Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-10 / 8514. szám

De ettől még a KGB meg­szerezhette. Ez egy más kérdés. A biztonsági szolgálat szférájában azt, hogy nem, meg azt hogy i#eri,nagyon óvatosan kell kimondani. Ismert az elmúlt évtizedek világtörténete, a kelet­európai országoknak az aláren­delt helyzete. Az a bizonyos „korlátozott szuverenitás", ami­ről mindig beszéltek, nagyon sok lehetőséget biztosított a szovjet KGB-nek arra, hogy a kelet-euró­pai biztonsági szolgálatokba be­épüljön. Nem is kellett nekik há­lózati személyeket létesíteni, elég volt az, hogy mondjuk egy demagóg vagy egy szektás veze­tőt nyerjenek meg, olyan meg­bízható politikust, akid biztonsági szolgálat berkeiben fölülről mozog­hatott. tehát vezető beosztást töl­tött be. Azon keresztül esetleg sok mindent megszerezhetett. De egy dolgot halálosan biztosan tudok mondani: hogy a magyar biztonsági szolgálatnak ilyen szerve­zett kajresolata nem volt a KGB-vel. Ilyenfajta viszonya nem alakult ki. Egyébként a biztonsági szol­gálatok nem egyformán voltak a KGB felé elkötelezve. A legköze­lebb a KGB-hez a keletnémet Sta­­zi állt, éppen azért, mert az NSZK volt a szovjetek hírszerzési főirá­nya. Nyilvánvaló, hogy e kérdés­ben közös érdek fűzte össze a két szervet. El tudom képzelni, hogy ezek az emberek, az ottani veze­tők, valami mórion a hírszerzés vonalán annyira összekapcso­lódlak, hogy hálózatokat cserél­tek, hálózati személyeket közö­sen irányítottak, hogy közös neveket intéztek az NSZK ellen. Horváth József nyugalmazott tábornok, csoportfőnök a lll/lll-ról (5.) A „művészet" és az MSZP leomlott mítosza Erről különösebb kétségeim nin­csenek, noha ezt most fölvetni, nem tudom, hogy bölcs Jolog-e a KGB részéről. Ez más kérdés, mert azt jelenti, hogy Németország felé a KGB lehetőségei a követke­ző évtizedekre bizonyára be­fagynak, ha ezt megcsinálta. Vagy: és én itt fölteszem a kér­dést, hogy vajon nem valamiféle akcióról van-e szó? Nem egy olyan elterelő manőx<erről esetleg, amellyel az összes érdektelen, szükségtelen, lényegtelen, ha­mis nyomot rendelkezésre bo­csátanak, és ezzel egyfajta hamis mítoszt teremtenek Mintha együttműködési bizonyítékot adtak volna. Mintha a KGB a legjobb viszonyt akarná kiépíte­ni a német biztonsági szolgálat­tal, mintha nem lennének titkai, és ugyanakkor viszont a legfon­tosabbat, az igazán védendőt, a ma is hatékonyai, a ma és holnap is szükségeset és mozgásba hozhatól, nos azt pedig ezzel még jobban, még inkább védeni rentfelték. Azért mondom, ezek nagyon bonyo­lult dolgok... A biztonsági szolgá­lat mozgása olyan fajta szellemi, sőt .művészi" mozgás, amely nem ha­sonlítható az írok, költők, komponis­ták, képzőművészek világához, mert még ennél is bonyolultabb, mert itt a materiális világot kell olyan módon mozgásba hozni, moz­gásban tartani és befolyásolni, formálni, amilyen módon ezek a művészetek nem képesek... A nyugalmazott tábornok, aki a belső elhárítás vezetőjeként vé­gigcsinálta a rendszerváltozást, azt állítja, hogy volt olyan két hét (a „Dunagate’ -botrány idején) a „cég" életében, amikor illetékte­lenek hozzáférhettek a fontosabb dokumentációhoz. Ebből követ­kezően úgy látja, ma már senki sem vállalhat felelősséget azok hiteléért. Horváth József ugyanakkor sajnálja, hogy Csurka né­hány hete publikált önátvilágitásában nem említette: valószínű­leg beszervezésekor (1957-ben) elhitették vele, az akkor még naiv fiatalemberrel, hogy ezután jobb, igazságosabb társadalmat építe­nek majd. A szocializmust. A III/III és a KGB kapcsolatáról a tá­bornok azt mondta, létezett az általános függőségi viszony, de az ügynökök listájához valószínűleg még a szovjetek sem férhettek hozzá.- A román Securitatéval milyen kapcsolata lehetett a KGB-nek?- A Securitatéval a KGB-nek az utóbbi évtizedekben nem volt kapcsolata. Ellenséges viszony volt közöttük. A Ceausescu-idoszak alatt a Securitate egy családi klánnak a magánszerve lett. Olt nyilvánvaló volt, hogy ha a ro­mánok bármiféle közeledést el­fogadtak volna, annak az lett volna a vége, hogy amint Ceau­­sescu megtudja, Kivégezted az illetőket, mindenfajta gondolko­dás és bírósági eljárás nélkül is. Tehát biztos, hogy féltek tőle, ennélfogva a KGB lényeges in­formációval szinte nem rendel­kezett a Securitate vonatkozásá­ban, és együttműködés sein volt. Ezzel ellentelesen nagyon szo­ros viszony jellemezte a bolgár és a szovjet, illetve a mongol és a szovjet kapcsolatokat..- Váltsunk témát /Íz utóbbi idő­ben a’Mfxilitikai életlvn a legna­gyobb inni talán az újabb „Csurka­­iigy" kavarta. Ón olvasta-e Csurka önátvilágítását?- Igen.- / ekele Gyula írö nemrég azt ír­ta, hogy ő is aláírta volna adott szi­­tuáciiáxin a beszervezési nyilatkoza­tot. 11gyanúkkor azt állította: köztu­domású tény, hogy a Szabad Kezde­ményezések Ihuözala - a mai SZÓSZ elődje - a lll/lll-as ügynö­kök krémjét jelentette. Mi erről a vé­leményer Nézze. En l:ekete Gyulát az irodalmi alkotásaiban tiszteltem. A politizálását tekintve nyilván­való, hogy egyfajta szubjektív megközelites jellemző rá, mint ahogy valamennyiünkre is. En­nélfogva azt hiszem, hogy ez az Írása is, ha jól interpretálta szá­momra. csupán ezt mutatja. Mi­re gondolok. I lószor is itt van a (’sin k.i ugv. ( stuka emberi vo­natkozásban teljességgel érthe­tő. Egy dolgot én, ha az ő helyé­ben lettem volna, akkor ebbe az önvallomásába beleírtam volna, mert az én meggyőződésem, hogy ez igaz. Nyilvánvaló, hogy akkor ott, abban a pillanatban vagy azokban a hetekben, hóna­pokban, amikor vele „foglalkoz­tak", nemcsak azt mondták, ami most elítélendő. Hanem azt is, amit valamennyiünknek mond­tak, évtizedek óta. Hogy most tisztább lesz majd a közélet, most majd demoláatikus viszo­nyok lesznek, most egy olyan hatalmat fogunk fölépíteni, amelyben az értelmiség, a nép, a dolgozók a középpontban lesz­nek. Nyilván mondtak olyan dolgot, aminek az alapján nem­csak kényszer, hanem ez a fajta pozitív felvillantás egyfajta naiv hi­tet is sugallt felé. Nem niszem el, hogy csak a kényszer hatása alatt aláírta volna ő, annál karaká­nabb embernek mutatkozott előtte. Számomra nyilvánvaló, hogy volt valami olyan, amiben hinni akart. Tehát a kényszer és ez a hinni akarás, illetve az, hogy ő önmaga dönthetett. Az a hit, hogy jobb, ha inkább 6 jelent, és tud­ja hogy mit fog jelenteni, és 6 lega­lább úgysem fog senkinek bajt okoz­ni. Szóval jobb, ha ő nem jelent semmit, mintsem hogy őróla je­lentsenek mások, akik esetleg el­­á/tatnak valakit, följelentenek valakit. Nekem hihetőbb lelt co <? Új Magyarország, 1993.8.5

Next

/
Oldalképek
Tartalom