Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-12 / 8516. szám

HVG, 1993.8.7

i rj x */

Válaszol a „gyanúsított”

Politikus-értelmiségiekkel szemben változatosnak mondható módszerekkel lép fel a kormány; Surányi György (MNB-elnök,

1991-ben leváltás). Gombár Csaba és Hankiss Ellemér (rádió-, illetve tévéelnök, 1992-ben parlamenti meghallgatás) után 1993- ban már a kormányzati fennhatóságon vitathatatlanul kívül álló politikatudós. Lengyel László ellen kezdeményezett eljárást - büntetőpert - a kormányfő. A kormányzat lekorruptozásával vádolt politológust arról kérdeztük, mi indíthatta e cselekedetre Antall Józsefet, milyen politikaszociológiai körülmények magyarázzák a kormány igyekezetét, hogy sajátos eljárásokkal „szoktassa rendre’* hivatásos és nemJhivatásos bírálóit.

HVG: Véleménye szerint mi vezérelte a kormányfőt, hogy i önt veszprémi kijelentéseiért büntetőperbe fogassa? Úgy tűnik ugyanis, politikailag akkor is csak veszíthet, ha jogilag megnyeri a pert. Hiszen ha nem is bizonyosodik be a korrupció vádja, a j közvélemény alighanem mégis tényként kezeli majd.

L. L.: Én is úgy látom, a kormánv számára ez mindenképpen vesztes ügy Nem lett volna szabad elindítani, mert soha nem hiszi el senki, hogs ne lehetne valami terhelőt találni - ha a bíróság akarná. Különösen választási kampánv idején látszik vesztes ügvnek: az ellenzék minden lehetséges alkalommal ki fogja használni. A kormánv legkisebbjogszerűdensége rögtön annak feltételezéséhez vezet majd. hogs- nem slendriánság, tapasztalatlanság okozta, hanem valamiben önös érdek van mögötte. Még egv ténvezőt számításba kell venni: nem tudom elképzelni, hogv a nagvkózónség ilven esetben a rendőr, a dutvi, a hatóság mellé állna, s nem úgv fogna fel. hogv egy Kohlhaas Nlihálv küzd helvette is a polgári jogokén, a szólásszabadságén.

HVG: Első ránézésre háromféle, akár egyszerre igaz megközelítés képzelhető eL .Az egyik szerint a kormány, a kormányfő i az értelmiség, legalábbis az értelmiség egy csoportjának képviselőjével akart „leszámolni". Más oldalról nézve .Antall Józsefet az indíthatta a feljelentésre, hogy fenntartsa a közelet kormány által képviselt - mint mondta - tisztasagaba vetett hitet. Kormánypolitikusok nyilatkozatai szerint például még az ősszel meg kell születnie az igazsagteteli es a ül/ HI-as törvénynek, ami nyilvánvalóan ugyanebbe az irányba mutat: a választások előtt a „tisztaság", a „megtisztulás”, a „tiszta erkölcs" képviselőjeként tűnni fel. A harmadik megfontolás az lehet, hogy ön kú| lönleges viszonyban van a miniszterelnökkel: a politikai publií cisztikaban ön foglalkozott a legtöbbet Antall József személyevei, a kormányfő önnek - néha névvel is - vissza-vissza üzent.

L. L: .Azt hiszem, részben igaz, hogy létezik ez az ellenszenv az értelmiség, annak egy meghatározott csoportjával szemben. A kormány, személvesen .Antall József, úgy gondolom, elsősorban azokkal izemben érez ellenszenvet, akik 1988-1989-ben . nem demokratikus ellenzékiként, hanem független ellenzékiként, s főként egyenrangú partnerként, tárgyaltak az akkor még egyáltalán nem isten Antall Józseffel. A helyzet a kádárt idők végéhez hasonlítható: akkor is azokat „büntették meg’, akik tárgyalópartnerek voltak. Ezek - mim például Gombár Csaba, Hankiss Elemér, Kosárv Domokos - mindig is fölötte álltak a pártharcoknak. Természetesen elfogadták az MDF-et is, utóbb viszont ellentétbe kerültek, szembefordultak vele. Azért baj, hogy' .Antall József ezekkel veszett össze, men ez az énelmiségi réteg komoly váiasztótómeget hozott nekik, hiszen véleményuk- I nek rangja volt, rájuk odafigyeltek. A másik megközelítéssel I kapcsolatban a magam részéről nagyon helyeselném az er! kólcsi megtisztulást. Elsősorban aionban saját magukon kék lene kezdeni, s ha azt mondanák, hogy akár a korrupciós vádak usztázására például kormánvbizottságot kívánnak létrehozni, s működjek közre, ebben szívesen részt vennék. Ennek azonban nvomát sem látom, s ha a kormányfő évekig elvan azzal, hogy pártalelnöke IIL III-as ügynök volt, de csak akkor „veszi elő',

amikor politikai leszámolásra használhatja, akkor erkölcsi tisztaságról nemigen lehet szó. A kettőnk viszonyáról annyit, hogy miniszterelnöksége kezdetén s közvetlenül előtte korrekt és jó kapcsolatban voltunk. Nem vállaltam a tanácsadói szerepet, viszont szinte hetente találkoztunk, beszéltünk. Jó humorú, kedves, áttekintőképes, kormányfőnek alkalmas embernek látszott, s.máig azt vallom, hogy nagy formátumú egyéniségként indult Én mindig ezt kérem rajta számon, s azt az értékrendet amelyet az apjától örökölnie kellett Talán éppen e kapcsolat miatt tekinthette mégis árulásnak a kritikát

Ván azonban még egy, nem kevésbé fontos szempont Úgv gondolom, tudatos volt a kormányfő részéről, hogy a taxisblokád óta minden őszre jutott egy „úgy", ami elterelte a figyelmet a mélyebb, fontosabb folyamatokról. 1991-ben a Kónva-dolgozat illetve a Demokratikus Charta, valamint az azt aláíró Surányi György eltávolítása az MNB-ből, 1992-ben a Csurka-tanulmány és a médiaháború meghallgatási „fejezete". Ezek kiválóan alkalmasak voltak arra. hogy a közvélemény személyes ügyekkel foglalkozzon, közben a nagy folyamatokban a kormány azt csinált, amit akart. Most megint kreálódik egy ügv, s nem arról van szó, mi lesz a költségvetéssel. Ez elfoglalja a közvélemény szereplőit. az újságírókat csakúgy, mint a politológusokat. Most például nekem - ahelyett hogv elemezheutém mondjuk a gazdasági folyamatokat - azon kell tömöm a fejem, élére állok-e egy amikorrupciós kampánynak, irathalmazokat tanulmányozva. amelyeket, mint kaptárba, behordanak nekem, bizonyítandó a korrupciót. De az is világos, bizonyos szempontból azért jó „húzás" is egv ilven per. mert a választási kampanv idején, elején az az üzenete például az újságíróknak, általában a bírálóknak. hogv vigyázat, a kriukáknak büntetőper lehet a végük.

Ha e négv szempontot együtt vizsgáljuk, akkor az látszik, hogy taktikailag jól ki van találva ez a feljelentés. De csak takukailag, mert eddig ezekben az ügyekben a kormánv. a kormányfő hatalmas presztízsvereségeket szenvedett s szenved is majd. Könnyen lehet, ezeken veszítenek választásokat. Megint csak hasonlatos a helvzet a kádári időkhöz: a nagy taktikus Kádár János is folvton csatákat nveru csak éppen a háborút vesztette el.

HVG: A Kádár-korszakhoz méginkább hasonlóvá teszi a mai helyzetet, hogy - mint akkor is - mintha a civil szervezetek, az intézményesült dvilitas irritálni a legjobban a hatalmat, legyen szó önszerveződő érdekvédő csoportokról, a sajtóról, de akár kvázi-intézménnyé vált személyekről.

L. L: Ez igaz, s ezzel az ellenzéknek is baja van. nem véletlen például, hogy a Chartát az ellenzéki pártok sem „szerették". Úgy gondolom, még a kerékasztal-tárgyalások idején elteijedtté vált az a vélemény hogy a parlamentáris demokrácia fő hivatásos szereplői, például a pártok, mindenre elegendőek. Hiszen a képlet világos: lehet valaki kormánypárti, vugv ha az nem tetszik neki, akkor ott az ellenzék, mehet oda. Ha a civil képviselet pártszínekben történik, rendben is van minden, hiszen akkor egyértelmű: „tőlünk függsz". Elő lehet venni a címkéket is, hogy' ez ide tartozik, az oda, azért mondja, amit mond, mert ez a pártja véleménve. Ehhez nem kell párttagnak lenni, elég tanácsadóként. súgóként szerepelni. Ebből következően titkos pártképviselőként lehet kezelni olvanokat is, akik függedenül kívánnak gondolkodni, s úgy is gondolkodnak: engem például sokáig MDF-esnek „bélyegeztek" - akkor éppen az SZDSZ nem „szeretett"-. ma ellenzékinek. Ha valaki eljut odáig, mint - gondolom - én már eljutottam, hogy elhiszik róla. nem azért mondja, mert valamelv pártot képvisel, hanem azért, mert valóban így gondolkodik, akkor baj van. Gvanítom, ebben nagy az egyetértés a kormánv és ellenzéke között. Ugyanakkor szerintem az értelmiség nagy része mára eljutott odáig, hogy elege lett a „pártszerű" gondolkodásból, s többre becsüli a teljes véleményszabadságot. MEZES FLORIAN