Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-10 / 8515. szám

A Holic-csoport működése

Pesti Hírlap, 1993.8.7

53

• 1993. június 3-án Debrecenben, Oláh Miklós,

?;örög katolikus lelkészhez ordultam azzal a kéréssel, hogy megtudjam, működó lelkész-e Budapesten Vereczky András görög katolikus lelkész. Természetesen érdekelte, miért a kíváncsiságom, mire én elmondtam a feltevésem, miszerint egy káros hatású szektának adta ki a debreceni lakását Vereczky úr. Azt is közöltem, hogy szülő vagyok, kinek fiatalkorú gyermekét tette rabjául e szekta. Június 8-án Budapestre, Vereczky úrhoz mentem, aki elmondta, hogy Oláh Miklós lelkész úr már tájékoztatta ót jövetelemről. Elmondta, hogy kiadta valakinek a Debrecen, Gyergyó. 3. sz. IV., 26. lakását. Vereczky úr elmondta, neki megfelel a bérlő, hisz nem randalírozik, rendszeresen fizeti az igen magas bérleti díjat. Azt, hogy más is lakik ott, tagadta, csak azután ismerte be, hogy engedélyezte többüknek is az ottlakást, miután közöltem, hogy az ő engedélye nélkül nem jelentkezhet be senki.

Beszélgetésünk kezdetekor a lelkész úr semmit sem tudott erről a szektáról. Mikor közöltem vele, hogy egyházi ember létére veszélyes j dolgot támogat, akkor közöl- i te velem, hogy ők, mármint a , szekta tagjai nem követnek el ! semmi bűncselekményt, senki nem tud rájuk bizonyítani semmit! Ugyanakkor kémé- I nyen vádolta a szülőket, mert szerinte csak ők tehetnek a ki- | alakult helyzetről.

Nem hiszem, hogy bárkinek az a benyomása e vélemény után, hogy a lelkész úr nem ismeri c szektát. Június 9-én visszamentem Oláh Miklós úrhoz, hogy kérjem a püspök úr címét, mert feljelentést teszek Vereczky ellen, mivel meggyőződtem arról, hogy tudja, kiknek adu ki a lakását, s ezzel támogatja működésüket. A feljelentést június 14-én elküldtem. Kérem, ellenőrizzzék a ki- és bejelentkezést.

1993. június 10-én Budapcstrc utaztunk férjemmel és Zoli fiammal, igaz az ő akarata ellenére, de már több mint két hónapja nem 1 Ulálkoztunk vele. Csak rit- í kán láttuk 5-10 percre, mert minden idejét a »testvéreivel" töltötte. Fiam 16 éves, és test:leg, szellcmi-leg az utóbbi két hónapban teljesen tftnk-Mi közben lelkiismeretlen újságírók némely napilapban „szabadelvű” szektavédelmet folytatnak, növekszik azoknak a magyar szülőknek elkeseredett tiltakozása, akiknek gyerekeit a destruktív kultuszok továbbra is háborítatlanul tönkre teszik. A csatolt megrázó dokumentumok erőteljes beavatkozást sürgetnek: hiszen fennálló családjogi törvényeinket sérti, ha bármely szekta kiskorú gyermeket rabol el agyafúrt agymosással szüleitől. Bízunk benne, hogy széles körű társadalmi összefogással és bűnüldöző hatóságaink törvényes eljárásaival végre tényleges segítséget tudunk nyújtani az áldozatoknak. A Holic-csoport (másként „dunaföldvári” keresztény szekta) az egyik légin toleránsabb, agresszívebb kultusz, amellyel szemben joggal kérnek védelmet a szülők — jelentette Iá lapunknak Németh Géza református lelkész. A továbbiakban Hamvas Zoltánná veszi át a szót.

rement. Meg szerettem volna tudni, hogy, képes-e még kommunikálni, egyáltalán létezni a szektatagok nélkül, s erre nem volt más mód.

Nehéz leírni, milyen keserves volt nézni, hogyan szenved gyermekem a társai hiányától. Amikor kimentek Érdre a férjemmel és az öcsémmel, telefonált valakinek, rövid időn belül ott is voltak érte, és köszönés nélkül elvitték. Még a felszerelését is otthagyva kellett elrohannia, pedig senki nem bántotta.

Június 11-én a III. kerületi rendőrkapitányságon bejelentettük a gyermekünk eltűnését, ahol az ügyeletes tiszt Béres András volt. Nagyon megnyerőnek, segítőkésznek mutatkozott. Behívta a forrónyomosokat is, hogy gyermekem keresésére indítsa őket, de mielőtt elindítotu az akciót, felhívta a dunaföldvári és az oroszlányi illetékes rendőröket, akiknek pontosan <■ mindent elmondott. Megkértem ugyan, hogy ne értesítse őket, mert volt már olyan szülői tapasztalat velük kapcsolatban, hogy a szóban forgó rendőrök tájékoztatták a szeku vezetőit egy-egy akcióról, próbálkozásról, s tulajdonképpen ezért nem járt még sikerrel senki, aki tenni próbált gyermeke érdekében valamit.

Ez esetben is, mire Oroszlánybányába érkeztek a forrónyomosok, hűlt helyüket találták a korábban ott tartózkodóknak, mert az. nem volt kétséges, hogy rövid idővel azelőtt távoztak a helyszínről. DunafÖldvárra már ki sem mernek, mert azt a tájékoztatást kapták a helyl>cli illetékes rendőrtől, hogy kint járt a címen, és ott jelenleg nem tartózkodik senki, pedig

tudomásom szerint ezt a lakást sosem hagyják őrizetlenül. Azt is megígérte Béres úr, hogy másnap reggel 8 órától kiadják az országos körözést, fiam megtalálása érdekében.

A jegyzőkönyvben, melyet Béres András személyesen vett fel, nem pontosan az általam elmondottak szerepeltek, ezt szóvá is tettem aláírás előtt neki, mire 6 kimagyarázta a dolgot, nekem pedig kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy épp egy hatósági emberrel vitatkozzam, tehát aláírtam. Közben azt is megtudtam, hogy nem volt munkaköri kötelessége értesíteni a körzetileg illetékes rendőröket a forrónyomosok elindulása előtt, sőt, az is tudomásomra jutott, hogy nem adta ki az országos körözést, illetőleg olyan eltorzított névvel és adatokkal, nehogy megtalálható legyen fiam.

Mire mindezeket megtudtam, eltelt egy hét, így június 18-án, pénteken a debreceni városi rendőrkapitányságra irtentem újra bejelenteni Zoli eltűnését, ahol jegyzőkönyvfelvétel után elrendelték az országos körözést. Ugyanezen a napon, 17 óra után a Gyergyó u. 3. sz. elé mentünk férjemmel, ahol követeltük Petrov Tamástól, hogy mondja meg, fiunk hol tartózkodik. Nem mondott semmit, ezért férjem kivette az egyik mikrobuszukból a kulcsot, hogy elindulásukat megakadályozzuk, míg nem tudunk meg valamit gyermekünkről. Ók fenyegettek a rendőrséggel, én is telefonáltam az ügyeletre, hogy jöjjenek ki. Nem tudom, melyikőnk hívására, de kijöttek. Petrov lámásnak is be kellett fáradnia, hogy tisztázzuk az ügyet, de itt sem mondott érdemlegeset, bizo-