Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-10 / 8515. szám

Magyar Honvéd, 1993.8.6 latokat a lakóhelyén élő katonák életéről, munkájá­ról. A fennmaradó hányad elérése, megfelelő infor­málása a tárca nyilvános­ságpolitikája számára ko­moly feladat.- A Magy ar Honvédség személyi állományának felkészültségét illetően a tiszteket inkább „közepes és jó”, a tiszthelyetteseket és a sorállományt „köze­pes és megfelelő" osztály­zattal értékeli a lakosság. Szembetűnő a nagyszámú „nem tudom” válasz, ami felveti a lakosság informá­cióhiányát e kérdéskörről, illetve, hogy ez feladatot jelent a tárca számára.- A Magyar Honvédség a legfontosabb társadalmi, államhatalmi intézmények általános népszerűség-zu­hanása közepette képes volt a rendszerváltozás so­rán máig megőrizni a hoz­zá fűződő magas szintű la­kossági bizalmat. E mö­gött a hadsereg nemzeti jellegének stabil elfoga­dottságát, a nemzeti jelle­gű honvédség legitimitá­sának stabilizálódását kell látnunk. A kismértékű vál­tozások azonban arról tu­dósítanak, hogy e legitimi­tás karbantartása folyama­tos kell hogy legyen. A legintenzívebb averziókat éppen a magasan képzett rétegekben és a fiatalok körében találtuk, ami két­ségtelenné teszi az e tevé­kenységgel szemben tá­masztott magas igényszin­tet is.- A Magyar Honvédség védelmi képességét csak elenyésző arányban tekinti a lakosság teljes értékű­nek. A zöm csupán korlá­tozottan (50-53%) vagy egyáltalán nem (32-37%) tartja képesnek a jelenlegi véderőt az ország légteré­nek és területének megvé­désére. így nem meglepő, hogy a hadsereg szüksé­gességét egyértelműen fontosnak tartják a jelenle­gi (40%) vagy még ennél is nagyobb létszámmal (37%), ám a tekintetben megoszlanak a vélemé­nyek, hogy az önkéntes hivatásos, forma (50%) vagy a jelenlegi sorozásos (46%) rendszer volna-e célszerűbb.- A lakosság védelmi költségekhez kapcsolódó vélekedései között szem­betűnő, hogy mindössze 5%-uk ismeri (tippelte) a valóságos költség-nagysá­got. miközben 66%-uk ke­reken bevallja, hogy nem tudja. Emellett azonban a lakosság 60%-a stabilan a védelmi költségvetés nö­velése mellett foglal állást, pedig számosán úgy vélik, hogy inkább nem megfe­lelő az adófizetők pénzé­vel való gazdálkodás, mintsem kifogástalan. Minden valószínűség sze­rint ez is a tárca nyilvá­nosságpolitikája számára kínál tennivalókat.- A lakosság veszélyez­tetettségérzete komolyan veendő arányokat mutat a délszláv konfliktus esetle­ges eszkalációja (42%), il­letve általában a szomszé­dos országok esetleges ag­ressziója (38%) kapcsán, ám nem elhanyagolható a belső fegyveres konflik­tust is lehetségesnek tar­tók aránya sem (31%). Ugyanakkor a lakosság egyértelműen elfogadja, hogy a legfőbb eszköze a biztonságnak a diplomácia legyen, és bízik is annak hatékonyságában (78%). A rendszerváltozás óta fo­lyamatos növekedés után most (‘92 végén) a lakos­ság 74%-a úgy foglalt ál­lást, hogy az ország NA­­TO-tagsága növelné biz­tonságunkat.- A lakosság a hivatá­sos tiszt presztízsének szintjét a hasonló képzett­séget igénylő és felelős­séggel járó foglalkozások utolsó harmadában, de az össz-foglalkoztatások kö­zépmezőnyében jelöli ki. Ennek oka, hogy hatalmát és jövedelmét magasabb­nak ítéli, mint szaktudását és társadalmi hasznossá­gát. A tárca nyilvánosság­politikája számára itt a kapcsolódó tévhitek elosz­latásában fogalmazódik az egyik legerősebb kihívás. A feladat teljesíthetőségé­nek egyik legfontosabb garanciája, hogy a lakos­ság a katonatiszt jelenleg meglevő presztízsét szíve­sen látná mintegy 30%-kal magasabb szinten.- A hivatásos tiszti pá­lyát ma már a lakosság elenyésző hányada tekinti csak a képzetlen, művelet­len emberek gyülekező helyének, elismerik a túl sok kötöttséget, a jó szán­dékú erőfeszítéseket a tisztek részéről, és azt is. hogy ehhez nem kapnak megfelelő társadalmi meg­becsülést. A hivatásos ka­tonai pálya vonzását egy generációs választóvonal mentén másként ítélik meg a 40 év felettiek (ők inkább vonzónak találják) és a 18-40 év közöttiek (ók nem találják vonzó­nak).- A katonatiszti és tiszt­­helyettesi pálya választá­sában a lakosság szerint ma a jó kereset (65-66%) és a lakáshoz jutás (58- 65%) szempontjai messze döntőbbek mint a társada­lom javának szolgálata (21-15%), vagy a munka érdekessége, izgalma (34- 25%). Ez egyértelműen azt tükrözi, hogy a piaci értékeket a tradicionális katonai intézményi moti­vációk elé helyezi a lakos­ság a hivatásos katonai pá­lyát választók feltételezett motívumaiban. Az általános megítélés szerint a hadsereg elsődle­ges feladata a katonafiata­lok megfelelő kiképzése a haza védelmére (70%). azonban található bizo­nyos hányad (28%), akik a nevelést is fontosnak tart­ják.- A sorkatonai szolgá­lattal kapcsolatban még dominál a vállaló attitűd, ami szerint „a katonai szolgálat hazafias köteles­ség” (81%), a „katonai szolgálat elvesztegetett idő” (25%). vagy „szüksé­ges rossz” (41%) megíté­lésekkel szemben. Ugyan­akkor tudnunk kell. hogy ma már a sorozásos rend­szernek alig van több híve (51%), mint az önkéntes, zsoldos rendszerű szolgá­latnak (47%).- A lakosság álláspont­ja szerint a legfontosabb társadalmi célok között a katonai védelem biztosítá­sa a középmezőnyben fog­lal helyet (69 pont), olyan célok után, mint a „bűnö­zés elleni küzdelem" (88 pont) a „gazdasági egyen­súly biztosítása” (80 pont), a ,jend biztosítása” (78 pont), a „gyors gazda­sági fejlődés biztosítása" (77 pont), vagy az „inflá­ció elleni küzdelem" (75 pont). Ehhez képest jóval kevésbé látják fontosnak az emberiesség, a szép környezet, a nagyobb be­leszólás, a lelki értékek ügyét. Ebben nyilvánvaló­an az tükröződik, hogy a lakosság józanul ítéli meg mindennapjaink nehézsé­geit, s ennek megfelelően jelöli az egyes célokat fontosabbnak avagy ke­vésbé fontosnak. Szabó János és a Hanns Seidel Alapín ány

Next

/
Oldalképek
Tartalom