Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-09 / 8513. szám

Népszabadság, 1993.8.4 ± '*5 Nagy baj lenne, ha a Külügy­minisztérium egyes főosztálya­in egv rutin-üdvözlőtávirat ügye is megoldhatatlan felada­tot jelentene. Legalább ekkora baj lenne azonban az is, ha egyes főosztályok kizárólag üd­­vözlötáviratok megírására len­nének képesek. A lényeg éppen abban áll, hogy a szakmai ru­tinfeladatokat jól ismerő, de egyben gondolkodni és kezde­ményezni is képes, a szélesebb értelemben vett szakmai isme­retek birtokában lévő appará­tust kovácsoljunk össze. Senki sem tagadja, hogy munkánk­ban hibák is vannak, egyaránt készülnek kiváló, kevésbé jó, sót gyenge anyagok Gyakori a begyakorlott üres általánosság, sokszor érzékelhető a kreativ fantázia és a kezdeményezés hiánya, és alapvető gond a kül­politikától ma már elválasztha­tatlan külgazdasági és nemzet­közi kereskedelempolitikai is­meretek nem megfelelő szintje. Ugyanakkor átfogó javulás tör­tént például a tájékoztatás te­rületén. előreléptünk az infor­matikában, javult az együtt­működés a kormányzati szer­vekkel. megújult a szemlélet, „összeszokott a csapat”. Somogyi Ferenc írásában is megjelenik a magyar diplomá­cia balsikerű lépéseire történő utalás. Feltehetően itt is Szlo­vákiának az Európa Tanácsba történő felvételéről van szó. Erről sem kívántunk részletes utólagos vitát folytatni, de azért azt az elkövetkezendő fel­adatok összefüggésében sem árt elfelejteni, hogy a Külügy­minisztérium tisztviselői („ré­giek”?) az országgyűlési képvi­selőkkel, mindenekelőtt az ügyben meghatározó szerepet játszó Bratinka Józseffel együtt dolgozták ki azt a négy módosító javaslatot, amelyek közül azután az Európa Tanács parlamenti közgyűlése az em­lékezetes július 29-ei ülésén hármat elfogadott, és többek között olyan ellenőrző mecha­nizmust hozott létre, amely nagyban hozzájárulhat az új tagállamok által vállalt kötele­zettségeknek a tiszteletben tartásához, illetve ennek elma­radása számonkéréséhez. Töb­bek között a külügyi bizottság­ban is érzékeltettem azt az el­képzelésünket, amely szerint a Miniszteri Tanácsban végül tartózkodni fogunk a szavazás­tól, és ezzel nem akadályozzuk meg a felvételt, de egyben je­lezzük, hogy gondok vannak, illetve lesznek az Európa Ta­nács által meghatározott felté­telek teljesítésében. A kor­mányzat nem tárhatta fel előre ezt az elhatározását, hiszen erőfeszítéseink az említett mó­dosító javaslatok elfogadtatá­sára irányultak. A zárt ülésen azonban utaltam erre, és ugyan­azt tettem - nagyon árnyaltan- a Zielenec cseh külügymi­niszter Budapestre küldött sze­mélyes megbízottjával június 24-én folytatott megbeszélé­sem során is. (A megbízott, úgy tűnik, értette a jelzést, mivel a cseh sajtónak utóbb úgy nyi­latkozott, hogy szerinte a ma­gyarok tartózkodni fognak.) Kétségkívül nem volt kocká­zatmentes a felvételt megelőző egy hét magyar -diplomáciai játszmája, mivel nehéz helyzet­be kerültünk volna, ha a mó­dosító javaslatainkat nem fo­gadják el. Stratégiánk azonban sikeresnek bizonyult, javasla­tainkat nagyrészt elfogadták, a kérdés különieges elvi és erköl­csi jelentőségére felhívtuk a fi­gyelmet, és Szlovákia felvéte­lét nem akadályoztuk meg. A nagyköveti jelentések kivétel nélkül felhívták a figyelmet a veszélyekre (ez volt a felada­tuk), majd június 30. után ki­vétel nélkül azt jelezték, hogy az európai fővárosok nemcsak megértéssel, hanem nagy elis­meréssel nyugtázták a felvétel­lel kapcsolatos magyar maga­tartást. Mind a külföldi, mind pedig a hazai apparátus hatá­rozott véleményem szerint igen jól vizsgázott. A magyar külügyi apparátus­ra külföldön is, itthon is a kö­zeljövőben igen nagy feladatok várnak. A Külügyminisztérium erőfeszítései továbbra is arra irányulnak, hogy az eddigi konszenzus a külpolitika terén továbbra is fennmaradjon, és a mindennapi munkában is erő­södjön az együttműködés a pártokkal és azok szakértőivel. Bízom benne, hogy továbbra is egyetértés van abban, hogy a határok és a kisebbségi jogok viszonyában nem szabad beil­leszkednünk egyes szomszé­dos országok érdek- és gon­dolatrendszerébe, és nem a határkérdést kell a középpont­ba állítanunk. A határkérdés ugyanis a békeszerződésekben egyértelműen rendezve van, és ezeknek az érvényét senki sem vitatja. A kisebbségi jogok ez­zel szemben sem multilaterális, sem regionális, sem pedig bila­terális keretben nincsenek ren­dezve, és ma már világos, hogy ez az európai integrációs folya-Imat bővítését és minőségi elő­relépését is gátolja. Ezt ismerte fel - többek között - a történel­mi fordulatot tett francia kül­politika, amikor a Balladur­­terv keretében megtette javas­­• latát a nemzeti kisebbségekre vonatkozó kötelező nemzetközi | jogi szabályozás és garanciák ' megteremtésére. (Nem hiszem, hogy külpoliti­kai céljaink elérésének a jövő­beli tisztogatások kilátásba he­lyezése segítene. Megengedhe­tetlen, hogy akár sértettség, akár személyes ambíciók okán a jól összekovécsolódott és si­keresen működő külügyi appa­rátust fenyegetések érjék. Ki­ket céloznak meg valójában ezek a fenyegetések? Az idő­közben előrelépett, kiugró ké­pességű „régi” diplomatákat” A többségükben remekül bevált és nagy nemzetközi elismertsé­get élvező „új” nagyköveteket” A kérdésre én nem tudok vá­laszt adni,, de azt tudom, hogy ez az apparátus ma esküjéhez és szakmai lelkiismeretéhez hí­ven, hihetetlenül nehéz körül­mények között nagyon értékes munkát végez, és egyáltalán nem szolgált rá az őt érő táma­dásokra Remélem, hogy külpolitikánk alapvető kérdései nem válnak a választási kampány elsődleges témáivá. Ugyanakkor erre is fel kell készülnünk, hiszen jól tud­juk, a választási kampány - és ez így helyes - nem ismer tabu­kat. Tudnunk kell, hogy szak­mai munkánk erényeit és hibáit bármelyik fél politikai érvként tudja és fogja felhasználni. A ; köztisztviselők erre a külügyi; munka területén is felkészül­tek, és nem fogják hagyni ma-! gukat a kampányba bevonni. I Ami pedig a szervezeti, szemé­lyi és tisztogatási elképzelése­ket illeti, kéretik ezeket nem a szakember köntösét felöltve közzétenni, hanem adott eset­ben a pártprogramokba illesz­teni. Mi pedig közben végezzük a dolgunkat, „régiek” és „újak” egyaránt. Martonyi János a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára

Next

/
Oldalképek
Tartalom