Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-04 / 8510. szám

Magyar Hírlap, 1993.7.30

52

amelyeket korai halála miatt nem volt lehetősége elkövetni. Ilyen értelemben kegyeletsértóen torz az a stréber beállítás, amely a potenciális elnyomót látja az elnyomás áldozatában. Tisztességes módon csakis a személyes sorson túl, történelemfilozófiai szinten vethető fel az a kérdés, hogy egy nemesnek hitt ügy ifjú mártírjai hogyan viselkedtek volna, ha megérik az ügy győzelmét és eltorzulását. A demokrácia sok más mellett azért is jobb rendszer minden diktatúránál, mert nem állítja híveit ilyesfajta végzetes választás elé. Benne legfeljebb anyagilag korrumpálódhatnak az ifjan meggyőződéses demokraták.

Ságvári Endrét 1944. július 27-én terítették le a német megszállókkal együttműködő magyar hatóságok. Három hónapba sem tellett, hogy Horthy Miklós fiát — aki éppen Ságvárilioz hasonló, kommunista partizánokkal készült találkozni — már maguk a megszállók rabolták el, legalább olyan vadnyugati körülmények között, mint ahogy Ságvárit lelőtték. Majd az egész Horthy-családot „védőőrizetben” szállították Németországba, kiszolgáltatva az országot a nyilasok rémuralmának. Azoknak a nyilasoknak, akik székházát 1937 táján Ságvári kétségtelenül törvénytelenül, de jó történelmi ösztönnel támadta meg. A történelem bizarr fordulatával egy eszelős esztendőben így lett mégiscsak ugyanannak az ámokfutó rendszernek az áldozata a kommunista értelmiségi és a mélyen antikommumsta kormányzó.

Akinek közelgő újratemetése remélhetőleg utolsó a rendszerváltozás nagy temetői szertartásainak sorában. Horthy Miklós kétségtelenül megérdemli, hogy hamvai az általa annyira szeretett hazai földben nyugodjanak.

Magyarország huszadik századi történelmének a relativitás a kulcsszava. A fasizmusba merülő Európa borzalmaihoz képest Horthy Miklós sokat tett az alapvető törvényesség betartásáért és az ország lakosságának megvédéséért. Kormányzásának mégis az ország kétszeri idegen megszállása, totális kifosztása és körülbelül egymillió honfitársunk erőszakos halála a végső mérlege. Erre az útra nem gonoszsága, hanem rosszul értelmezett hazaszeretete vezérelte. A határok mindenáron való megváltoztatásának vágya vezette olyan „szövetségesek” karjaiba, akik végül kifosztották és elpusztították hazáját, szőnyegbe csavarva elrabolták a fiát. Ez a keserű lecke legalább annyira tanulságos, mint Ságvári egykori harcostársainak későbbi bűnbeesése. Örüljünk annak, hogy immár szabadon tisztelhetjük a holtakat: de ne ismételjük meg tévedéseiket.