Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-24 / 8521. szám
Új Magyarország, 1993. aug. 16. A Balatonszárszó 1943, 1993 Közös ügyünk a nemzet megmaradása Ötven éve rendezték meg Szárszón, a Magyarországi Református Egyház Soli Deo Gloria konferenciatelepén a történelmi jelentőségű tanácskozást a magyarság sorskérdéseiről. Az 1943. évi konferenciára emlékezik a Hit és felelősség (Magyar Református Egyház és magyarság 1943-ban, 1993-ban) című értelmiségi konferencia augusztus 20-23-ig, továbbá Püski Sándor szervezésében a balatonszárszó-balatonszemesi partszakasz Hullám kempingjében rendezendő tanácskozás augusztus 23-29-ig Szárszói tábor a magyar megmaradásért címmel. A két konferencia közös emlékezése augusztus 23-án, hétfőn lesz, amikor az istentiszteleten Tőkés László hirdeti az Igét, Hegedűs Lóránt, Püski Sándor és Albert Gábor tart előadást, majd Denke Gergely emlékezik vissza az 1943. évi konferencia eseményeire és programjára. Az emlékezést emléktábla-koszorúzás és emlékműalapkó-letétel teszi teljessé. A magyarság megmaradásának kérdéseit a nemzetpolitika, a gazdaságpolitika és érdekképviselet, továbbá a kultúra, tudomány és tájékoztatás összefüggéseiben tárgyalják a meghívott előadók, a kérdéskör szakértői, írók, tudósok, közéleti személyiségek, politikusok. Püski Sándor neve végérvényesen összeforrott a balatonszárszói tanácskozás eszmeiségével. Miként ötven éve, most is fő szervezője a tanácskozásnak. Élő történelem, mondhatnánk, ha nem hangozna e kifejezés irreálisnak, mosolyogtatóan közhelyszerűnek az ő esetében, aki éppoly fiatalosan, tetterővel munkálkodik mindazon szellemi értékekért, mint tette évtizedek óta folyamatosan.- Tulajdonképpen semmi kapcsolat nem volt annak idején az augusztus 20-i ünneppel. A véletlen hozta úgy, hogy a '43-as szárszói konferencia a rákövetkező héten kezdődött. Érdekes módon az 1983-as augusztus 20-i ünnepségen teremtődött kap csolat Szárszóval első ízben. Axkor ugyanis, a negyvenedik évfordulón már készültünk egy nagyszabású konferenciára, de a Duraykönyv kiadása, illetve Csoori fiándor előszava, s az ezzel kap csolatos durva sajtótámadás után nem engedték meg a megemlékezést, engem pedig „megkértek", hogy ne látogassak haza. így aztán nem jött létre az az egyhetes konferencia, amit az írószövetséggel közösen szerveztünk volna az akkori nemzeti gondokról. A politikai hatalom, illetve Aczél György egyre csak zsugorította a programot, míg végül annyi maradt az egészből, hogy a 20-i megemlékezésen Pozsgay Imre pár mondatot szólhatott a szárszói tanácskozás negyvenedik évfordulóját méltatva.- Valahogy mégis túl közel van a két ünnep - nemcsak a naptárban, de a felvetett gondok, gondolatok tekintetében is...- Annyiban feltétlenül megvan az eszmei közelség, hogy a tanácskozás is a mindenkori nemzeti gondokkal szeretne foglalkozni - most és a jövőben is. Es természetesen minél szélesebb körben. Nemcsak egy párt, mozgalom vagy csak az irodalom jön össze és tárgyalja meg egy nagyszabású üléssorozaton a nemzet sorsát érintő kérdéseket, hanem mindazon szellemi és politikai mozgalmak, amelyeknek közös és központi gondja a nemzet megmaradása.- Ha összehasonlítjuk az akkori és a mostani tanácskozás programját, mennyi az eltérő és a hasonló vonás?- Akkor a földkérdésre volt kiélezve a konferencia és arra, hogyan lehetne az alsóbb néposztalyokat mintegy bevezetni a nemzet életébe. Nagy súlyt kapott az is, milyen szerepet játszhat az értelmiség a jövő nemzetének alakításában. Ma elvileg sokkal szerencsésebb helyzetben vagyunk, nincs háború, megszállás... Így a vezérmotívum más: mikent lehetséges a politikai meghatározó szerep megtartása a népi-nemzeti elkötelezettségű pártok, mozgalmak számára lehetséges. Megtárgyaljuk mindennek a szellemi, politikai, társadalmi föltételeit, a sajtóval, kultúrával összefüggő kérdéseit. Elég széles körben: az előadók hozzávetőlegesen százan lesznek, és a hallgatóság is ezres nagyságrendű lesz.- Nem félő, hogy sokan szívesörömest vádolják meg önöket a választási harcban való részvétellel?- Mi nem akarjuk oly módon befolyásolni az embereket, hogy erre vagy arra a pártra adják a szavazatukat. Ugyanakkor nem tagadjuk, azt szeretnénk, ha nemzeti karaktert, jegyeket felmutató pártra, pártokra szavaznának többen. Lényegében azonban az a fontos, hogy az emberek menjenek el szavazni - erre szeretnénk előkészíteni, erről szeretnénk meggyőzni az embereket. Fontos, hogy a társadalomnak minél nagyobb része vegyen részt a közéletben, akár helyi szinten is. Ha nem teszi meg, panaszkodásra sincs igazán joga.- Minek volt köszönhető, hogy ötven éve majd minden társadalmi réteg részvételére, érdeklődésére számíthattak?- Akkor elég nagy fellendülésben voltunk a visszatért területek magyarságával, a paraszti népfőiskolákkal, a munkásmozgalommal való kapcsolatkereséssel. Ez aztán elromlott a háború végén és utána, amikor a munkásság nevében alakítottak ki állami diktatúrát. Nyilvánvalóan ma is államátalakítást szeretnénk, még ha természetesen nem is erőszakosan, mint ezer éve, de éppoly céltudatosan, mint ötven éve. Ma azonban bizonyos tekintetben fordított a helyzet, mint ötven éve: a nemzeti eszmekörű pártok nem a politikai hatalomból vannak kiszorítva, hanem főként a tömegkommunikációból. Egyelőre a társadalomban meglévő számarányukat messze meghaladó mértékben van a baloldali liberális ellenzék érdekkörében a sajtó. Megyeri Dávid i
