Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-10 / 8515. szám

Magyar Narancs, 1993.8.5 OS ni, dt- az kizárt, hug)' még eg)' em­berrel a jövőben ezt megiegyék, megköt ká/tassák. Ila mégis: azt mondom, nagyon bátrak. MN: Mintha az idő is sürgetné őket. LL: Nem véletlen, hogy a múlt jm eszembe: kísértetiesen hason­lít az eset a 88-as kizárásomra a pátiból. Akkor ott senki nem tud­hatta, mi log vele történni, ha „kegyvesztetté válik". Akkui senki nem tudta, hogy hónapok múlva összeomlik a rendszer, és valami egész, más lesz. Aki utólag azt mondja, előre tudta, az hazudik. 1 la valakit akkor kizárlak, vagy ügyészi vizsgálatot folytattak elle: ne, azt végérvényesen megbün­tették; igazán lelhetett attól az ir­tózatos tehertől, amelyet élete vé­géig cipelnie kell majd. És akik ezt nézték, mind falfehérek vol­tak, kezdve az újságíróktól egé­szen a parlamenti képviselőkig. Ma azonban más a helyzet: határ­idő van. Egyértelműen látható egy féléves, netán háromnegyed­éves periódus, amelynek a végén a dolog lezárul. Akármi is törté­nik, egy biztos: ez a kormány nem marad a helyén. Ezért nem mondhatom, hogy ez precedens lenne. MN: Lehet tudni, hogy milyen mértékű ez a korrupció a politi­kai es gazdasági szférában? LL: Tisztázni szeretném: én nem azt mondtam, hogy a kor­mány korrupt és nem neveztem meg öt minisztert. Annyit mond­tam: az országot átfonja a kor­rupciós hínár, mely egészen a fő­tisztviselőkig terjed. Aki egy bank „ élén dolgozik, vagy életében egy­szer részt vett a privatizációban, vagy aki érzékeli, hogy emberek hogyan utaznak költségelszámo­lással, vagy aki meggondolja, mi­lyen alapon választottak ki egy vállalatot egy tenderpályázaton - az bizony látja a problémát. Az újságok csak a jéghegy csúcsáról írnak. MN: Vajon ez mennyire sajátja a hatalom természetének? A kap­csolatok mindenhol aranyat ér­nek. LL: Ez az, amiben szerintem itt nagy tévedés van. Az érvelés 1992-ig helytállónak tűnt. Akko­riban még mondhatták: mit akar­tok, a modern demokráciák ilye­nek: így megy ez Olaszországban, Németországban, Japánban, Angliában, az USA-ban. Az em­ber akkor tényleg vállat vont, és azt mondta: így van ez, nem megy ez másképp. Most azonban az effajta kampány azért jön rosszul a kormánynak, mert a vi­lágon végigsöpör egy antikorrup­­ciós hullám, ami évekig fog tarta­ni. Ez az elszegényedéssel függ össze: az adófizetők részéről igény van arra, hogy a kormány és a tisztviselők személyesen ne költekezzenek a pénzükből. Az olaszok, a japánok 45 évig eltűr­ték, most elegük lett. Tegnap a brit kormány még nyugodtan ül­dögélt, ma pedig minden ízében reszket: mikor jön, és melyik mi­niszter ellen valami. Beregovoy a töltött fegyvert választóiul. Az Egyesült Államokban az utolsó centig mindent átnéznek, Clin­tonnak ezért félnie kell. Itt van Jacques Általi, az EBRD volt el­­j nőké, aki kétszer vett fel egy ja- i pán útra pénzt. De hát: hányszor és hányán vesznek fel ilyen össze­geket nálunk, és a parlamenti képviselők hány százaléka tagja káeftéknek és felügyelőbizotisá­­goknak? A helyzet most hasonló ’92 őszéhez, amikor egy nagy an­tifasiszta hullám söpört végig Nyugai-Európán, és ha egy politi­kusról bebizonyosodott, hogy egy szélsőjobbossal kezet rázott, akkor mennie kellett. Nem azért, mintha félelem lett volna Le Pen hatalomátvételétől - a nép még­sem kért belőle. Az MDF is ezen veszített, mert a Csurka elleni kampány lényege ugyanez volt. Ma nemzetközi igény van arra, hogy ne legyen sem szélsőjobbol­dali, sem szélsőbaloldali diktatú­ra, de tolvaj állam sem. Simó György Somos András

Next

/
Oldalképek
Tartalom