Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-12 / 8516. szám
Magyar Nemzet, 1993.8 sok megválaszolásában. A falukutató írók munkássága, az egész szociográfiai irodalom azért is olyan nagy jelentőségű, mert elvégezte a feltárást. szembesítette a társadalmat a fennálló rend hibáival, az átalakulás szükségességével. Ez volt az a bizonyos ..második reformkor" iránti igény, ami félbemaradt a második világháború kitörése és az utána következő évtizedek miatt- El kell mondani azt is, hogy nagyon is szoros kapcsolat állt fenn a népi írók mozgalma, az írók és a hivatalos Magyarország számos vezetője között. akik a kormányzaton belül működtek hasonló szociális irányban. Az 1930-as évek Magyarországában az egészségpolitikát Johan Béla jelentette. A szociálpolitika területén óriási jelentősége volt azoknak a programoknak és intézkedéseknek, jogalkotásoknak, amelyekről könyvtárnyi irodalom maradt meg a szociálpolitikai szakirodalomban Ladik Gusztávtól Csizmadia Andorig. Sok vonatkozásban most ezekhez térünk vissza, mert ez a modem szociálpolitikai szemlélet nem érvényesülhetett egy államszocialista rendszerben. A népi írók igen nagy hatással voltak tehát a hivatalos politikára. és a hivatalos politika is támaszkodott reájuk. Nyugodtan mondhatjuk azt is. hogy bár szerényen, de támogatta a népi írókat. Együtt kell felidézni az akkor lezajlott pereket is - például Kovács Imre esetében illetve a lehetséges védelmet a háború éveiben. 4-Ezt az összefüggést idézgették aztán később nagyon lesújtó módon.- Ezt valóban idézgették éppen a népi írók elítélésére a kommunisták. De ez nem indok arra, hogy a valós és egyáltalán nem kompromittáló kapcsolatot tagadja bárki (egyébként erre Bibó is emlékeztetett egyik interjújában). De amikor a szárszói találkozóra sor kertilt, ott is megjelentek képviselők. politikusok is. Igaz, hogy nem mind szólaltak fel, de ott voltak. Mások nem voltak ugyan jelen, de támogatták. Abban a kiélezett helyzetben, 1943-ban a szárszói találkozó a független íróknak, kút; oknak minden lehetőséget megadott a szabad szólásra. Nyugodtan kimondhatjuk azt hogy a kormányzat oltalma alatt történt. Ha nem vállalták volna ennek politikai felelősségét a legmagasabb szinten, nem kerülhetett volna rá sor. Nem is történhetett volna másként egy háborúban álló országban. A politikai életben természetesen különböző lehetősége volt az érintetteknek, hogy ki, hol. mikor, mit tud vállalni, és ennek megfelelően ki szólalhat fel, ki lehet csak jelen és ki nem, de támogatja. Nehéz időkben ebből áll össze egy nemzeti politika. Mindezeknek a törekvéseknek haláláig maga Teleki Pál .7 á K miniszterelnök volt a nemzetpolitikai szintézist nyújtó nagy alakja.- Mi lehetett az oka, hogy az úgynevezett „népi demokráciában" éppen ezt a hagyományt próbálták talán leginkább szőnyeg alá söpörni, sok minden mással együtt persze? Gondolok itt a népi írói párthatározatra, amely majdnem teljes megsemmisítéssel ért föl Mindmáig megvan a népi oldalhoz tartozó emberekben az a fajta rossz érzés, hogy valójában rájuk nincs szükség.- Hogy mi volt az oka, azt hiszem, ' ez kézenfekvő. Egyrészt a nemzeti i gondolkodásnak a mélysége, a nemzeti gyökerekhez való ragaszkodás, és önmagában az ország függetlensége iránti elkötelezettség elég volt ahhoz, hogy ne azonosulhasson vele az elmúlt kommunista rendszer. Másrészt olyan szociális és politikai modellt jelentett, ami mindenképpen alternatívaként jelentkezhetett volna. Ne felejtsük el, hogy ezekben az esztendőkben mást jelentett a „harmadik út", mint ma, mint ahogy mást jelentett 1956-ban a „demokratikus szocializmus" fogalma is. Tehát mindent történelmi folyamatban és a maga idejében kell nézni. Mindenképpen rivális politikai eszmerendszernek tekintette a fennálló kommunista rendszer a szociális eszmék terén, illetve nemzeti függetlenségi elkötelezettsége miatt. Igyekeztek távoltartani azokat, akik ezt képviselték, főleg pedig az egésznek a szellemiségét. Ehhez - gondolom - még hozzájárult, hogy Révai Józsefnek már Moszkvában speciális érdeklődése volt a népi irodalom iránt. Felismerték, hogy komoly veszélyforrás lehet számukra Magyarországon „ideológiai” szempontból a hatalom átvétele után. Ez hozzájárult ahhoz, hogy Révaitól Aczél Györgyig az elmúlt évtizedekben a népi irodalom és szellemisége „veszélyforrásként” jelentkezett.- Mindig is vallottam és vallom, hogy a magyar politikai gondolkodás felytOaos*ágábaft-a reformkor nemzeti liberális, nemzeti demokrata gondolatvilágától a kereszténydemokrácia gondolatvilágán át a népi írókig, ez az egész szellemiség együtt alkotja azt a politikai gondolkodásmódot, amelyet mi vállalunk, és amelyet meg kell valósítani egy valóban többpártrendszeren alapuló, alkotmányos politikai demokráciában. Aki eltér ettől, és engedményt tesz azon a téren, hogy a demokratikus és alkotmányos rendszer bármilyen elemét hajlandó feláldozni vélt nemzeti radikális célkitűzésekért (nem Bajcsy- Zsilinszky Endréről van szó), az egyszerűen árt az országnak. Ugyanúgy árt az országnak az is, aki teoretikusnak, sőt európainak vélt parlamentáris politikai rendszerek melletti kiállás közben a nemzeti elkötelezettséget veti el vagy azt elhanyagolja. A mai politikai gondolkodásban a nemzeti gondolkodás alapvető kérdés, erről meg vagyok győződve. Ezért van olyan jelentősége annak, hogy ezt a gondolkodásmódot a nemzeti sorskérdésekről - a népi íróktól kezdve Bajcsy-Zsilinszky Endréig - az európaiság gondolatvilágával együtt meg kell őrizni. A népi gondolkodásmód és szellemiség legfontosabb üzenetének tartom ma is a népi tehetségek megmentését és felszínre emelését.- Mindezt tudni kell ahhoz, hogy megértsük generációnk kötődését, vonzalmát ehhez a népi irányzathoz. Nem véletlenül őriztem meg szinte a teljes falukutató irodalom első kiadásainak gyűjteményét gyermek- és ifjúkoromból. mely ma is egyik „büszkesége" könyvtáramnak a XIX. század nagy politikai gondolkodói és az európai kereszténydemokrácia klasszikusai mellett. Ekkor ismertem meg Püski Sándort, a könyvkiadót és könyvkereskedőt, akinek állandó vásárlója voltam. Mi a politikai irodalomnak ezeket az alkotásait szintézisben látjuk, és a modem időkben egyáltalán nem tartjuk valamilyen „mucsai dolognak". Ellenkezőleg, ezt el lehet helyezni az európai gondolkodásban is. Wilhelm Röpke munkássága (nem véletlen „A harmadik út" című művének sikere a háború alatti Magyarországon), a szociális piacgazdaság európai és nemzetközi felfogása és az európai gondolat, ami Európát összehozza és az európai integrációban szerepet játszik. az egyáltalán nem áll ettől távol. Azok, akik a népi-nemzeti értékeket akár az egyik, akár a másik oldalon el akarják szigetelni a nagy európai szellemi és politikai áramlatoktól, nemcsak ártanak neki. hanem történelemhamisítást is végeznek.
