Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-05 / 8511. szám

SZOMBATI MH-HXTRA Kulin Ferenccel, az MDF elnökségének tagjával A kampány döntő tényezője Antall József személye Magyar Hírlap, 1993.7.31 v- o „Hamis az a látszat, hogy az MDF elnökségében én liberális irányzatot képviselnek. E testületben nekem nincs külön politikai irányom. Azzal az elnökségi többséggel gondolkodom — és próbálok együtt cselekedni —, amelyet centrumként szoktak emlegetni” — Így nyilatkozott a Magyar Hírlapnak Kulin Ferenc. Az MDF elnökségi tagja szerint a Csurka-szarny kulomalasa nem teremtett minden tekintetben egyértelmű helyzetet az MDF-ben, több személy magatartásában ambivalencia figyelhető meg. Kulin Ferenc választási győzelemre készül. „Az MDF valamennyi vezetőjével együtt azon az állásponton vagyok, hogy az 1994-el követő esztendőkben is kötelességünk készen állni a kormányzati felelősség vállalására.” Az MDF elnökségének tagja alaptalannak nevezi azokat a híreszteléseket, hogy kínos feszültségei támadtak volna a parlelnok-roiniszterelnokkel, s megerősítette, hogy Antall József személyéről, szerepéről immár nincs vita a párt vezetésében. — Mostanában melyik tiszt­ségében éri több baj: a Magyar Demokrata Fórum elnökségi tagjaként, vagy a: Országgyű­lés kulturális bizottsága elnö­keként? — Bajom egyik megbízatá­sommal sincs, gondjaim annál inkább, ám ezek a félév végi hajrából és az összegzés kötele­zettségeiből erednek. — Mit mutat az összegzés, mi van a két „kasszában"? — A kulturális bizottsági kasszában egy felsőoktatási tör­vény és egy akadémiai törvény­­tervezet van. az utóbbi félkész állapota miatt kissé nyugtala­nabb a nyaram, mint ahogy ter­veztem. Az MDF-es kasszában programjegyzékek és feladat­vázlatok akadnak, s nem a már elvégzett feladatokról szóló do­kumentumok. A pártelnökségi taggá történt megválasztásom után — azaz január óta — rám osztott feladatok nagyrészt azért maradtak teljesítetlenül, men a kulturális bizottsági munka Finisében egyszerűen képtelen voltam kellő mérték­ben és színvonalon ellátni a Bem téri teendőket. — Ezt januárban még nem lehetett látni1 — Lehetett — de azzal együtt, hogy ezek a halasztott feladatok a választási kam­pánnyal fiiggnek össze, tehát nem okóznagy bajt az átprog­ramozásuk. A kampányfelada­tok igazán a télen és a jövő év első hónapjaiban válnak idősze­rűvé. — Amikor önt januárban el­nökségi tagnak választották, e ténynek sokan nagy jelentősé­get tulajdonítottak. Bizonyított­nak vélték látni például, hogy az MDF a továbbiakban majd jobban elismeri liberális beál­lítottságú személyiségeinek tö­rekvéseit. Az elmúlt hónapok mennyire igazolták ezt a feltéte­lezést? — Ismerem az ön által idé­zett véleményt, de ezzel soha nem tudtam azonosulni. Hamis az a látszat, hogy az MDF el­nökségében én liberális irány­zatot képviselnék. E testületben nekem nincs külön politikai irá­nyom. Azzal az elnökségi több­séggel gondolkodom — és pró­bálok együtt cselekedni — , amelyet centrumként szoktak emlegetni. Hogy e többségben én a Liberális Fórum Alapít­vány tagjaként is szerepelek, az nem jelentős körülmény az MDF politikája szempontjából. Nem azon az alapon szervező­dött az elnökség, hogy abba kü­lönböző szellemi irányzatokat képviselő politikusokat jelöltek volna, s valamiféle egyensúlyo­zás lett volna a vezérlő elv. Névre szóló bizalom alapján történt a jelölés és a választás. Ön nem használ pontos megje­lölést, ha az MDF-ben feltétele­zett politikai irányzatok között feltételezi az önálló liberális vonulatot. A liberalizmus ese­tünkben ugyanis nem politikai gyakorlatot és követett doktrí­nát, hanem szellemi tájékozó­dási irányt és hagyománytudati isajátosságot jelöl. Nem azért (szerveztük meg a Nemzeti Li­berális Műhelyt és nem azért 'hoztuk létre a Liberális Fórum Alapítványt, hogy alternatívát kínáljunk az MDF centrumának törekvéseivel szemben, hanem azért, hogy felhívjuk a figyel­met az MDF politikájának leg­alapvetőbb sajátosságára. Arra tudniillik, hogy ez a politika épp úgy szolgálni akarja a nem­zeti érdekeket, mint ahogy meg kíván felelni a liberális demok­rácia követelményeinek. — Meglepőek az ön szavai, hiszen ha emlékezetem nem csal, nyilatkozatainak bizony­sága szerint korábban az ön számára ennél sokat többet je­lentett a liberalizmus. Mi tör­tént? — A liberalizmus számomra ma sem jelent kevesebbet, mint korábban bármikor. Előbbi megjegyzésemmel csak arra utaltam, hogy az utóbbi fél esz­tendőben minden látszat ellené­re nem az úgynevezett liberáli­sok és nem liberálisok ütközete folyt, hanem a Csurka nevével összekapcsolható politikai tö­rekvés és az MDF többségének szándéka csapon össze. — £ harcban vajon mi dőlt eleddig? — Elsősorban az. hogy egy kormányzati felelősséget viselő párt a közvélemény előtt nem tetszeleghet egyszerre két sze­repben. Egyfelől abban, hogy minden felelősséget vállal ' azért, amit 1990 óta tett. másfe­lől ennek éppen az ellenkezőjé­ben. Ezt a skizofréniát nem le-; hetett tovább cipelni, e szere­pek együttes jelentkezése mel­lett az MDF képtelen volt hite­lesnek mutatkozni. Akik min­den nehézség és belső elégedet­lenség ellenére vállalják az el­telt három évet, a továbbiakban nem működnek együtt e kor­szak megtagadóival. Ennyi te­hát mindenképpen eldőlt. — A Magyar Demokrata Fórum és Csurka Istvánék vi­szonyában milyen új elemek je­lenhetnek meg a közeljövőben? — Ezt nem tudom megjósol­ni. A Csuria-irányzat kiválása, illetve kizárása többféleképpen értékelhető és mérhető. A pusz­ta statisztikai adatok nem mu­tatnak olyan mértéket, hogy in­dokolt lenne a pártszakadás fo­galmának használata, nem ket­­téhasadásról, inkább leválásról van szó. Korábban arra számí­tottunk, hogy Csurka István j magával viszi az MDF tagságá­­j nak 10-15 százalékát. Eddig ki­mutatható veszteségeink meg sem közelítik e korábbi becslé­seket. Elképzelhető ugyan az arány változása, de személy szerint arra számítok, az MDF törzse nem rendül meg. — Egy kérdés a tagsági számarányokat mutató stanszti­­ka, más kérdés az MDF több egyéniségének máig ambivalens viszonya a tényhez, hogy Csur­ka Istvánék kiváltak Elképzel­hetőnek tartja, hogy e szakadás miatt vezető személyiségek meg­válnak MDF-tagságuktól1 — Erre utaló jeleket nem lá­tok. ilyesmiről háttérinformá­­cióim sincsenek. Kétségtelen, hogy a Csurka-számy különsá­­lása nem teremtett minden te­kintetben egyértelmű helyzetet az MDF-ben. elfogadom tehát az ön szóhasználatát: több sze­mélyiség magatartásában egy­fajta ambivalencia figyelhető meg. Hogy ennek a politikai gyakorlatban milyen következ­ményei lesznek, azt egyelőre nem lehet látni. Sokak — mondhatnám: sokunk — eseté­ben azt jelenti az ambivalencia, hogy egyszerre látjuk a kor­mányzati felelősséget és azt. hogy a folytatás megtervezése a napi politikai gyakorlatban na­gyon sok korrekciót igényel. Lehet, hogy vannak még. akik úgy érzik: a kormány politiká­jának bírálatát és saját javító­szándékukat nem lehet az MDF politikai mozgásterén belül tar­tani. s talán keresik a kiválás lehetőségét, de azt hiszem, a Csurkáék kiválását követő ese­mények azoknak a hitét, el­szántságát és pozícióját erősí­tik. akik belül maradtak az MDF-en. — A korrekció egy párt szá­mára jelenthet fellendülést és jelenthet megsemmisülést is. Az a döntő, hogy mi van a korrek­ció zászlajára írva és ki tartja a magasba ezt a lobogót Tehát mit kell e zászlóról tudnunk1 — A zászlónk a régi. es ott van. ahova 1990-ben kitűztük. Munka közben, hétköznapokon nem akarjuk sem magasabbra tűzni, sem lengetni, lobogtatni. Valószínűleg ebben különbö­zünk a legfeltűnőbben azoktól az MDF-et elhagyó társainktól, akik mindent elölről akarnak kezdeni: úgy tekintenek az el­múlt három évre, mint egy tör­ténelmi dráma rosszul sikerült főpróbájára, amit új szereposz­tással kell megpróbálni sikerre vinni. Ám a lényeg az. hogy a többség hű maradt vállalt szere­péhez. — Valójában mihez maradi hű, aki maradt1 — Az MDF-et — fogalmi­lag — a leggyakrabban az 1987-es és '88-as dokumentu­mai alapján azonosítják. Ügy vélem, mégsem itt kell az MDF lényegét keresni. Az MDF-nek ugyanis volt és van egy ethosza. amelyet igazán senki

Next

/
Oldalképek
Tartalom