Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-10 / 8515. szám
Népszabadság, 1993.8.7 31 Mire megy? Mérlegféle a Magyar Mozgókép Alapítvány két évéről Mire megy a pénz? Mire megy wie, aki kapja? Mire megy a játék? Ilyen kérdések a Magyar Mozgókép Alapítvány idestova kétéves működésének áttekintésekor is elkerülhetetlenek. Nem csupán a filmszakma belső ügyéről van szó: a kultúra finanszírozásának módjáról, egyik modelljéről Magyarországon. A Magyar Mozgókép Alapítvány volt az első közjogi alapítvány. Az érvényes jogi keretek közt ez a forma máig fából vaskarika, nincs még rá vonatkozó törvény. A Magyar Mozgókép Alapítvány közszolgálatot teljesít, ámde sem a közalkalmazottakra, sem a közintézményekre vonatkozó előírások nem érvényesek - nem érvényesíthetők - rá maradéktalanul. Már csak helyzetéből is következik, hogy viták kereszttüzében áll megalakulása óta. De miért is ne, hiszen vitában, kétéves, az egész magyar filmszakmára kiterjedt vitában is született meg, méghozzá majdnem teljes konszenzussal. A dolgok természetéből következően csak most, 1993 közepe táján lehet szó a pályázatokra - pontosabban még csakis az 1991-ben benyújtott pályázatokra - odaítélt pénzek fölhasználásának komoly, átfogó ellenőrzéséről, az egész rendszer pénzügyi hatékonyságának vizsgálatáról. (Kétséges, hogy a mindössze tizennégy főállású alkalmazottal dolgozó alapítványi apparátus ezt saját erőből el tudja-e végezni, nyilvánvalóan külső szakértők segítségét is igénybe kell vennie. Az alapítvány saját működésének pénzügyi vonatkozásait ez év május-júniusában - amint dr. Szántó Lóránt alapítványi titkár elmondta: hogy minden rossz ízű bírálatnak elébe vágjon, s hogy tanuljon a saját hibáiból. és változtathasson netán hibás működési rendjén - független külső szakértővel vizsgáltatta át.) A rendszer egész működéséről tehát még korai volna ítéletet formálni. Szemelgetni döntések közt, jó vagy rossz példákkal hozakodni elő, persze, lehetne. Kétséges azonban, hogy példáinknak általános volna-e az érvénye. Ha megengedhető egy kis szubjektivitás e beszámolónak szánt cikkben: jómagam az alapítvány létrejöttének alapindokával (új, demokratikus, érték- és teljesítményközpontú, monopóliumellenes esélyegyenlőségre törekvő finanszírozási rendszer) ellentétesnek találom, hogy végül is számonkérhetetlen összetételű „csomagterveket” finanszírozzanak kuratóriumok; hogy negyedévenként „üzemeltetési támogatást” is kapjanak még állami mozivállalatok is ettől az alapítványtól. Ám effajta kérdéseken lovagolva nem juthatunk el az alapítvány, vagy még kevésbé irányító titkársága működésének értékeléséig. A Magyar Mozgókép Alapítvány a csonka 1991-es és a teljes 1992-es esztendőben 1 milliárd 298 ezer forinttal gazdálkodott. Induló tízmilliós alaptőkéjét tavaly tizennyolcra emelte. Bevételeinek forrása természetesen döntő mértékben az állami költségvetési hozzájárulás (1991: 316 millió 1992: 800 millió), valamint a szintén állami kulturális mecenatúra (1992: 119 millió) volt. Szponzoroktól jött hétmillió, saját vállalkozásainak árbevétele kitett kétmilliót, végül kamatbevételekből származott 44 millió haszna. Itt álljunk meg. Az alapítók úgy tervezték, hogy az MMA nem az állami támogatásból fogja finanszírozni saját apparátusának működését. Hogy a szponzorokkal - egyelőre legalábbis - mire jut, vállalkozásaiból mi haszna, azt a fenti adatokból láthatjuk: túl sok reményt nem lehet ezekhez fűzni. Márad tehát a kamatbevétel reménye. Az alapítványi titkár elmondása szerint 1992-re 65 milliót terveztek a saját pénzeik lekötéséből származó kamatnyereségül, akkor még ugyanis igen kedvező, 38 százalékos kamattal számolhattak. De szeptemberben jött a hirtelen kamatcsökkentés, s attól fogva minden kedvezmény dacára is csak tizenhét-tizenkilenc százalékkal lehet számolniuk. így lett 65 helyett 44 millió a kamatokból remélt bevétel. 1993-ban pedig mindössze tízmillióra számíthat az alapítvány. Kérdés: mi lesz? Egyelőre máshonnan, mint az állam költségvetési hozzájárulásából, nem rendezhető a hiány: vagy közvetlenül az alapítvány ügyvitelére és a szakkuratóriumok működési költségeire csippenti le a nemzeti kuratórium a filmkészítésre és egyéb filmszakmai támogatásokra szánt milliókból, vagy netán „kezelési költséget” lesz kénytelen fölszámítani minden kedvezményezettjének az MMA? (Hogy világos legyen: ötmilliót ír ki, mondjuk, de csak öt százalékkal kevesebbet utal át egy produkciónak.) A nem épp békés, belenyugvó természetükről hires filmesek körében mindkét megoldás fölzúdulást okozhat. Voltaképpen csakis új pénzek bevonása oldhatja meg ezt a gondot. Például külföldi pénzeké. Az Európai Közösség Média elnevezésű filmtámogatási programjához (ez tizenhat különböző finanszírozási és egyéb rendszert egyesít) való csatlakozás - ha sikerül - ezzel kecsegtet. (Nem légvár ez, bizonyíték rá, hogy csupán az Eurimagaes program részeként hatszorosát kapta máris a magyar filmszakma, filmkészítésre és filmterjesztésre, mint amennyit tagdíjként a Magyar Mozgókép Alapítvány befizetett. Mellesleg szólva: mindenféle híresztelések keringenek arról, hogy mennyibe.kerül az MMA apparátusa, ügyvitele, a kuratóriumok működtetése, a taxiköltségektől a tiszteletdíjakig. Nos, tavaly év végéig (tehát a csonka 1991. és a teljes 1992. évben) az egyszeri, induló infrastrukturális beruházásokra (irodatechnika, telefonközpont, gépkocsi, belső videohálózat és műholdas televíziós vevörendszer, számítógéprendszer) 24 millió 675 ezer forintot költöttek. Ezen felül a teljes saját költségvetési kiadásainak
