Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-10 / 8515. szám
14 nincstelen agrárnépességet, de olyan ipart teremtett, amelynek nagy résié tönkremenésre volt ítélve. A városba vonzott népesség jelentős hányadát a csőd visszalöki falura, gyakran olyan régiókba, ahol semmiféle foglalkoztatási lehetőség nincs és magától nem is lesz. Erős a veszély, hogy az ipar és a szolgáltatások új fellendülése ezeket az embereket egyszerűen kikerüli majd. Ottrekednek falun, de nem találják meg helyüket a mezőgazdaságban sem. A szövetkezetek a 80-as évek eleje óta hanyatlanak, a magánművelés feltételei általában nincsenek meg. A kormány agrárpolitikája újabb csapást mért a földből élőkre. Ha újra létrejönne az egész életre szóló munkanélküliség, mint tömeges és területileg is koncentrált jelenség, a magyar társadalom kettészakadása súlyosan megviselné a demokráciát. Termékeny talaja lenne a legkülönfélébb populizmusoknak egyfelől, elitarizmusoknak másfelől. Csupa olyasminek, amit a mértékadó tényezők konszenzusának a politika margóján kívülre kell szorítania ahhoz, hogy a politikai rendszer a demokrácia eszméjével összhangban működhessen és stabil legyen. Ezért a demokratikus konszenzus kialakulásának egyik legfontosabb feltétele volna, hogy legyen program a permanens, területileg koncentrált munkanélküliség kezelésére. Nem az időleges munkanélküliség teljes kiküszöbölésére gondolok — az lehetetlen a piacgazdaságban —, s nem is egyszerűen a munkanélküliség durva mutatóinak csökkentésére — az a társadalom kettészakadásának megelőzéséhez nem elegendő —, hanem mindenekelőtt átgondolt területfejlesztési programokra és ésszerű agrárpolitikára. — A választópolgárok jelentős hányadának gyakran kinyilvánítón érdektelensége valószínűleg azt is mutatja, hogy alapvetően fontos kérdésekre egyetlen jelentős politikai irányzat sem talált megfelelően artikulált válaszokat. Mennyire tartja törvényszerűnek, hogy mindez így alakult? — Rutinná vált a polgárok politikai közömbösségéről beszélni — de valóban olyan közömbösek-e a politika iránt? A politikai mozgósíthatóság foka Magyarországon kétségkívül alacsony, az emberek szívesebben választják az egyéni kerülőutakat a közös küzdelmeknél. Csakhogy először is ez hosszú ideje fennálló jelenség, nem az új demokrácia balsikereinek tünete. Másodszor pedig a gyenge részvételi hajlandóság még nem azonos az érdeklődés hiányával. Nekem úgy tűnik, az átlagos magyar választópolgárt zavarja, hogy nehezen igazodik el a politikai küzdelmekben, de nem fordul el a politikától. Figyel, véleményt alkot, kiigazítja hibásnak bizonyult ítéleteit. El fog menni szavazni és szavazatával esélyt ad majd a politikának. hogy kimozduljon a holtpontról. Amikor az emberek általánosságban beszélnek a politikáról, az egész parlamentet, a pártok összességéi szidják. Amikor azonban elégedetlenségük konkrét oka kerül szóba, pontosan tudják, hogy kit tegyenek felelőssé. A közvéleménykutatások nem arra utalnak, mintha a választók pártvonzalmai véletlenszerűen szóródnának. — A magyarországi rendszerváltoztatás óta eltelt időszak igazolta-e egyértelműen politikai elméletek és irányok helyességét illetve alkalmatlanságát? — A 19. század közepe óta a demokratikus politika három nagy eszmeáramlat jegyében zajlik: liberalizmus, konzervativizmus, szocializmus. Mindhárom hagyomány jelentős váltó- ; záson ment át, de mindhárom él. Csak az ideológiai hidegháború bajnokai képzelik, hogy bármelyiktől meg lehetne szabadulni. A kérdés nem az, hogy melyik hagyományt cáfolta meg végérvényesen a történelem, hanem hogy mennyire képes a három tradíció mindegyike alkalmazkodni a világ változásaihoz. A magyarországi rendszerváltás egyik gyermekbetegsége a politikai tradíciók féloldalasságából adódik: létezik modem liberalizmus, de modem konzervativizmus és szocializmus csak nyomokban van jelen. Az MSZP nem szakadt el jogelődjének etatizmusától. Az MDF és szövetségesei nem szabadultak meg az úri Magyarország iránti nosztalgiáktól. A demokratikus politika kiegyensúlyozódásának szükséges feltétele, hogy a modernizálódás valamennyi ágon végbemenjen. — Megítélése szerint használt-e a magyarországi liberalizmus térnyerésének, hogy két parlamenti párt is liberálisnak vallja magát? — Nem tudhatjuk, hogyan alakult volna a magyar politikai fejlődés, ha csak egy liberális párt jön létre. Ezért csak azon van mód értelmesen gondolkodni, hogy húzhatók-e előnyök két liberális párt egyidejű létezéséből. Azt gondolom, hogy igen. Amíg a választók körében olyan magas az elkötelezetlenek aránya, mint nálunk, addig két hasonló szellemiségű párt nem csupán riválisa egymásnak. Ha összefognak, együttes támogatottságuk jelentősen felülmúlhatja a külön-külön megszerezhető szavazatok összességét. «— Az elmúlt három esztendőben közeledett egymáshoz vagy távolodott egymástól a: SZDSZ és a Fidesz? — Mindkét párt arculata véglegesebb körvonalakat kapott, s ez persze a különbségeket is határozottabb? teszi. A mai magyar politikai színkép egészéhez képest azonban nem olyan nagy a távolság a két pán között, hogy ne volnának egymás természetes szövetségesei. Lényeges változás inkább abban van, hogy a Fidesz egy ideig úgy tartotta jónak, hogy középre helyezze magát az SZDSZ és az MDF között. Ezzel a taktikával most mintha szakított volna. Ezért egészében azt mondhatjuk, hogy inkább a közeledés az uralkodó irányzat a két párt viszonyában. — 1993 nyarára milyen lényeges különbség alakult ki a két liberális párt között? — A modem liberalizmusnak két nagy változata létezik az egyik szociálisabb, a másik konzervatívabb szemléletű. Az SZDSZ a mai magyar politikában inkább a szociális szemléletű liberalizmust jeleníti meg. a Fidesz inkább a liberalizmus konzervatív változatát. A két I párt vezetői is tettek ilyen értelmű nyilatkozatokat, s a különbség jól felismerhető abban is. ahogy egy-egy vitás ügyet kezelnek. Például az SZDSZ támogatta a társadalombiztosítási önkormányzatok létrehozását, míg a Fidesz ellenezte. Az SZDSZ híve a Liga által javasolt gazdasági stabilizációs paktumnak. míg a Fidesz inkább azt szeretné, ha a stabilizációról nem kellene egyezkedni a szakszervezetekkel. — Ón hogyan tekint az SZDSZ és a Fidesz választási szövetségére? — Jelentős fejleménynek tartom. Áttekinthetőbbé teszi a politikai erők felállását és növeli a liberális pártok választási sikerének valószínűségét. — Liberális személyiségek között is akadnak, akik szerint az SZDSZ és a Fidesz együttműködésében még a választásokig történhetnek meglepetések, I azaz lényegesen lazulhat a közelmúltban szorosabbra font kapcsolatrendszer. Mulatkoznak-e ennek jelei, és milyen következményekkel járna a júliusban kidolgozott együttműködés felülbírálása9 — Vannak, akik azt gondolják, hogy a Fidesz csupán a székházbotrányról és az MDF- fel folytatott politikai alkudozás gyanújáról igyekezett a figyelmet elterelni a megegyezés szorgalmazásával. Én azonban úgy gondolom, hogy a politika ennél bonyolultabb dolog, nem lehet büntetlenül rövid távú taktikázgatássá egyszerűsíteni. Egyik liberális párt sem enged-
