Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-10 / 8514. szám

A gondolkodás ismét vesztésre áll a hatalmi törekvésekkel szemben

Pesti Hírlap, 1993.8.4

A Stntégukutató Magánintézet július közepén konferenciát rendezett Politikai irányok és integrációk címmel. A konferencia befejezése után egy héttagú szerkesztőbizottság Az új politikai gondolkodások és integrációk hiánya címmel összegezte a konferencia tanulságait

VARBA CSABA

Politikai irányok és integrációk címmel szakértői tanácskozást rendezett Budapesten a Stratégiakutató Magánintézet. A meghívott szakértők nem vezető politikusok, hanem parla-1 iménti és parlamenten kívüli politikai pártok, továbbá gazdasági kamarák és civil mozgalmak képviselői voltak. A konferencia harmadik napján egy héttagú szakértői csoport írásban is megkísérelte összefoglalni a politikai elemzések fontosabb és a többség által elfogadott állításait, konklúzióit.

A szakértők nem vitatták azt a megfogalmazást, hogy a történelem mintha megint ismételné magát: Magyarországon újra hiányzik a politikai párbeszéd. Nincs meg a szükséges dialógus a hatalmat birtoklók és a hatalmon kívül lévők között. A parlamenti választások közeledtével gyorsuló politikai ámokfutásban mintha számos politikai tényező számára nem lenne létfontosságú a mélyebb, alaposabb elemzés. Ugyanakkor az is tapasztalható, hogy a tömegkommunikációt uraló politikai irányok ismét értelmezési privilégiumokat építenek ki. Senki sem cáfolhatja, hogy a tömegkommunikáció legfontosabb orgánumai kivétel nélkül politológusokat és

verődtek meg. A hatalmi mezőt saját szellemi értékeik és erkölcsi parancsaik alapján kívánták újra elosztani. Ennek az értelmiségi drámának természetesen alapvetően az a meghatározója, hogy a politikai rendszerváltás időben hamarább következett be, mint ahogy a rendszerváltás következményeként a kilencvenes évek végére láthatóan kialakulnak és stabilizálódnak az alapvető ipari, mezőgazdasági-kereskedelmi-kulturális stb. érdekcsoportok, érdekközösségek.

A politikai változás kénytelen-kelletlen megelőzte a társadalmi változást, és az utolérési szándék megbicsaklott, mert a tényleges társadalmi átalakulás nem igazolta utólag a politikai előzést

1993-ban a politikai struktúra nem fejezi ki a gazdasági-társadalmi szerkezetet és ebből fakadóan a polgári közhangulat általában nem támogatja e politikai rendszert Előzés, lemaradás, kiválás, elcsúszás, nem találkozás, távolodás: ennek az évnek ezek a politikai kulcsszavai. Ebben a még kevéssé drasztikus társadalmi nyomásban a politikai mező láthatóan megzavarodik, s elbizonytalanodásában, hatalomféltésében egyre negatívabb reakciókat mutat. A polgári társadalom alapját jelentő, a hatalomban soha közvetlenül részt venni nem akaró civil társaújságírókat alkalmaznak. A modern polgári demokráciában ez teljesen el; fogadott bevezetett hatalmi-ellenhatalmi eszközrendszer. A szakérői konferencia ebben a kommunikációs helyzetben csak a kérdezés, a problémafelvetés, az alternatíva javaslatának lehetőségét kínálja.

1. A HELYZET: TÁVOL AZ OPTIMÁLIS ÁLLAPOTTÓL

A szakértők közül senki sem kérdőjelezte meg a kelet-európai és ezen belül vJt magyar, politikai rendszerváltás szükségességét és megkerülhetetlenségét, de ' abban nem kerestek valamilyen közös egyetértést, hogy ez a rendszerváltás valóban az optimális megoldást hozta-e, »őt még azt sem állították, hogy nagyjából optimális irányt vett. A rendszerváltás az egypártrendszertől s az egypárti tulajdontól egyáltalán nem jutott még el az igényelt tényleges sokpárti rendszerig és a „sokpárti"-sokféle tulajdonig. A nyolcvanas években már jól elrejtett hatalmi koncentrációt még nem váltotta fel a sokirányú hatalmi decentralizáció. Ennek az is oka, hogy 1988—89-ben a politikai pártok nem a (régi vagy a tervezett új) gazdasági-társadalmi érdekek és követelések szerint jöttek létre, hanem a politikai vagy a vélt politikai „családok" érdekei alapján, azaz a politikai pártok, baráti körök, klánok, szellemi nagyurak, kulturális szekértáborok szerint szerdáimat felháborítja a politikai panoráma: a hat parlamenti párt egyértelműen úgy viselkedik, hogy 1994-ben saját magukon kívül lehetőleg senkit se engedjenek közel a hatalmi tűzhöz. A

társadalom idegesen érzékeli a kirekesztés szándékát, és a kirekesztésre hasonló reakcióval válaszolhat: „ki a fenn lévőkkel a hatalomból!” 1990- ben a választók érzelmi alapon mutatták fel a piros lapot az előző rendszer struktúráinak, bűneinek, vezető elitjeinek — 1994-ben ugyanez megismétlődhet, és nem csak a kormánypártokra vonatkoztatva. Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy a politikai pártok tagsága is rohamosan fogy, és még gyorsabban csökken a politizálni akarók létszáma.

2. CSŐDBEN A MAGYAR ÉRTELMISÉG?

A politikai jelenségek mögötti okokat a szakértők széles körben próbálták legalább jelezni. A politikai krízistünet« mögött jól érzékelhetők a gazdaság konfliktusai-, a termelés ijesztő visszaesése, a piacváltás sikertelensége, vagy minimális sikere, a modernizáció elmaradt újraindulása, a tulajdonváltás egyoldalúsága és a privatizáció társadalmi elégedetlenségbe ütközése, a vesztes munkavállalók jövedelmet nem hozó kényszervállalkozásai, az állami gazdaságpolitika vergődése a sokkolás technika és az evolúciós fejlődés igénye között. A politikai szféra

válsága senkit nem izgatna különösebben, na a gazdaság jelentős áldozatok után valahogy talpra állhatna. Ennek az esélye ma kisebb, mint három évvel ezelőtt. Ugyanakkor a gazdaság verembe zuhanását csak tovább rontja a társadalom többsége helyzetének rosszabbodása és a bajokat is eltúlzó elégedetlensége: a társadalom alsó rétege proletarizálódik, a felemás polgárosodás lelassulása miatt nem alakul ki a középosztály, a szűk politikai elit bezárkózása miatt nemcsak a régi, hanem az új gazdasági elitek is kimaradnak a hatalomból. Kevesen járnak nagyon jól, -ugyanakkor sokanjámak nagyon roszszul. A nem sokan kicsit jól járói nem jelentenek tartós stabilizációt. Számos polgárt dühít, hogy nemcsak társadalmi esélyei romlottak, de még a helyi politikai hatalomban sem vehetnek részt. A különböző elégedetlenség találkozása „weimarosodást”, „lengyelesedést”, „ balka nizálódást”, „karabahosodást" is hózhat. Egyik sem lehet érdeke egyetlen politikai erőnek sem.

A helyzet azért is távol van az optimális állapottól, mert a válságtünetek nem magyarázhatók pusztán az előző rendszer következményeivel, és a világtendenciák sem a fenntartható fejlődés esélyét növelik. A helyzet kulcsa 1985 és 1990 között a magyar értelmiség kezében volt, mert rendszerkritikával és rendszer-átalakítással az országot új pályára állíthatta volna. Ezt részben meg is tette, ám a történelem ebben is ismétlődik: újra rendszerkritikára és rendszermódosításra lenne szükség. A magyar értelmiség erre most kevésbé képes, mint öt évvel ezelőtt. A kormányzó és ellenzéki politikai erők mindaddig képtelenéit erre, amíg önérdekeik miatt csak egymásra mutogatnak, miközben saját nézetrendszereik külön-külön is megkérdőjeleződnek és értéktelenednek, a kommunikáció pedig a társadalom minden rétegével elmarad vagy lehetetlenné válik. Néhány politológusi-közgazdasági kísérleten túl a vezető értelmiség is csődöt jelenthet: az előző rendszer alapos elemzése cl sem kezdődött, az átmenet (a rendszerváltás?) újragondolása napi érdekek miatt nem történik meg, a magas színvonalú gazdasági-társadalmi alternatívák megfogalmazása várat magára. A rendszerváltás kritikáját eltiÜzók, felnagyítók viszont társadalmi támogatottsághoz jutnak vagy juthatnak. Még akkor is, ha Magyarországon egyelőre valóban nincs szélsőbal, sem szélsőjobb hatalomátvételi esély.

3. POLITIKAI IRÁNYOK ÉS INTEGRÁCIÓK: HIÁNY ÉS ESÉLYTELENSÉG

A szakértői konferencia tagjai megpróbálták a magyarországi politikai irányokat külön-külön jellemezni, de már az irányok megnevezésével is bajban voltak. Abban egyetértettek, hogv egvik irányt sem lehet baloldali vagy jobboldali skatulyába