Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-19 / 8519. szám
van, nem kedvezményezettje | olyan alapítványnak, amelyben közreműködöm. (Ily módon hátrányt szenved a Magyar Kulturális Kamara is, amelynek elnöke vagyok.) Állítom, az az alapítvány, amelyben fe" lelós vezető vagyok, nagyobb vagyont fog felmutatni egy esetleges átadásnál, mint amivel indult. Csak úgy tudom elképzelni, ha a Duna TV bármilyen vagyont kap, annak csak a kamatait élheti föl. Az utolsó előtti kuratóriumi ülésen egyébként újra megválasztottak az igazgatóság elnökének, bár elmondtam: ebben az évben nincs több költségvetési pénz, vészműködtetésre kell állítani a Duna TV-t, ki kell hűzni január 1-jéig. Ez némelyeknek nem tetszett, s megszületett a döntés, hogy mégsem én leszek az igazgatóság elnöke, mert „fékeznék”.- Talán érthető, ha az ambíciózus új vezetés, Sára Sándorral az élen nem örült annak, hogy rögtön „vészmüködtetéssel” kell kezdenie...- De elhangzott az a szándék, ha lesz pénz, majd a filmgyártás támogatására is fordítanak belőle. Hát ez lehetetlenség, amivel nem tudom, hogyan számol el a kultúrpolitika. A filmgyártás támogatására jelenleg több mint egymilliárdot költünk. A zene területén művek létrehozására viszont húszmilliót sem fordítunk. Legutóbb a Heti Világgazdaságban megjelentek ezzel kapcsolatos összesítő európai adatok: a zeneművészetet 24 száihlékban, a képzőművészetet 19, a színházat ugyancsak 19, a filmet és a fotót pedig 4,7 százalékban szponzorálják az európai országokban. Ezzel szemben nálunk a film támogatása - történelmi és lobbyokok miatt - körülbelül harmincszorosa a zenéének! Könyvek kiadására 100 millió jut a központi költségvetésből - a filmre adott összeg egytizede. Nem értem, hogy a kulturális vezetés miért vállal fel egy ilyen aránytalanságot, és egyes értelmiségi rétegek hogyan viselik el ezt a méltánytalan kedvezményezettséget. Megjelenik egy újabb mecénás - a Duna TV -, amely megint ugyanerre a területre akar átcsoportosítani pénzt. Ámbár nem akarok demagógiába esni. Müvészetpártolásra - ha valóban művészetről van szó - semmi pénz sem sok. Hiszen a művészet jelentősége, hogy megidézi a jövőt, ami felé érdemes haladni. No de, amint írtam is, van még Rómában művészet?- Hankiss Elemér úgy szerzett pótlólagos forrásokat az MTV-nek, hogy felpezsdítette a reklámot, szponzoráétól - ami azonban helyet, időt kér magának a képernyőn. Sára Sándor, a Duna TV főigazgatója azonban legutóbbi sajtótájékoztatóján mindössze három százalékban vonta meg a reklám felső mértékét. Eszerint csak a költségvetéstől remélne támogatást?- Onnan lehetetlen több pénzhez jutni. Iszonyú az ország belső eladósodása, ami szerintem egy kibontakozni akaró gazdasági helyzetben sokkal veszélyesebb, mint a külső. .A Duna TV-nek, mostani vezetője nyilatkozata szerint, évi 3,6 milliárdra - napi tízmillióra - lenne szüksége. Ez tehát még az MTV húszmilliárdján felül kellene. De kérdem, mi „jön le” ezekből a milliárdokból a képernyőről? Ahelyett, hogy valaki azt mondaná: 16 milliárdból tessék úgy megoldani a dolgot, hogy abból a Duna TV is működjön. Ez plusz nyolcmilliárdot jelentene a költségvetésnek. Mennyi volt a bevétel a legutóbbi áfaemelésből? Két-hárommilliárd- Az alapítványokra térve, a megjelent kritikák, támadások élét nem abban látom, hogy ön személyes hasznát keresné, tisztességtelen lenne...- Voltak ilyen megállapítások is.- ...Sokkal inkább abban, hogy egy, az antalli vezetéssel kompromisszumot kötött kulturális érdekcsoport, melyet Csoóri Sándor nevével szoktak fémjelezni, miután a kulturális minisztériumban felhagyott a kezdeti komisszárrendszerrel, hosszú távú befolyását intézményesíteni kívánja. Úgy. hogy állami vagyont helyez át alapítványokba. Itt kérdőjelezik meg az ön szerepét.- Nézzük közelebbről. A vidék kulturálódásának külön céltámogatására a Kádárrendszer végén 30 millió és még valamennyi beruházási pénz jutott. Ezt az Antall-kor; mány alatt sikerült fölemelni több mint a tízszeresére. Ebből mintegy négyezer pályázó kap átlag hetvenezer forintot évente. Ezzel szerveznek maguknak olyasmit, ami tartja bennük a lelket. S én ezért harcoltam. Húsz éve dolgozom ezen a területen, ismerem, mint a tenyeremet. Gyártottam az ötleteket. Ha valaki ezt végigcsinálja, egyszer csak ott találja magát a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány kurató' riumában, s nem mondhatja, ^hogy nem vállalja. Én külön* ben egyedül ennek az alapítványnak vagyok az élén. Ha ytn a következő kormány, s egy másik kultúrk. azzal áll elő, hogy ö attól ugyanannyi pénzt, vagy még többet szerez, azonnal átadom a helyem. Fogjanak a szavamon.- Az önhöz közelebb álló népi értelmiségiek, akikkel együtt jutottak a hatalomba vagy annak közelébe, mit szólnak ahhoz, hogy az utóbbi időben már nem csupán „belső” vitát folytat, hanem a nyilvánosság elé is lep?- Tisztázzuk: hatalmam, ha van, legfeljebb annyi, hogy’ ismerem a területet. Kétségtelen, ez egyfajta mecénási, elosztói hatalom is, amelyhez fordulni lehet. Csakhogy rajtam kívül még tizennégyen ülnek a kuratóriumban. Ha egy pályázatot a szakértő előzetesen már magasra értékelt, azt nehezen lehet megváltoztatni. Ezért inkább beszélhetnék szakértői hatalomról. De nem tagadom, a mecenatúra valóban jelent némi presztizshatalmat Egyébként sohasem voltam párttag, most sem vagyok. Mégis volt, aki „lekommunistázott”...- Mondják azt is, hogy a Közművelődési Információs Intézetet, amelynek igazgatója, annak idejen Aczéltól „kapta".- Amit tőle kaptunk, abba most bárki belezöldülhetne... 1985-ben például Aczél közbenjárására minden költségvetési pénzt megvontak az intézettől. Aczél azt hitte, ebbe beledöglik a cég. De ez inkább segitett, mert átálltunk piacgazdasági mechanizmusra. Mire az összes többi hasonló intézménynek 1989-90-ben át kellett esnie I ezen a tűzkeresztségen, addigra ' mi már megerősödtünk. Én hiszek a tények makacsságában. Lehet, hogy többen úgy vélik, amit most csinálok, egyfajta elfordulás. De nem zavar. Nincsenek politikai vagy közéleti ambícióim. Nem akarok állandóan az értelmiségi hangadók közé tartozni. Messze túl a „krisztusi koron”, \ megengedhetem magamnak, hogy az igazamat mondjam. Varsányi Gyula
