Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-12 / 8516. szám

Magyar Nemzet, 1993.8.7

Kisújszállás után, Szárszó előtt

Antall József a „népfrontos” gondolkodásról, a népi és nemzeti szellemiségről, az európaiságról - s a történelem megismételhetőségéről

A kisújszállási találkozóra kapott felkérés alapján Antall József miniszterelnök interjút adott Pálfy G. Istvánnak, amit a résztvevők előtt köszöntőként vetítettek le (1993. február 27-éti). Az eredeti elképzelés szerint erre a vetítésre más interjúkkal, portréfilmekkel együtt került volna sor, beleértve az egykori szárszói előadókkal készült korábbi interjúkat is. Ez utóbbiakra azonban már nem került sor. Az alábbiakban az interjú szövegének szerkesztett változatát adjuk közre, kiegészítve a vita során felmerült néhány kérdésre vonatkozó megjegyzéssel

A szárszói találkozó 1943-ban egy háborúban lévő, bizonytalansági érzésekkel teli országban zajlott le. Aki elolvassa az egykori előadásokat ismertető Szárszó-kötetet - amelyet Püski Sándor adott ki -, annak számára világossá válik a korabeli közérzület: történelmi sorsforduló előtt állunk, röviden: „közeledik" a front. A kérdés világos | volt, hogy a tengelyhatalmak „szövetséges országaként” elbukunk, hogyan bukunk el és mi következik utána?! ' Mindenki érezte Szárszón, hogy ebben I a körben és ilyen körülmények között j utoljára találkoznak. Püski Sándornak I nemcsak az egykori szárszói találkozó előadásainak megjelentetésében, hanem annak megszervezésében és szellemi irányításában való kiemelkedő szerepe ma már történelem.- Elképzelhető-e az, hogy egy ilyen . történelmi esemény, akárcsak jellegében megismétlődik egy másik történelmi korszakban? Például ma?- Azt hiszem, hogy ma ez nem ismétlődhet meg. Csak az ismétlődhet meg, ami most történik: emlékezés Szárszóra. De a mai körülmények között nem olyan helyzetben van az ország, minden nehézsége és minden baja ellenére, mint akkor. Nem fenyegeti közvetlen veszély az ország önállóságát, függetlenségét. „Szárszó” viszont érzékeltette a függetlenségünk és önállóságunk elvesztésének közeledtét, ennek valós veszélyét. Felvetette a nagy kérdést: fel vagyunk-e erre készülve társadalmi, politikai és szellemi szempontból? Ma nem erről van szó. Magyarország önálló és független ország, kialakult parlamentáris rendszere működik egy politikai demokráciában, j amit nem lehet összehasonlítani a ko- ' rabeli történelmi helyzettel, egy háborúban álló, kiutat kereső ország hatalmas történelmi dilemmájával. Nem lehet „Szárszó szellemét” visszahozni, • amikor a magukat szinte már nyíltan’ marxistának-, ,/élmarxistának” valló i egyes falukutató írók (például Erdei 1 Ferenc) egészen' más gondolkodásé emberekkel juthattak még közös nevezőre (mint például Kovács Imrével). Ez nem azt jelenti, hogy alapvető nemzeti sorskérdésekben, nemzetpolitikai stratégiai kérdésekben ne lenne szükség eszmecserékre, a kapcsolatok folyamatos megtartására. De nem jelentheti ma egy ilyen találkozó valamiféle „népfrontos" elképzelés jelentkezését a politikai gondolkodás, a cselekvés és a politikai pártok keretében, mint egykor Szárszó. Nyilvánvalóan nem a „Hazafias Népfrontra” utalok, amiről e helyen talán szólni sem érdemes, hanem a többpártrendszerű demokráciával ellentétes „mozgalmi” szemléletre, amely önmagában jelentkezhet a közélet egyes területein, de nem helyettesítheti a politikai pártok szerepét, illetve nem lehet azonos funkcióban párt- . politikai törekvések paravánja. Örüljünk annak, hogy kialakultak a nemzeti függetlenség, a parlamentáris demokrácia intézményes alapjai és a szociális piacgazdaság feltételei, amikor az átalakulásnak olyan időszakában i vagyunk, ami reményt nyújt a jövőre is. Egy nagy kísérlet végére értünk az államszocialista modell történelmi elbukásával. Itt nemcsak arról van szó, hogy megbukott a 70 év előtt a Szovjetunióban megszületett politikai kommunizmus, az államszocialista rendszer. hanem vele együtt a „szocialista tábor” egészében megbukott politikai, társadalmi és gazdasági programja. Ezzel Nyugaton is az ottani kommunista pártok által képviselt politikai törekvések szintén megbuktak. A politikai kollektivizmusnak mind jobb-, mind baloldali gondolkodásmódja kudarcot vallott. Ezek az évtizedek bebizonyították, hogy sem a szocialistakommunista rendszerek, sem a nemzetiszocialista, fasiszta politikai rendszerek nem nyújthatnak az állami, társadalmi modellben alternatívát a politikai demokráciával szemben, amelyről sokan elmondták már - Winston Churchillhez hasonlóan -, hogy a legrosszabb politikai rendszer, de jobbat még nem talált ki senki.- Gondolom, Szárszón sem a dimitrovi értelemben vett népfront valósult meg. Ha ezt a mára vetítjük, akkor lehet-e kárhoztatni, hogy a népi örökséget hordozó, kicsit jobbra tartó vagy kicsit balra tartó csapat egy asztalhoz ül? Nyilván nem a teljes kör, mert el semférne.- Úgy gondolom, önmagában az egyáltalán nem baj, hogyha ebből a politikai-szellemi örökségből különböző politikai pártokhoz tartozók is vállalnak valamit, illetve egy tudományos vagy elméleti konferencián kicserélik eszméiket. Világos eszmecserékre, világos beszédresvan szükség. De ne állítsuk be ügy, mintha ma arra lenne szüksége az országnak, hogy minden kérdésben valamiféle hatpárti vagy „akárhány párti" egyezkedés legyen, a parlamentet és az alkotmányjogilag meghatározott keretek között működő pártokat lejáratva. Semmisnek tekintve a kialakult parlamentáris rendszert, ami felen valamilyen képzelt, pártok fölött álló együttműködésnek kellene érvényesülnie. Ez nem szolgálja a nemzet demokratikus fejlődését, a nemzeti demokrácia céljait. Azt vallom. hogy az ilyenfajta „népfrontos” gondolkodás a működő többpárti demokráciával ellentétes lenne, ezért járhatatlan út a számunkra. Nem hiszem, hogy alapvető kérdésekben, demokráciaképben és jövőképben összeegyeztethetetlenül ellentétes politikai erők akár „népi-nemzeti", akár „liberálisszocialista” alapon ívelhetnék át a kialakult politikai struktúrákat. Ezt akkor is ki kell mondani, ha tisztességes szándékok, jóindulatú törekvések a politikai nosztalgia keretében érthető vágyakat ébresztenek.- A népi mozgalomról érdemes Magyarországon is beszélni. Arról a népi mozgalomról, amely a ’30-as években a népi írók, a falukutató írók körében bontakozott ki, és amelynek nyilván előzményei is vannak. Ennek a mozgalomnak azok a képviselői, akik a nemzeti célokkal és szociális gondolkodással együtt nem vallották egyenérté• kűerrfontosnak a politikai-dearokrici*szabályait és a parlamentarizmus lényegét, tehát mindazt, ami a demokrácia alapja. Egyesek jobbra, mások balra

" (érték Té később az egykor fnéf költők-"” nek tűnő útról. Feladták azt az eszmeiséget, amelyik a ’30-as években még közös szellemi kincsből táplálkozott A jobb- és baloldali diktatúrák „gyakorlata", majd bukása mindenki előtt világossá tette, hogy a népi-nemzeti gondolat nem ellentéte, hanem csak részese lehet a szociális kérdések iránt is fogékony politikai demokráciának.

2- De vajon ma a népiségen belül itt van-e a választóvonal a jobb- és balol