Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-10 / 8514. szám

-? Nagyon veszélyesnek tartom, hogy a rendszerváltás után közel négy esztendővel, politikusok és újságírók még mindig a hálózati szentélyekkel foglalkoznak, tnégpedig elítélő módon. Holott azok, az emberek - ha tetszik, hí nem - legfeljebb naivitásuk miatt kerülhetnek negatív helyzetbe, ráadásul a nemzetet lefegyverzi ez A fajta nézet. Mert a mostani biz­tonsági szolgálat nem tud majd sem a mai, sem a holnapi legitim hatalomnak megbízható infor­mációkat adni. Ki vállal ügynöki megbízatást, hpgyha az ügynöki lis­tát bármikor ttyilvánosságra hozhat­ok? ts még egy dolog: én itt most (aláírom, hogy akármekkora elle­nőrzést hajtanak Is végre, ennek a hálózati kategóriának legfeljebb egy százaléka adott olyan jelentést, amelynek alapján valakinek valami­lyen !<aja történhetett az elmúlt év­tizedekben. Sokkal bonyolultabb volt a működési mechanizmus. És ha valamiért mi felelősek va­gyunk, akkor azért, mert évtize­deken keresztül vagy naivan hit­tünk, vagy kiszolgáltuk azt a rend­szert. amíg volt, vagy azért, mert nem mentünk neki a géppuská­nak nyitott mellel, vagy azért, mert nem áldoztuk fel a csalá­dunkat meg az életünket mond­juk a szovjet harckocsik ellen. Tudomásul kellett venni, hogy a Nyugat elismerte Magyarorszá­got az elmült negyven esztendő­ben, Kádárékkal parolázott. A Magyar Népköztársaság legitim hatalomként benne volt az ENSZ-ben és így tovább. Itt tör­­vényesnek hitt rendszer volt. Ennél­fogva az egyszerű állampolgár-Horváth József nyugalmazott tábornok, csoportfőnök a lll/lll-ról (6.) Kié volt a piknik? tói - és a hálózati személyek többsége ilyen volt - nem lehe­tett elvárni, hogy a történelmen fölülemelkedjen, és a mai eszével gondolkozzon akkor. Ma sokan vi­selkednek úgy, mintha ők már akkor is úgy gondolkoztak vol­na, mint most. Ügynökök, besú­gók mindig voltak és lesznek. A szakma idősebb, mint az ország tör­ténelme, amely tele volt diktatú­rákkal és rossz korszakokkal. ' ■ tr Véleménye szerint az önök ki­­penderltésével milyen helyzetbe ke­rült a mai elhárítás?- Szerintem az elmúlt három és fél esztendő alatt az a remény, amelvet a békés rendszerváltás­hoz fűztünk, legalábbis személy szerint fűztem, nem mindenben valósult meg. Én úgy képzeltem el a rendszerváltást, hogy az mindenekelőtt értékmegőrző lesz, és a salakot fogja kivetni. Tehát azo­kat a negatív tendenciákat, azo­kat a társadalomra káros jelensé­geket és hatásokat, amelyek az emberek számára a múlt rend­szert ellenszenvessé tették. Most meg nap mint nap tapasztalom, sokan elfeledkeznek arról, hogy ők is abban a korban éltek. Azt, hogy ab­ban a rendszerben jutottak egyetemi diplomához, abban a rendszerben haladtak előre, ve­zető beosztásokat is betöltötték. Egy általános , tabu la rasa“-ra vár­tam. Arra, hogy az országban tiszta lappal engedjük mindazo­kat újrakezdeni és boldogulni. Utolsó részéhez érkeztünk a volt III/III-as csoportfőnökség, azaz a belső elhárítás egykori vezetőjével készített interjúnknak, amely­re nagyon sok visszajelzés érkezett. Voltak, akik már attól dühbe gurultak, hogy Horváth Józsefnek „volt képe" megszólalni; mások úgy vélekedtek, hogy mondandójának a fele sem Igaz. Akadt azonban olyan vélemény is, amely szerint jó egy-cgy ilyen vissza­tekintés, amikor az „átkos" rendszer prominens - elő- vagy háttér­ben lévő - szereplői mondhatják el, miként látják ők, miként élték meg azt, amit mi rendszerváltásnak, rendszerváltozásnak hívunk. Hát ennyi. Beszélgetőpartnerünk ezúttal is Horváth József tábor­nok, a belső elhárítás egykori vezetője volt. Szíve-lelke azon, amit mondott. akik nem követtek el olyan bűn­cselekményeket, melyek miatt nem lehet a dolgot egy ejnye­­bejnyével vagy egy erkölcsi el­ítéléssel lezárni. Ezt elmulasztot­ták, de ’90-ben lett volna erre lehe­tőség. ■ - Erkölcsi értelemben miként látja akkori önmagát?- Erkölcsi helyzetemet illető­en, naivitásomat nem tudom meg­bocsátani magamnak. Ezenkívül? Nem tettem sóim semmi olyant, ami a '48-ban kialakított hitem és meg­győződésem ellen való. Tehát - ma­gyarán - szerencsémre nem vol­tam olyan helyzetben, hogy tör­vénysértő ügyekben kellett vol­na részt vennem. Az információ­­szerzés vagy előtte a kormány­­őrségben, illetve a karhatalom­nál Kiképzőtisztként való tevé­kenység, az számomra legfel­jebb a katonai cselekvés, a kato­nai kiképzés, a haza védelme vo­natkozásában számított feladat­nak. Ennélfogva nem hiszem, hogy ezt szégyelleni kellene. Mi az országnak szükséges informáci­ókat gyűjtöttük. Vegyék tudo­másul: minket ezért fizettek.- Röviden: jelentéseket írtak, és azokat oilalették a politikusok aszta­lára.- Rendszeresen. Minden hó­napban. Minden két hónapban az ellenzékről. Mindig jeleztük azt, hogy valamilyen módon az el­lenzékkel konszenzusra kell jut­ni.- Kik kaphattak az önök jelenté­seiből?- Annak idején az MSZMP el­ső titkára, az Elnöki Tanács elnö­ke, a titkárság és a politikai bi­zottság tagjai. Voltak különböző jelentések, amelyek ennél sző­kébb kör számára készültek. Voltak, amelyek csak a miniszte­rek részére vagy egy miniszter részére...- Nemcsak /mlitikai síkon dolgoz­lak?- Nem. Politikai, általában mindazon területről, amely az ország, a gazdaságpo­litika szempontjából fontos, sze­reztünk információt.- Állítólag önnek külön története van a ’89. augusztusi pán-európai piknikről. Ön szerint ki engedte át a magyar-osztrák határon a keletné­meteket: Horn, Németh vagy Gorba­csov?- Csak személyes élményei­met tudom elmondani. Valami­kor tavasszal kezdték el szervez­ni, ha jól emlékszem, miskolci MDF-es fiatalok voltak a meg­hirdetői. Arra ml magunk is ké­szültünk, a biztonsági szolgálat, nehogy valami zavar legyen. Te­hát úgy folyjon le, hogy semmi­féle provokáció ne történjen. Mert akkor már nagyon külön­böző politikai erők működtek az országban. Tehát működött a baloldal, továbbá különböző ál­baloldali vagy szektás csopor­tok, azaz a visszarendeződés erői is, és működtek a radikális, eyors rendszerváltásnak, sőt a fegyveres leszámolásnak a jel­szavát meghirdető erők is. A nyár ezzel ment el. S főként a Nagy Imre-féle temetés előkészítése kaiKsán elég komoly gondjaink vol­tak.- Milyen erőkkel voltak olt7- Elég nagy erőkkel, de azt nem a belső biztonsági szolgálat, hanem a rendőrség adta. Mindig azt hitték, hogy a március 15-ét OO co Új Magyarország, 1993.8.6

Next

/
Oldalképek
Tartalom