Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-06 / 8512. szám
Beszélő, 1993.7.31 35 Emberi Jogok Magyarországon „A kikérdezés - kemény tortúra” Beszélgetés Bárd Károllyal Az ENSZ Genfben működd Emberi Jogi Bizottsága július 15-16-án értékelte Magyarország jelentését Hazánk küldöttségét dr. Bárd Károly, az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára vezette. A bizottság az emberi jogok érvényesülését Magyarországon megfelelőnek ítélte, de érzékeltette elégedetlenségét is egyes jogszabályokkal és intézményekkel szemben. A részletekről dr. Bárd Károly tájékoztatta lapunkat Beszélő: Milyen normák alapján ítéli meg a bizottság az emberi jogok helyzetét?- Genfben elsősorban azt ellenőrzik, hogyan hajtják végre az ENSZ egyes tagállamai a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, amelyet a világszervezet 1966-ban fogadott el. A tagállamok öt-hat évenként tesznek jelentést. A meghallgatáson nem lehet megbukni, de feltesznek nyolcvan-száz kérdést, és ha az ember nem tud mit mondani, vagy kitérő válaszokat ad, érzékelheti, hogy baj van. Ez a mostani a harmadik magyar jelentéstétel volt Megnéztem az előző jegyzőkönyvét, hogy tudjam, mi vár rám. Akkor, 1986-ban a fő szám az alkotmányügyi tanács volt. A bizottság egyszerűen nem bírta felfogni, hogy mi ez: alkotmánybíróság, vag\’ mégse alkotmánybíróság. A magyar kormány képviselője újra meg újra megpróbálta elmagyarázni, de nem igazán sikerült neki, amin nem csodálkozom. Beszélő: Kikből áll a bizottság?- A tagokat az egyes államok delegálják, de a bizottságban nem az országukat képviselik, hanem szakértőkként vannak jelen. így most a ciprusi, Costa Rica-i, franciaországi, ausztráliai és ausztriai képviselők mellett volt egy jugoszláviai jogász is, akinek a mandátuma megmaradt annak ellenére, hogy az országa időközben felbomlott Beszelő: Az egyezségokmány szövegezése annyira megengedő, annyi kivételt tartalmaz tekintettel az „államérdekre", a „közérdekre", hogy annak idején a szocialista országok meg a harmadik világbeli diktatúrák is gond nélkül ratifikálhatták. Ugyanakkor a magyarországi jogrend 1986-ban még nyilvánvalóan nem felelt meg az általános, vagy mondjuk inkább, az európai emberi jogi normáknak: rendeletek korlátozták a szólásszabadságot, az utazási szabadságot stb. Megengedő szabályok, szigorú bírák- A meghallgatásoknak van egy paradoxoné: ahol nagyon rossz az emberi jogok helyzete, ott általában keveset kérdeznek, mert mi a csudának kérdezzenek. Az igazán kritikus megjegyzések azokat az államokat érik, amelyekben az emberi jogi helyzet többé-kevésbé megfelelő. A hangvételből persze, ahogy például megköszönik egy kormánynak, hogy mégis ilyen gyümölcsöző dialógusba bocsátkozott, sejteni lehet az elégedetlenséget. Az egyezségokmányba valóban sok minden belefér, de pusztán a szövegezése alapján nem sokban különbözik az Emberi jogok Európai Egyezményétől, az ún. római egyezménytől. A különbség a gyakorlatban var., meg abban, hogy az európai normákat ma már a Strasbourg! Európai Emberi Jogi Bíróság egy sor döntése értelmezi. A mostani védés során azonban azt tapasztaltam, hogy bizonyos normák egyszerűen konszenzus alapján az egyezségokmány értelmezésében is kialakultak. Például általános elv, hogy akit őrizetbe vesznek, azt a lehető legrövidebb időn belül bíró elé kell állítani: ennél többet nem mond sem a római egyezmény, sem az egyezségokmány. Genfben mégis kifogásolták, hogy nálunk 1989 óta öt napon belül kell bíró elé állítani az őrizetbe vett személyt Az ő értelmezésükben „a lehető legrövidebb idő": 72 óra. A két napon át tartó, összesen mintegy tízórás kikérdezés elég kemény tortúra. Nem véletlen, hogy az írek tízfős delegációval vonultak ki. Mi csak öten voltunk. Beszelő: Mennyire tájékozott a bizottság egy-egy ország helyzetéről?- A tájékozódás alapja az ország hivatalos jelentése, amely az egyezségokmány cikkelyeit követve számol be az előírások végrehajtásáról. Ezt egészítik ki a különböző emberi jogi szervezetek, például az Amnesty International jelentései és az egyéni panaszok. A mi jelentésünket a Külügyminisztérium készítette még 1991-ben, és főképpen arról szól, hogy mi történt 1988 óta a jogalkotás területén. A bizottság egyes tagjai kifogásolták ezt a túlságosan jogi megközelítési módot, hiányolták a statisztikákat, a bírói és a hatósági gyakorlat bemutatását. Mindenesetre jó lett volna, ha 1998-ban készül egy kiegészítő jelentés, mert akkor nem kellett volna arról beszélni, hogy az 1991-ben tervezett törvények közül mibő! lett törvény, miből nem. Igazságtétel A kérdések első csoportja olyan alapvető alkotmányjogi problémákra vonatkozott, mint a nemzetközi jog és a belső jog viszonya, az egyezségokmány helye a magyar jogrendszerben. Azt firtatták, mi történik, ha a nemzetközi jog összeütközésbe kerül a hazai joggal. Az alkotmánybírósági eljárásról körülbelül két órát kellett beszélnem. A nehézséget az okozza, hogy nem ismerik pontosan a jelenlegi jogrendszer előzményeit, illetve nem ismerik az egyes volt szocialista országok közötti különbségeket. Furcsállták például, hogy az alkotmány értelmében bizonyos hivatalt betöltő vagy meghatározott testületekhez tartozó személyek nem lehetnek politikai párt tagjai, illetve jogszabály korlátozhatja politikai tevékenységüket. Hiába hivatkoztunk a múltra, a párt egykori szerepére például a bíróságokon, ügyészségeken. Attól tartok ez egv-két év múlva már nem lehet kifogás. Ugyanakkor többször rákérdeztek, hogy
