Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-10 / 8515. szám

Népszabadság, 1993.8.7 06 felhívni ré a figyelmüket: el kell gondolkozni minderről. Az utóbbi idő igazolta Magyaror­szág aggályait. Valóban a ma­gyar kormány felelős a viszony megromlásáért? Én látom, hogy voltak hibák, félreérthető nyi­latkozatok, lépések, de olyas­mivel nem vádolható a magyar politika, mint amit Funar mü­vei. Nem vagyunk vádolhatók a szerb-magyar viszony megron­tásával sem. Könnyű bírálni, hangulatot kelteni. De általá­ban kimondani, hogy a magyar kormány szétzilálta a viszonyo­kat? Ez igazságtalanság. A há­ború után én voltam az első magyar nagykövet, aki Kárpát­­aljára látogatott. Nehéz ügy volt, mert engedély kellett Moszkvától, Kijevtől, de min­denekelőtt Kádár Jánostól. Óriási élmény volt, de mekko­rát változott azóta a világ! Az ukrán alapszerződés ügyében is vannak vitáim. Nem kell prece­densnek tekinteni azt. Minden országgal az adottságoknak megfelelően kell kialakítani a szerződéseket. Látok előrelépést is a szocia­lista pártnál. Dyen a közép-eu­rópai tagozat létrehozása. De még mindig kísért a szűk párt­keretekben való gondolkozás.- De hogyan gondolkozzék más­ként többpárti parlamentben egy ellenzéki párt? Nem ezzel tartoznak a választóiknak?- A konszenzusra való törek­vés, a hatpárti megegyezések keresése nem jelenti a pluraliz­mus tagadását. Hiszen abban egyetértenek a pártok, hogy meg kell teremteni a szabad, demokratikus Magyarországot. A dolog mikéntjéről lehet vitat­kozni.- Vannak-e belpolitikai jellegű nézeteltérései a pártjával?- Adódnak időnként. A sze­gedi pártkongresszus előtt az volt a tézisem, hogy az MSZP- nek egyenlő távolságot kell tar­tania a liberális és a konzerva­tív tömbtől. A dolog lényege abban van, hogy a szocialista pártnak meg kell őriznie arcu­latát, és úgy legyen demokrati­kus balközép párt. Ne oldódjék fel. Volt, aki szívesen közele­dett volna a liberálisokhoz, mások a szakszervezetekkel va­ló szorosabb szövetséget szor­galmazták. Én szeretném viszont, ha a párt normális viszonyt építene ki a Pozsgay-Biró-féle Nemzeti Demokrata Szövetséggel. Ók eléggé ésszerű álláspontot kép­viselnek azzal, hogy kijelentet­ték: balra nyitottak, jobbra zártak. És szerintem nem lehet elfelejtkezni arról, hogy Pozs­­gay Imre milyen fontos szere­pet játszott az átalakulásban, a Magyar Szocialista Párt létre­hozásában is. Ő is változhatott, de hogy lehet az, hogy egy ilyen történelmi személyiséggel, bal­oldali értelmiségi politikussal nem tudnak szót érteni? Nem szövetségről beszélek, de azt mondom: legyen nyitott a szo­cialista párt a demokratikus erők előtt, hogy aztán a válasz­tási eredményeket ismerve le­hessen szövetségekről dönteni. Azt nem vitatom, hogy a par­lamentben az ellenzéki pártok sokszor azonos nézeteket képvi­selnek. De azt ellenzem, hogy ezt túlzásba vigyék, hogy az MSZP feloldjék valamiféle álta­lános ellenzékben. Nem gondol­ja, hogy az SZDSZ-Fidesz pak­tum engem igazolt? Azt a véle­ményemet tudniillik, hogy nem lehet a két liberális párttal túl szoros kapcsolatot tartani. Úgy látom, változott ezt illetően Horn pártelnök álláspontja is. Azzal sem tartozom a többség­hez pártomban, hogy kimond­­tam: túlreprezentált Magyaror­szágon a liberalizmus a hazai társadalom valóságához képest.- És mindez lehetetlenné teszi helyzetét az MSZP-ben?- Eléggé zavar engem sokak­nak a Kádár-rendszer iránti nosztalgiája. Tudom, nem vi­tatható el az egyszerű emberek joga, hogy emlékezzenek arra az időre, amikor nagyobb lét­­biztonság jutott nekik. De visszakívánni azt? Helyeslem ezért, hogy a párt kimondja: nem akar visszarendeződést. De járva az országot tapaszta­lom, hogy sokan túllépnek az egyszerű érzelmes visszaemlé­kezéseken. Ám ha kormánypo­zícióba kerül az ellenzéki párt, akkor szaván lehet fogni.- Gondolom, ahogy az egykori MSZMP-ben együtt létezett több irányzat, úgy a korszerű szociálde­mokrácia is elviseli a belső vitákat. De mit szól azokhoz a vélemények­hez, hogy önt magatartása a jobbol­dali-konzervatív tömb szövetsége­sévé teszi?- Ez a vélekedés teljesen ért­hetetlen. Miért vonnak le olyan következtetéseket, hogy én gesztusokat teszek a kormány­nak, hogy netán az ő álláspont­jára csúszom, erősebben bírá­lom pártomat, mint a kor­mányt? Nem a kormányról kér­deztek azokban a kérdéses in­terjúkban, hanem a szocialista párton belüli ügyekről. Én a demokratikus baloldal elköte­lezettje vagyok, és - ahogy az ország is - abban vagyok érde­kelt, hogy legyen erős balközép tömörülés a magyar politiká­ban. Ennek a bázisa ma a szo­cialista párt lehet. Nincsen ugyanis más. Ez a realitás. Amikor én a bírálatomat vagy mondjuk úgy, hogy a nézetei­met megfogalmazom, akkor az eseményeket így akarom befo­lyásolni. Az viszont biztos, hogy ha egy politikus kényszer­­helyzetbe kerül, és az adott szervezetben nem tud a néze­teinek teret szerezni, el kell gondolkodnia: itt van-e a he­lyem? Ez nem jelenti azt, hogy feladnám demokratikus balol­dali elkötelezettségemet és népi politikusi mi voltomat.- Érez-e valamiféle kiszorítási szándékot?- Úgy tűnik nekem, hogy a párt vezetőinek egy része nem favorizál. Ugyanolyan helyzet­be kerültem, mint az előző rendszerben voltam, a társada­lomban jobban kedvelnek, mint a párt vezető köreiben. Úgy tu­dom, némelyek elkezdték fesze­getni, hogy ne legyek a jövőben a parlament alelnöke, illetve tisztségviselője. Furcsa, mert ugye előbb meg kellene történ­niük a választásoknak. Engem azonban a pozíciók különöseb­ben nem érdekelnek, én ezen már túl vagyok. Miklós Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom