Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-05 / 8511. szám
Népszabadság, 1993.8.2 14 Cserkészcsencs Aligha képzelhető el, hogy a Magyar Televízióban manapság valaki viccből vagy politi-1 zálgató figyelmeztetésképpen engedte volna meg magának, hogy a cserkészek TV. világtalálkozójának gödöllői emléktáborozása elé beszerkessze a műsorrendbe A legyek Ura című filmet, amelyik mai környezetbe helyezte Golding világhírű történetét. Arról szól, hogy katonásdiruhát viselő, egymást katonásdi rangokon szólító gyerekek egy lakatlan szigetre kerülnek. Neveltetésük miatt elvárható lenne tőlük, hogy teljes fegyelemben, „az egy mindenkiért, mindenki egyért” elve alapján résre szerveződve várják a megmentőket. Ám amint kiderül, hogy nem teljesen egyformák és a vadászathoz jobban értők zsarolhatják azokat, akiknek eszük is és tartásuk is van, de kevesebb élelmet szereznek, azonnal két csapatra oszlanak Az egyiket órák alatt átszövi a törzsi nacionálbanditizmus teljes benső és külső kellékrendszere. Az erővezér megtalálja népének a rettegnivalót, kialakul a megkülönböztetés külső jelrendszere, a spontan harci gyakorlatozójátékokból rítusos haláltánc lesz. Hogy’ teljessé váljon az új embertörzs győzelme, még meg kell ölni a másik törzs két maradékát. Jó lenne, ha Golding történetét látták volna az 1933-as világtalálkozó, a Nagy Jamboree emléktáborozására gyűlök. Mert minden olyan kétséget megfogalmazott, amit kötelesség föltenni, ha egyenruhában bujkáló fiatalokat látunk. Nekem ugyanis meggyőződésem, hogy az egyenruhában bujkál az ember. Az egyenruhás csoporton belül meztelen, gyorsan és zsigerig kiismerhető mindenki, kifelé azonban fedett, álcázott, bármi kijöhet belőle. Nem véletlen, hogy a skinheadcsoportok magja az uniforms iránt vonzódó, ám a katonaiskolákból kibukottakból lesz. Ezért aztán félek, ha gyerekeket látok egyenruhában, és szomorúan nevetségesnek találom, ha öreg emberek parádéznak egvenmódra Aki gyerekre katonásdiegyenruhát ad, az egyénemben akar. és ez akkor is rémisztő, ha az ellenkezőjét mondja, és őszintén a legjobbat akarja. Nem szerettem az úttörést. féltem az ifjúgárdistáktól, nem vagyok nyugodt, ha cserkészeket látok. Soha nem gondoltam, hogy egy úttörövezetö bármikor rosszat akart a gyerekeknek, egyszerűen csak nevetségesnek találtam a síppal-jelvényfélékkel fölszerelt tanító néniket és tanító bácsikat, akiket pajtásozgatni lehet. Ma is teljesen biztos vagyok abban, hogy minden cserkésznek minden cserkészvezető jót akar, minden bizonnyal nagyszerű embereket nevelnek, remek gyerekkort adnak a kölyköknek, mégsem küldeném közéjük a gyerekeimet. Talán csak azért, mert nem bimám elviselni például a fiamat afrikai lepkevadászjelmezre emlékeztető egyenruhában. Különben is: a cserkészet nálunk már mintha poroska lenne. Anakronizmus. Az utóbbi években bebizonyosodott, hogy’ igenis létezik az időgép, csak most rendszervisszaváltásnak mondjuk. Minden jól megirt időutazós történet arról szól, hogy az utas kissé idegen az új környezetben. Ha valamiért nem tud visszamenni, de igazán otthon se érzi magát, akkor esetleg lehet néha emléktáborozgatni. De mire érdemes és talán mire kötelező emlékezni a Nagy Jamboree hatvanadik évfordulóján? Találj arra, hogy a csencselés kifejezése akkor került a magyar nyelvbe? Ugyanis a gyerekek az új barátságok megpecsételéseképpen, meg csak úgy, mert az gyerekszokás, egész nap csereberéltek Egy emléktáborozáson nyüván embersorsok emlékeze—téveHehet csencselm Én szívesen, emlékeznék például Sík Sándorra, a kiváló költő-papra, a század egyik legjobb esztétájára, aki az akkor éppen táboiparancsnok Teleki Pál helyettese volt Akkor ki tudtak állítani a gyerekek meg a világ elé egy Sík Sándort! De ha most meg kellene neveznem egy személyt aki poéta, hazafias szellemű, vonzódik az egyenruhákhoz és ért a kölykök nvelvén, a kurzus is kedveli... Talán Nagv Feró? Ha már itt tartunk, kötelező lenne emlékezni Kisbamaki Farkas Ferencre, a hatvan éve volt gödöllői tábor egykori vezérkari (!) főnökére. Azt kellene elemezni, hogy ez a minden bizonnyal nagyon derék, minden gyereknek minden jót akaró bácsi-ember hogyan jutott el odáig, hogy Szálasi tábornokaként éppen a fiatalokat, a cserkészkorú leventéket mentette Nyugatra. És nem rajta múlott, ha mondjuk Berlin védelmében nem a biztos halálba... Aztán Teleki Pál sorsáról is lehetne beszélni, ha ugyan az gyerekeknek való Meg kellene adni az emlékezés módját. Pláne most, hogy pár nap választ el minket Horthy végső elnyugvásától (Fehér lovat ősi szittya szokás szerint temetnek-e mellé?) Akkoriban Horthy tengernagy és Lord Baden-Powell. a világ föcserkésze paripaháton léptetett el a síkon, a csencselést pár percre áhítatukban szüneteltető kölykök előtt Most, hogy lovas tengerészünk már nincs, talán ha egy lovas történész helyettesíthetné. Bocsánat. Annyira szégyellem, hogy gonosz vagyok. De annyira félek az olyan táboroktól, ahol hajdan vezérkari főnökök dirigálnak kicsi embereknek. Olyan rémisztő volt hallani: a legnagyobb cserkészgond most az, hogy nincs jo kalap a piacon, mert az olyat Szerbiában gyártják Andrassew Iván