Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-09 / 8513. szám
Népszabadság, 1993.8.4 ± '*5 Nagy baj lenne, ha a Külügyminisztérium egyes főosztályain egv rutin-üdvözlőtávirat ügye is megoldhatatlan feladatot jelentene. Legalább ekkora baj lenne azonban az is, ha egyes főosztályok kizárólag üdvözlötáviratok megírására lennének képesek. A lényeg éppen abban áll, hogy a szakmai rutinfeladatokat jól ismerő, de egyben gondolkodni és kezdeményezni is képes, a szélesebb értelemben vett szakmai ismeretek birtokában lévő apparátust kovácsoljunk össze. Senki sem tagadja, hogy munkánkban hibák is vannak, egyaránt készülnek kiváló, kevésbé jó, sót gyenge anyagok Gyakori a begyakorlott üres általánosság, sokszor érzékelhető a kreativ fantázia és a kezdeményezés hiánya, és alapvető gond a külpolitikától ma már elválaszthatatlan külgazdasági és nemzetközi kereskedelempolitikai ismeretek nem megfelelő szintje. Ugyanakkor átfogó javulás történt például a tájékoztatás területén. előreléptünk az informatikában, javult az együttműködés a kormányzati szervekkel. megújult a szemlélet, „összeszokott a csapat”. Somogyi Ferenc írásában is megjelenik a magyar diplomácia balsikerű lépéseire történő utalás. Feltehetően itt is Szlovákiának az Európa Tanácsba történő felvételéről van szó. Erről sem kívántunk részletes utólagos vitát folytatni, de azért azt az elkövetkezendő feladatok összefüggésében sem árt elfelejteni, hogy a Külügyminisztérium tisztviselői („régiek”?) az országgyűlési képviselőkkel, mindenekelőtt az ügyben meghatározó szerepet játszó Bratinka Józseffel együtt dolgozták ki azt a négy módosító javaslatot, amelyek közül azután az Európa Tanács parlamenti közgyűlése az emlékezetes július 29-ei ülésén hármat elfogadott, és többek között olyan ellenőrző mechanizmust hozott létre, amely nagyban hozzájárulhat az új tagállamok által vállalt kötelezettségeknek a tiszteletben tartásához, illetve ennek elmaradása számonkéréséhez. Többek között a külügyi bizottságban is érzékeltettem azt az elképzelésünket, amely szerint a Miniszteri Tanácsban végül tartózkodni fogunk a szavazástól, és ezzel nem akadályozzuk meg a felvételt, de egyben jelezzük, hogy gondok vannak, illetve lesznek az Európa Tanács által meghatározott feltételek teljesítésében. A kormányzat nem tárhatta fel előre ezt az elhatározását, hiszen erőfeszítéseink az említett módosító javaslatok elfogadtatására irányultak. A zárt ülésen azonban utaltam erre, és ugyanazt tettem - nagyon árnyaltan- a Zielenec cseh külügyminiszter Budapestre küldött személyes megbízottjával június 24-én folytatott megbeszélésem során is. (A megbízott, úgy tűnik, értette a jelzést, mivel a cseh sajtónak utóbb úgy nyilatkozott, hogy szerinte a magyarok tartózkodni fognak.) Kétségkívül nem volt kockázatmentes a felvételt megelőző egy hét magyar -diplomáciai játszmája, mivel nehéz helyzetbe kerültünk volna, ha a módosító javaslatainkat nem fogadják el. Stratégiánk azonban sikeresnek bizonyult, javaslatainkat nagyrészt elfogadták, a kérdés különieges elvi és erkölcsi jelentőségére felhívtuk a figyelmet, és Szlovákia felvételét nem akadályoztuk meg. A nagyköveti jelentések kivétel nélkül felhívták a figyelmet a veszélyekre (ez volt a feladatuk), majd június 30. után kivétel nélkül azt jelezték, hogy az európai fővárosok nemcsak megértéssel, hanem nagy elismeréssel nyugtázták a felvétellel kapcsolatos magyar magatartást. Mind a külföldi, mind pedig a hazai apparátus határozott véleményem szerint igen jól vizsgázott. A magyar külügyi apparátusra külföldön is, itthon is a közeljövőben igen nagy feladatok várnak. A Külügyminisztérium erőfeszítései továbbra is arra irányulnak, hogy az eddigi konszenzus a külpolitika terén továbbra is fennmaradjon, és a mindennapi munkában is erősödjön az együttműködés a pártokkal és azok szakértőivel. Bízom benne, hogy továbbra is egyetértés van abban, hogy a határok és a kisebbségi jogok viszonyában nem szabad beilleszkednünk egyes szomszédos országok érdek- és gondolatrendszerébe, és nem a határkérdést kell a középpontba állítanunk. A határkérdés ugyanis a békeszerződésekben egyértelműen rendezve van, és ezeknek az érvényét senki sem vitatja. A kisebbségi jogok ezzel szemben sem multilaterális, sem regionális, sem pedig bilaterális keretben nincsenek rendezve, és ma már világos, hogy ez az európai integrációs folya-Imat bővítését és minőségi előrelépését is gátolja. Ezt ismerte fel - többek között - a történelmi fordulatot tett francia külpolitika, amikor a Balladurterv keretében megtette javas• latát a nemzeti kisebbségekre vonatkozó kötelező nemzetközi | jogi szabályozás és garanciák ' megteremtésére. (Nem hiszem, hogy külpolitikai céljaink elérésének a jövőbeli tisztogatások kilátásba helyezése segítene. Megengedhetetlen, hogy akár sértettség, akár személyes ambíciók okán a jól összekovécsolódott és sikeresen működő külügyi apparátust fenyegetések érjék. Kiket céloznak meg valójában ezek a fenyegetések? Az időközben előrelépett, kiugró képességű „régi” diplomatákat” A többségükben remekül bevált és nagy nemzetközi elismertséget élvező „új” nagyköveteket” A kérdésre én nem tudok választ adni,, de azt tudom, hogy ez az apparátus ma esküjéhez és szakmai lelkiismeretéhez híven, hihetetlenül nehéz körülmények között nagyon értékes munkát végez, és egyáltalán nem szolgált rá az őt érő támadásokra Remélem, hogy külpolitikánk alapvető kérdései nem válnak a választási kampány elsődleges témáivá. Ugyanakkor erre is fel kell készülnünk, hiszen jól tudjuk, a választási kampány - és ez így helyes - nem ismer tabukat. Tudnunk kell, hogy szakmai munkánk erényeit és hibáit bármelyik fél politikai érvként tudja és fogja felhasználni. A ; köztisztviselők erre a külügyi; munka területén is felkészültek, és nem fogják hagyni ma-! gukat a kampányba bevonni. I Ami pedig a szervezeti, személyi és tisztogatási elképzeléseket illeti, kéretik ezeket nem a szakember köntösét felöltve közzétenni, hanem adott esetben a pártprogramokba illeszteni. Mi pedig közben végezzük a dolgunkat, „régiek” és „újak” egyaránt. Martonyi János a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára
