Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-05 / 8511. szám

Népszava, 1993.7.31 0Jí I Pall a ff i Ferenc Erkölcsi feljelentés Most már biztos, hogy megbukik a kormány a kö­vetkező választásokon: az Antall beperelte Lengyel '-László közgazdászt rágalmazásért, s gyanítom, hogy ’ ez neki sem fog sok szerencsét hozni. Mert leg­utóbb is, amikor felelős párt és kormánytényezők perbe fogták Lengyelt azért, mert rágalmazni meré­szelte a fennállót, az lett a vége, hogy buktak, mint a Rottenbiller. Pedig akkor nagyobbat rágalmazott ez a süvölvényképű nemzetgazda. Azt állította, hogy rossz az egész rendszer, egypártostul, al- és felépít­ményestül. Most meg a rendszerről egy szót sem szólt, csak annyit állított, hogy korruptak, megvá­sárolhatók a tisztviselők, főosztályvezetőtől a mi­niszterig. Akkor régen csoportosan követte el a rá­galmazást: vele volt Bihari Mihály, Bíró Zoltán és Király Zoltán is. Valamennyien megfordultak ké­sőbb a ma oly kényes becsületű kormányzó párt­ban vagy a környékién, de mér mindannyian meez­­sze állnak tőle. Most a magányos merénylő forgatókönyve való­sul meg: elmegy egy vidéki akadémiai klubba Len­gyel. ott előadást tart, kérdésekre válaszol, s közben elhangzik szájából a fenti állítást. Megírja ezt két nem túl nagy példányszámú lap, megtudja így két­száz meg vagy harmincezer ember. Ekkor jön a fe­lelős miniszterelnök, a maga politikai érzékével és a kormány becsületét megvédendő, feljelenti Len­gyelt a bíróságon. Lett is az ügyből mindjárt orszá­gos hír. Csak pénteken reggel vagy hatszor mondta be a rádió, s ha fellapozza nyájas olvasónk a Nép­szava jelen számának negyedik oldalát, látja, hogy ott is bőséggel taglaljuk az ügy részleteit. De így van ez ma a többi lapban is. Akkor, amikor a négyek bandájaként ismert cso­port halkan azt mondta, hogy úgy rossz az a szo­cialista egypártrendszer, ahogy van, meghallotta vagy száz ember. Mikor kizárták őket a pártból, mindjárt megtudta mindenki — még az is, aki egyébként nem törődött volna velük soha. De Antall Józsefről régen tudjuk, hogy erkölcsi alapokról politizál. Érthető tehát, hogy nem törődik a romboló, rossz hírek egyébként könnyen kiszá­mítható hatásával, megy a bíróságra a kormány, az ő kormánya becsületét menteni. És tuti, hogy meg is menti. Szinte biztos ugyan­is, hogy Lengyel László nem fogja tudni bebizo­nyítani, hogy létezik olyan magyar miniszter, akit pénzzel meg lehet venni. Viszont abban is biz­tos vagyok, hogy ezért nem lesz semmi baja, mert Bifkcs ebben az országban olyan őrült bíró, aki bör­tönbe küldene egy értelmiségit nyilvánosan tett po­litikai tartalmú kijelentéséért. Totojázás lesz tehát, látszatéi járás, ejnye-bejnye büntetéssel, ha lesz egyáltalán valami. A megszülető bármilyen ítélet viszont nem tud majd változtatni azon, hogy ma az ország lakóinak egy nagyon jelentős hányada igenis úgy gondolja, hogy nálunk meg lehet venni a minisztereket: ha nem is pénzzel, hatalommal, fényes külsősé­gekkel, különszolgáltatásokkal, meg azzal, hogy a bejárónő nagyságos asszonynak szólítja a kedves feleségét. Bizonnyal hamis ez a kép, igaztalanok a vádak, de mindenki tudja, hogy nem elegendő tisz­tességesnek lenni, annak is kell látszani. Ez a kor­mány pedig már régen nem látszik annak. Én úgy hiszem, hogy a valóságban sokkal tisztességesebb , minden tagja, mint amilyennek sikerült magét a nyilvánosság előtt lefesteni, de a tények is erőtle­nek, ha átveszik a hatalmat a balítéletek. Akkor jön a politika. Lesz tehát valami erőtlen jogászi mutatvány a Lengyel-ügyben, de marad a szégyen. S nem a vádlotton. Antall József, aki valamikor maga is értelmiségi volt, megtanulta, hogy a nézetkülönbségeket nyílt, sőt a nyilvánosság előtt lefolytatott vitákban illik tisztázni, de ma már erre nem gondol, ö ugyanis nem akar vitatkozni, ö azt tudja csak, hogy neki és társainak küldetésük van, hogy erkölcsi parancsnak engedelmeskedve mártírként vállalják a mocsko­­lódásokat, a lenézést, az igaztalan hántást, de né­ha eljön a pillanat, amikor azt mondja: elég volt! j Nem tűr tovább, s feljelent. Legutóbb egy ellenzé­ki képviselőt idéztetett a bírói pulpitus elé, mert azt találta mondani az ártatlan — erről azóta pa­pírja is van! —, hogy a volt belügyminiszter fon­­j tolgatta, hogy nem kellene-e esetleg a blokádkodó taxisok közé lövetni. A képviselőt felmentették, a feljelentő meg nevetségessé vált. Mint most is, vár­­! hatóan. | A törvény persze, törvény: aki rágalmaz az bűn- i hődjön. Akkor is, ha Lengyel Lászlónak hívják, í Persze, ha rágalmaz. Majd eldönti a bíróság. Az vi­szont már régen eldőlt, hogy minden célhoz vannak alkalmas meg alkalmatlan eszközök. A politikusok nagysága egyebek között abban áll, hogy mindig meg tudják választani az alkalmas eszközt. Politi­kai természetű vádak visszaverésére néhány ezer éve már a politikai eszközök a leghasználhatóbbak. S veszélyes ezeket mással, mondjuk a joggal vagy egyéb erőszakintézménnyel helyettesíteni. Az igazán nagy politikusok mindig tudták ezt, a sértő­dött moralisták meg mennek a bíróságra feljelente­ni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom