig szükséges, ha kell, egy hónap, ha kell, három. És a vizsgálat nem úgy folyik, hogy’ ez a pacák kommunista, az meg vörös hajú, és ez-Izel a sorsa meg van pecsételve. Ezek nagyon is tudományos alapon készült felmérések.- És ha valaki nincs megelégedve a róla kihozott eredménnyel, van-e j helye felszólamlásnak?- Még nem fordult elő, hogy valaki azt mondta volna, ez hülyeség és nem igaz. Egyébként nem kötelező senkinek, hogy alávesse magát a vizsgálatnak. Igaz, eddig mindenki önként vállalta. Egyébként ez bizonyos esetekben nagy esélyt is ad. Például volt olyan vezető, akinél nagyon „rezgeti a léc”, és az átvilágítás mentette meg, mert azt mondtuk: aki ilyen intellifens, azt nem szabad kirúgni Most, a harminckét vállalat átvilágítása után azok a cégek következnek, amelyeknél nőttek a veszteségek. Az ÁVÜ mintegy ötszáz vállalata közül körülbelül száz tartozik ebbe a kategóriába- A személyi döntéseiket tehát az átvilágítások orientálják. Máshonnan nem befolyásolják önöket?- Dehogynem. Van nyomás mindenhonnan. Érthető, hiszen mást akar a szakmai irányítást végző tárca, mást a tranzakció ügyintézője, és persze működnek a lobbyk is. A legtöbb helyről jönnek ilyen-olyan próbálkozások, ezért is jó védekezés az átvilágítás. Be tudjuk mutatni, hogy X. ezért jó, Z. meg azért nem jó.- Próbálták már megkörnyékezni is?- Hogyan?- ígérettel, pénzzel...- Nem. Nem. Nem is ajánlanám senkinek.- Akármilyen hasznosak is az átvilágítások, azért nem adnak alapot a biztonságos döntésekhez. Hogyan viseli annak a súlyát, hogy ennyi ember sorsa függ öntől?- Szerencsére nem egyedül kell döntenem Ennek ellenére sokszor feltettem már magamnak a kérdést: honnan veszem a bátorságot, hogy emberek életéről. egzisztenciájáról döntsék? Máig sem tudom, honnan veszem a bátorságot. Engem ez nagyon zavar, nem is szeretem csinálni. Leginkább attól tartok, hogy rosszul döntök, és ez kihat azoknak az embereknek a családjára is.- Voltak rossz döntései?- Voltak Jó lenne, ha az ember tévedhetetlen lenne.- Ön gyakran keveredett konfliktusokba, és érték heves támadások. Ezek látszólag nem ingatták meg ...- A támadásokat a család viseli nehezen. Az ember tudja, hogy’ milyen meggondolásokból döntött így’ vagy úgy, bár kétség mindig támad az emberben. A legfájóbbak azok a támadások. amelyeknek nincs valóságalapjuk. Például a vállalkozásfejlesztési alapítvány körüli hercehurcában az volt a legrosszabb, hogy- senki sem vette figyelembe: én tártam fel az ügyet. Aztán az is bántott, hogy sokáig én voltam a tehetetlen hülye a Dimag-ügyben. Egy évig tartott, mig bebizonyosodott az ellenkezője.- Előbb-utóbb mindenkit meg lehet csipni, ha nagyon akarják ...- Persze. De mi nem akarunk mindenáron mindenkit nyakon csipni. Azt szeretnénk, hogy a törvényes feltételeknek megfeleljenek, és ne történjenek etikai vétségek sem. . Peredi Agnes Vizsgálat indul ott, ahol nő a veszteség Interjú Slosár Gáborral, azÁVÜ ügyvezető igazgatóhelyettesével
