Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-24 / 8521. szám
Pesti Hírlap, 1993. aug. 17 y CSALOG ZSOLT ÍRÓVAL BESZÉLGET MATÚZ GÁBOR (2.) Cigánylázadás előtt? A Szociológia című folyóirat idei első számában jelent meg Csalog Zsolt A cigányság a magyar munkaerőpiacon című előadásának szövege. Tanulmányában a szerző áttekinti a hazai cigányság történetét a Kárpát-medencében való megjelenésüktől napjainkig. Tragikus képet fest Magyarország legnépesebb etnikai kisebbségének jelenlegi helyzetéről. A valójában soha teljes legitimitást nem szerzett népcsoportot ma mindenki másnál jobban sújtják a társadalmi átalakulással járó nehézségek: munkanélküliség, szegénység... „Szinte törvényszerű fejlemény, hogy amikor a nyolcvanas évek végétől bekövetkezik a magyar gazdaság válsága és végzetes karcsúsodása, elsőként a cigány munkaerőt bocsátják el. Míg napjainkban a munkanélküliség országosan alig haladja meg all százalékot, a cigányság munkanélküliségének becsült értéke a 60 százalékot is meghaladja (egyes becslések szerint 70 % [1992-es adat — M. G.]), de bizonyos régiókban (főként Északkelet-Magyarország) a 100 százalékot közelíti. S a drámai jövedelemvesztést nem ellentételezi megfelelő szociálpolitikai mechanizmus. A cigányság jelenkori munkanélküliségének oka kettős: az ’objektív* ok, hogy a válsággal küzdő magyar gazdaságnak valóban nincs szüksége képzetlen munkaerőre; ugyanakkor kitapintható a háttérben a diszkrimináció ténye is: a cigány munkacrótömeg szakképzett hányada ugyanúgy munkanélküli, mint a képzetlen többség, a munkaképes kort elérő fiatalok munkába állása pedig reménytelen, teljesen független kvalifikációs szintjüktől... A pszichikai terhelés óriási. Nemzetközi összehasonlítások figyelmeztetnek, hogy a munkából kiesetlek morális tartása néhány év alatt összeroppanhat, akár olyan mértékig is, hogy korrekcióra már nincs tovább mód... S a cigányság körüli társadalmi feszültségek drámaian élesednek. Nemcsak a kormányzat, de a magyar társadalom sem képes felismerni, hogy ha a probléma kezelésében igen gyors változás nem történik, a helyzet súlyos társadalmi robbanáshoz vezethet” Cigánylázadás előtt állunk, figyelmeztet a szerző. — Valóban ennyire veszélyesetek érzi a helyzeteit — Igen. — At öt-nyolcszáteier főt, megosztott cigányság ebbe* at esetben képet volna az önstervetódésrt... t — Beszéljünk csak 450-500 ezerről. Az ennél nagyobb számok teljességgel alaptalanok. A kérdésére válaszolva. A cigányság nagyon nem tud összeszerveződni. Amikor azonban sorstárs-pszichózis alakul ki, amikor már úgy fogalmazódik meg bennük, hogy „ha minket mint cigányokat bántanak, akkor nekem az nem kérdés, hogy milyen módon vagyok cigány, milyen fajta cigány vagyok, hanem mint megbélyegzett, üldözött cigány, próbálok valamilyen elemi reflexszel szembeszállni a bántóunmal, összefogok a sorstársaimmal". Ez a felismerés lehet az a pont, ami körül a cigányok összeszerveződhetnek. — Kik szerveznék meg a felkelést 1 — Egy éhséglázadáshoz nem kell, szervezés. A cigányság területi megoszlása óriási regionális különbségeket mutat. Északkeleten jóval magasabb, mint például a Nyugat Dunántúlon. Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben kisemintzettségük odáig tajull, hogy szabályosan éheznek. Tartósított nyomorszint alakult ki. Ezek a jelek kifejezetten egy éhséglázadás irányába mutatnak. Gondoljunk bele! Mi az ördögben reménykedhet egy szabolcsi cigánycsalád, amelynek a keresője Budapesten dolgozta végig munkáséletének a felét, utána ó volt az első, akit utcára tettek, hazakerült a falujába, ahol semmiféle esélye arra. hogy kereső foglalkozáshoz jusson, de még a túléléshez sincs semmiféle támasza. Egy magyar parasztcsaládnak ennél azért jóval több, mert a kertben megtermeli a ly umplit, és egy-két évet kihúz. A cigánynak semmi. Már feljött a családjával Pestre, feltört egy lakást, mert itt mégis tud fusi munkához jutni, itt vannak az összeköttetései, az ismeretségei, itt lenne valami minimális túlélési lehetősége, ha más nem, akkor a kukák... De elkapták, kényszervisszaköltöztetiék a falujába, ahol most már azt a putrit, ahonnan eljöttek, azt is másik család lakja. Egykettőre elmegy terményt lopni. Nem fogja végignézni, hogy a gyerekei éhen halnak! Rápuskáz a csősz, és így tovább, és így tovább... — Mi volna a megoldás t — Nagyon határozottan a pozitív diszkrimináció módszereit kellene működtetni. Azokat a már máshol kipróbált recepteket, melyek elég jól beváltak például az Egyesült Államokban. Fel kell ismerni, ilyen veszélyt hordoz egy népcsoport, amely történelmileg hallaüan hátrányokat halmozott fel, és szinte élhetetlen szociális helyzetbe került, ahonnan a saját erejéből már nem tud kimászni. Ennek a népnek meg kell adni a segítséget, hogy felemelkedhessen. Nézzük például a munkaerőpiacot. Egy olyan országban, ahol IS,5 százalékos a munkanélküliség, a cigányoknak a 70 százaléka munkanélküli. Ez nonszensz! Nem megengedhető. Nemcsak humanitárius okokból nem megengedhető —ezek miatt sem —, hanem a magyar társadalom érdekében. Ezt a puskaporos hordót hatástalanítanunk kell. Az amerikai üzemekben, ahol X fó feletti számban foglalkoztatnak munkásokat, a tulajdonosokat törvény kötelezi arra, hogy az adott körzetben élő kisebbségek — feketékről, van szó meg sárgákról — arányszámának megfelelő arányban kell alkalmazni feketéket és sárgákat. Ami rém kellemetlen egy üzemnek, ugye, sokszor alulképzett embereket kell felvenni jobb munkaerő helyett, mert törvény írja elő, de az amerikaiak úgy nagyjából felfogták, a társadalmi békéjük múlik rajta, és ezért csinálják. Ezt a törvényt nem is tudom, mióta eredményesen működted k. — Ha annyira eredményes, miért törnek ki időnként véres feketelaiadasokt — Mert az amerikai többség azt hitte, a probléma teljességgel megoldott, és egy csomó ponton elhanyagolták a kérdést. — Elégtelen a kezelés... — Nem elég. És nagyon helyes, hogy az amerikai társadalom akár lázadások formájában is időnként figyelmeztetést kapjon. A többség iákényszerül a korrekcióra, a rendszer további javítására. Kicsit még örülni is tudtam a Los Angeles-i lázadásnak — ezt persze idézőjelben mondom. Hihetetlenül elbizakodottak voltak az amerikaiak, azt hitték, nekik tökéletesen rendben a szénájuk Los Angelesszel kiderült, hogy nem így » van. Azóta sokkal finomabb odafigyeléssel másképp kezelik a kérdést. ! Mindeneseire olyan, hogy 70 százalékos fekete munkanélküliség, nem fordulhat elő.
