Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-10 / 8515. szám
39 EBBS mE A különféle szavazási hajlamot tanúsítók megoszlása 1990-es szavazói magatartásuk szerint Szavazott l990-b»n? ■ü Igtn EB n«m 100% 76% 60% 26% 0% biztosan nam valóazJnOlag nam valóazinOlag szavazna legközelebb biztosan ttss. |*«Kis Az 1990-ben szavazók és nem szavazók megoszlása jelenlegi szavazási szándékuk szerint Most szavazna-«? Hl biztosan igán L- J valósaínúlsg igán A vaiószinOlag nam ■ biztosan nam 100% 76% 60% 26% szavazott nam szavazott 1990-ben i Urtott4k.be választási ígéreteiket: „Mert meguntam azt, hogy hazudnak reggeltől estig. Mert nem váltották be az ígéreteiket és amit most művelnek, az egy ingyencirkusz, csak túl költséges." Szavaikból kiderül, hogy az emberek főként a gazdaságianyagi helyzet romlására gondolnak, amikor az ígéretek be nem tartásáról, a remények meghiúsulásáról beszélnek. Sokan nem csak általánosságban, hanem valamely pártra vonatkoztatva fogalmazzák meg csalódottságukat, s annak a meggyőződésüknek adnak hangot, hogy 1990-ben választott pártjuk becsapu őket. Az effaju megokolások szinte kizárólag volt MDF-szavazóktól származnak; elvétve hallani hasonlót az SZDSZ hajdani támogatóitól is: „Nagyot csalódtunk az MDF- ben. Sokat ígért és nem adott semmit. Itt állunk reménytelenül, pénz és munka nélkül " „Ez a kormány nem tudott mást kihozni, mint a gyűlölködést.”, „Megharagudtam rájuk. Csinálják a huzavonát. Van elég baj anélkül is. Az sem tetszik, ahogy most van, de ha megint fölforgatnak mindent, az sem lesz jobb a többségnek.” A csalódás földolgozásának másik módja az elmúlt években upaszultak generalizálása. Az tenciális köztársaság párti szavazó, az „ők”-ön a kormányzó hatalom jelenlegi birtokosait értve. „Csalódtam a mostani kormányban. Sokat ígért, keveset adott. Azért megyek el, hogy megbukjon” — így foglalta össze indokait valaki, aki nem kívánta elárulni, melyik pártra fog voksolni. A szavazásban való részvételhez, a győzelemre juttatandó pártokhoz annak a reménye fűződik, hogy „jobb lesz a sorsunk”, hogy mind gazdasági, mind politikai téren kedvező változás történik á választások eredményeképpen. „Lehet, hogy az én szavazatomon múlik az, hogy jobb legyen”, „Hátha segíteném az ország előrehaladását, hogy jobban éljünk. Gyerekeinknek könnyebb legyen az életük, meg az unokáimnak. Legyen munkahelyük.”, „Véleményt akarok nyilvánítani. Szeretném, ha változás lenne, mert ezek tönkreteszik az országot.”, „Bízom a Fideszben, egy jobb, biztosabb kormányzásban”. A szavazási attitűdváltozáaok másik tipikus indoka, hogy ma jobban ismerik az emberek a pártokat, s határozottabb karaktert tulajdonítanak nekik, mint 1990-ben. Egy reménybeli Fidesz-szavazó így fogalmazta meg ezt a motívumot: „ Nem j láttam esélyt a rendszerváltásra, nem volt oíyan párt akkor. Most már találok olyan pártot ”, „Azt hittük, jobb lesz, de rosszabb lett...” A rendszerváltás legnagyobb vesztesei: az alacsony társadalmi státusúak, az idősebbek körében a leggyakoribb az, hogy valaki 1990-nel ellentétben legközelebb nem kíván részt venni a parlamenti képviselő-választáson. Elsősorban az MDF, másodsorban az SZDSZ, harmadsorban pedig az FkGP akkori szavazói jutottak ilyen elhatározásra. Az indokok közül messze kiemelkedik gyakoriságában a rendszerváltáshoz fűzött hajdani remények szertefoszlása: „Mert amiért akkor szavaztam, nem valósult meg ”, „Megingott a bizalmam, nem látok semmi javulást, sőt...”. Az ekként vélekedők úgy érzik, a pártok nem emberek egy része az új rendszer egészéből, magából a politikából ábrándult ki: .Alert nem hiszek már semmiben. Csak kizsákmányolják az embereket ”, „Csalódtam. Kiábrándultam a többpártrendszerből.”, „Elegem van a pártokból és a politikájukból. A választás idején mindent ígérnek, aztán csak magukkal vannak elfoglalva.”, „Nagyon csalódtam az egész rendszerváltásban. A pártok nem azzal foglalkoznak, amivel kellene.” Az effaju vélekedések a politikai elit és a közemberek demokráciafelfogásának eltérésére is rámuutnak. Ha gazdaságilag jól mennek a dolgok, az emberek azt akarják, hogy „a politika" hagyja békén őket, de ha rosszul mennek, kifogásolják, hogy a pártok nem törődnek velük. A közkeletű nézet szerint a jelenlegi helyzetben a pártoknak a gyakorlati, ezen belül is mindenekelőtt a gazdasági, s nem az ideológiai-politikai kérdésekkel kellene foglalkozniuk. Ez a tényező is magyarázza, miért fordult el a többség a szemükben a múltra, az elméletekre, az eszményekre koncentráló MDF-lől, s vált a praxisra, a jövőre orientált Fidesz hívévé. Szintén igen gyakori ez a fentivel rokon nézet, amely szerint a (parlamenti) pártok mindegyike lehetetlen, „csak egymást marják”, csak a hatalmi harccal törődnek, nem az ország jólétével. Emiatt nem bíznak egyik pártban sem, mindegyik párt hitelét vesztette, s így nincs miért elmenni szavazni: „Olyan zűrzavaros az egész. Ugyan már kire szavaznék? Mind egy húron pendülnek. ott a parlamentben, de semmit nem adnak."
