Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-05 / 8511. szám

Magyar Nemzet, 1993.8.2 16 Magyarország történelmében telje­sen világos, hogy adottságaiból, le­hetőségeiből mindent kihasznált, és szellemileg is hatalmas teljesítmé­nyeket nyújtott, ugyanakkor élet­módban, gazdaságban pedig majd­nem harmadik világbeli periferikus országgá süllyesztették. De nem sza­bad elfelejteni azt, hogy amikor fel­emelkedőben van egy ország, akkor tud igazán elismerni és méltányolni más nemzeteket és népeket. És talán éppen ezért elutasítom azt a fajta gondolkodásmódot, amelyet a kisúj­szállási konferencia idején az egyik liberális politikus fogalmazott meg, hogy aki ma a népi politika jegyében lép fel, az egy szubkultúra része. Til­takozom az ellen, hogy a saját ha­zámban azt a nemzeti identitást, amit magaménak vallók, szubkultúrának nevezzék. S ugyanakkor értem és el­fogadom Tóth Imre László logikáját is. de véleményem szerint az általa emlegetett nemzeti erők csak akkor lesznek valóban erők 1994-ben is, ha képesek túllépni azon a hiedelmen, hogy itt a ’89-es, '90-es fordulatban az állampárt bomlása nyomán kiala­kult tárgyalási pozícióban és kialku­dott forradalomban létrejött politikai erők. koraszülött politikai pártok, iga­zán képesek lennének nemzeti alapon megoldani az ország irányítását.- Szinonim fogalomnak tartják-e a népi politizálással a harmadik utas politizálást? Pozsgay Imre: - A harmadik út kifejezés tulajdonképpen egy meta­fora, mely újabban, liberális berkek­ben sajnos inkább szitokszónak szá­mít, és nem egyfajta mérlegelendő ügynek, amelyről szólni kell. A har­madik út nem csupán ideológiai probléma, hanem nagyon is tárgyi­­as, pragmatikus kérdés, mely arra keresi a választ, hogy egy ország megtalálja-e a legjobb és a neki leg­megfelelőbb megoldásokat. Egy nemzet, ha nem tud az adottságaival élni, nem ismeri azokat, és nem tud gondolkodni ebben, akkor tulajdon­képpen önmagát zárja ki éppen az alapvető civilizációs és kulturális folyamatokból. Bertha Zoltán: - Sok szó esett itt arról, hogy a nemzeti megmaradás záloga a nemzeti sajátosságnak, Sütő András szavaival élve a sajátosság méltóságának megőrzése. Ehhez pe­dig hozzátartozik a saját minőség, amely a magyar politikai gondolko­zásban Szabó Dezsőtől Németh Lászlón keresztül Bibó Istvánig és tovább arra irányította a figyelmet, hogy az értékes nemzeti létezéshez el kell utasítani az erőszakos egyenlősí­tést és a gátlástalan szabad versenyt. Tóth Imre László: - Magyaror­szág modernizációja a tulajdon ren­deződésével kezdődik meg, és az eh­hez kapcsolódó, remélhetőleg elkö­vetkező viszonylagos jólét fogja sta­bilizálni a demokratikus intézmény­­rendszert, a modem, polgári, függet­len, szabad Magyarországot. Mind­addig, amíg a nemzeti termékek bi­zonyos szintjét nem érjük el, ve­szélyben lesznek a demokratikus és parlamentáris értékek. Számomra a harmadik úttal tehát nem azonos a népi politizálás. Pozsgay Imre: - Véleményem szerint ez az elmélet általában éppen a harmadik út és a népi politika kriti­kájának oldaláról hangzik el. A bruttó nemzeti termék pedig 18 százalékkal csökkent 3 év alan Magyarországon. Ez a tény tükrözi, hogy lényegében szabadpiaci elv szerint igazgatják az országot. Nyugat-Európában százalé­kos recesszióra azonnal protekcionis­ta törvényhozással reagálnak az álla­mok. amellyel például most nálunk ki lehetne védeni a sertésállomány rom­lását és pusztulását. Tehát a konkrét gazdasági tények alapján kideríthető, hogy ha a nemzet önvédelme tekinte­tében változás nem történik, vesz­élyeztetve van a parlamenti Magyar­­ország léte is, nemcsak az eszmék és az elvek, hanem a gazdasági teljesít­mény oldaláról is. Kósa Ferenc: - Jó néhányszor elhangzott itt az, hogy a „polgári Ma­gyarország” meg a „modernizáció”. Ezzel kapcsolatban megjegyezném, hogy Magyarországon volt egy álla­mi tulajdonon alapuló rendszer, amely a magántulajdon ellentétes formája lett volna. Egymásnak ezek nem alternatívái. Mi lehet tehát ak­kor az a bizonyos harmadik út a gaz­daságban? A gazdaság ugyanis azért valóban nagyon fontos kérdés, mert ahogyan Tóth Imre László is utalt rá, a tulajdonviszonyok rendezése által érhető el a társadalmi fejlődés. Ez a kérdés viszont oly drámaisággal je­lentkezik, ahogyan Somodi István fogalmazott, hogy kié lesz ez az or­szág. Véleményem szerint ez az or­szág ezt a népet illeti meg. Azonban ez az ország soha nem volt a népé, és ma sem az. Japánban például csak akkor tudnak versenyben maradni a vad magántulajdonú liberálkapitaliz­­mussal szemben, ha egy-egy vállalat­nál megvalósítják a dolgozói tulaj­donlást. Tehát hogyha rá van kapcsolva egy emberi, nemzeti, tulajdonosi, er­kölcsi tartomány az emberi cselek­vésre, akkor az az ember, az a nem­zet sokkal többre képes. Ez is például egy tipikusan harmadik utas gondol­kodási elem. Pozsgay Imre: - Még egyszer, visszatérve a ’43-as konferenciához. Én Somodi Istvánnal ének egyet. Szárszóra akkor érdemes elmenni, ha azt tudjuk mondani, hogy felkészül­ten, egy másik politikai helyzetet te­remtve látunk hozzá a feladatok megoldásához. Szárszóra mondani­valóval szabad csak elmenni. Az 1990-es választás legitimitását és szabad voltát nem vonhatjuk kétség­be. A nép elutasította a régi rend­szert, másfelől azonban még nem tudhatta, hogy kire és mire szavaz. Tehát e tekintetben ’94-nek valóban cezúra jellegűnek kell lennie. Az, hogy utána ki lesz hatalmon, szá­momra elhanyagolható kérdés, ha önmagában ez a gondolat, és a mé­lyebb változás igénye lesz uralmon az országban. Galgóczy Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom