Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-09 / 8513. szám
Magyar Hírlap, 1993.8.4 27 „A társadalmi háttér jelenti azt az erőt, amely az eddig is bizonyára a jobbítás őszinte szándékával fellépő kormányt érdemi tárgyalásokra késztette a tb vagy onhoz juttatásával, a járulékfizetési morál rendezésével, a profiltisztítással — a költségvetés fedezze a jelenleg a járulékokat terhelő szociális kiadásokat —, a költségvetési hiány kiegyenlítésével kapcsolatban. Ezért is vélekedhetett úgy egy képviselő — a negatív minősítések, botránykeltések ellenében pozitív túlzásként —, hogy negyven nap alatt több történt tb-ügy ben, mint a megelőző három évben*” „Félek, < társadalombiztosítás 1950-ben végrehajtott államosításához hasonló folyamat vette ma kezdetét." Vezető beosztású, elismert egészségpolitikus mondta ezt — négyszemközt — a tb-onkormányzatok alakuló közgyűlésének (június 18.) délutánján. Arra hivatkozott, hogy annak idején a szakszervezethez csatolással szűnt meg az önállóság, valósult meg az államosítás, negyvenhárom év után pedig — aggodalma szerint — az önkormányzati rendszer csapdájaként kerül a tb szakszervezeti uralom alá. Először szellemes politikai tréfára gyanakodtam. Később azonban másoktól is hallottam hasonló vélekedést. A formai párhuzam nem vitatható. Hiszen a törvény alapján az önkormányzatok választott képviselői a szakszervezetek listáiról kerültek be a testületekbe. A választópolgárok akarata alakította ki a közgyűlés ötven százalékának összetételét, a másik ötven százalék a munkaadói szervezetek delegátusaiból állt össze. Ezek az arányok tükröződnek a további testületek — önkormányzati elnökségek és felügyelőbizottságok — összetételében is, valamint annak megfelelően lettek az önkormányzatok elnökei a legnagyobb szakszervezeti tömörülés hivatásos vezetői, míg az elnököket és a felügyelőbizottsági elnököket a munkaadói oldal képviselői közül választotta meg az alakuló közgyűlés. Mindez meglehetősen pontosan megfelel a választók, illetve delegálok akaratán túl a törvény filozófiájának, amely a társadalombiztosítás kormányzását olyan önkormányzatokra bízza, amelyeket a járulékfizetők — biztosítottak és munkaadók — képviselői alkotnak. Nálunk teljesen szokatlan, újszerű ez. ezért is kell türelemmel, jóindulattal fogadni még az előítéletes kételyeket, kritikákat is. Példaként említhető az a politológusi vélekedés, amely az alakuló közgyűlés választási procedúráját, a nyílt szavazási mechanizmust KISZ-gyűlési emlékként élte meg. Hangulatilag, főleg pszichoanalitikus megközelítésben, talán érthető ez, tartalmilag annál kevésbé. Éppenséggel a politikai képzettséggel rendelkezők magyarázhatják meg a közéletben kevésbé jártasaknak a polgári demokratikus működési mechanizmusokat, jelen | esetben a konszenzus keresését, az : egyeztetést. Hasonló ez a parlamenti bizottságok, illetve a kormány megalakításának mechanizmusához. Mindez hosszú egyeztetési folyamatot lezáró választási aktusban realizálódik. Az egyeztetés sarokpontja — túl a konkrét személyeken — a választópolgárok akaratának | érvényesítése mint az egyének és a testületek legitimációjának a lényege. Nehezen hasonlítható ez egy megszálló hatalom révén működő centralizált bürokráciához, amelynek semmiféle valós társadalmi legitimációia nincsen. Aligha véletlen, hogy mind az önkormányzati alakuló közgyűléseket, mind a július 30-ai első közgyűléseket megelőző napokban a sajtóban kirobbantottak egy-egy botrányt. Akkor a munkaadói oldal delegálási rendje, most az önkormányzati képviselők költségtérítése, illetve tiszteletdíja körül. Valós problémákról volt. illetve van szó, a botrányt az időzítésen túl a tárgyi tévedések, egyoldalú tájékozta- I tások, illetve az is okozta, hogy az önkormányzatok megalakulásának, működésének egyéb kérdéseiről jóformán nem volt információ. A két közgyűlés közötti negyven 1 napot tekintve bizonyosan hibásak ebben az önkormányzati testületek is, amelyek — amint ez a július 30-ai közgyűlési anyagokban jól nyomon követhető — jelentős munkát végeztek. de nem gondoskodtak a közvélemény folyamatos tájékoztatásáról. Ez is közrejátszott azokban a megnyilvánulásokban, amelyek első intézkedésként tüntették fel — méghozzá nem ja! vaslatként, hanem döntésként — a I képviselők javadalmazásáról megfogalmazott alapszabályrészt. Az is igaz, hogy a sajtó is „szakszervezetire" hegyezte ki a tájékoztatást. Jellemző, hogy az elnökségek, felügyelóbizottságok megválasztott tagjainak a névsorát nem hozták nyilvánosságra, az aleinököket megemlítették, de figyelmet csak az elnökök személye kapott, ami a politikai, közéleti súlyt tekintve talán érthető, de hozzájárult a feszültségek geije szí éséhez. Mint emlékezetes, sokan nem hitték, hogy sikeresek lesznek, mások remélték, hogy kudarchoz vezetnek a útválasztások. Az eredmény csalódást keltett azokban a kormány zati és ellenzéki körökben, amelyek a tb közvetlen állami függőségének fenntartását akarták. továbbá azokban a szakszervezetekben, amelyek lényegesen jobb választási eredményre számítottak, és szinte természetes reflexként fogható fel — legalábbis nálunk — a tb-appa-Q. 03 fi fi QJ >■ÖC QJ fi * N <2 •e <L>-O '© 32I tu A szerző orvos, az egészségbiztosítási önkormányzat elnökségének a tagja
