Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-04 / 8510. szám
Hungária-kocsma vagy mégis Magyarország Pesti Hírlap, 1993.7.30 A£ DR. BORBÉLY JÓZSEF Jó bátyánk, Ady Endre, te ezt már a délibábos századelőn láttad, tudtad, amiben mi kötésig benne vagyunk. Hogy végleg összezagyvul, kergül ez a magyar világ. Zápul és gyávul a bávatag bennszülött: fogalma nincs, mi is történik vele. Érzékeli ugyan, piszkosul átverik, megvezetik. Persze hazafi, „jó magyar", szeretné szerelni azt a kis maradék hazáját, ám mire felocsúdik, elcsenik, kilopják a lába alól... „...De az élettel, az istenét neki, kissé másképpen szerződtünk akkor, amikor ifjú könnyelműséggel, kötöttem az alkukat s adtam a foglalókat. Jó, én, ha időm, erőm és szeszélyem van rá, megkeresem a magyar törvényszerűséget magamnak, s megépítem a magyar Pimodánt. De énutánam jöhetnek még jobb hiszemű, még ártatlanabb s magukon segíteni sehogy se tudó legények. Itt, e földön, hol élnünk s halnunk kell, minden csak rosszabbul lesz, mint ma van. Szóval még csak ezután lesz igazán jó dolguk azoknak, akik másolatoknak szüleinek, de olyan éhes másolatoknak, akik meg tudnak enni, ha éhesek, tíz eredetit. Aliié, vagy hogy is nevezi Julius Ceasarban a romlás istennőjét Shakespeare, nekünk engedte seregét. A feltorlódott, ókori tatár vadság s a huszadik század stílustalan, szmokingos szalon-zsivátiysága készül alaposan megölni azt, ami szép magyarság és intelleklualitás óhajtana lenni...” FÖLLIBBEN A TITKOK FÁTYLA Bizony, bizony, ebben vagyunk, 10- gyásig. Ez most a nagy humbug, a nagy átverés ideje, de ideje a megvilágosodásnak is. Az MDF-dráma mentén is feslik a szövedék. A figyelő tekintet előtt egy-két pillanatra föllihben a fátyol: nézhetünk a kulissza mögé, mi is történik velünk, a jobb sorsra érdemesült — „megbünhödte már” —, szerencsétlen magyarságunkkal. „Itt és most": folyik javában a kiátkozósdi, a kizárósdi, a kialkudott status quo görcsös és eszelős védelme és az ebből következő kincstári önigazolósdi. Itt az új Szent Tehén, a nyugalom, a stabilitás. (Persze, a tökéletes a temetők nyugalma. Tudjuk, a halott indián a legjobb indián: az inár nem sokat zavar, kit elfed az avar. A „trendet" tekintvén jó .rányba haladunk.) Addig védte a „régi álkosban" az össze kapaszkodott -összednkosodottösszebűnözödott „elit", nómenklatúra a régit, a „népi demokráciának" eufemizált régi rendszert, a háta mögött Moszkvával; védte a védhetedent, a status quót, védte a munkás-paraszt hatalomnak patyomkinizált, végtelenül önző, nemzetellenes önnönmagát. Védte, amíg csak lehetett, amíg a rendszer „tejelt", amíg szívhatták a csecseit. Aztán elegáns mozdulattal átlépték a földre vitt, pofára ejtett népet, a kiütött és kiszámolt népet. Ám mostanra már újra .ott állnak a földön fekvő fölött, terpeszben. Síppal a nyakukban, és kiabálnak: tápászkodna már föl, mert m nem lehet ám lazsálni (te bunkó, te svájcisapkás), mert itt piacgazdaság van, mert itt kapitalizmus van, és mi itt Európába megyünk... És itt most dolgozni kelti KALÓZOK KÜLÖNÖS KIEGYEZÉSE Mert itt megint „anyáznak", anyázzák a melóst, a parasztot. (Pozitív anyázás kell, mondta a múltkor Furmann az aluImúlhatatJan anyáknapi jegyzetében: pozitív anyázás —micsoda hülyeség! Most kemény, „negatív" anyázás folyik. Összefogva anyázzák mindazokat, akik megkérdőjelezik e kvázikonszolidáció véglegességét. Ezt a fura kiegyezést, és hogy ennek csakis így kellett történnie, másként nem is történhetett volna, csak Antall dr. Drake kapitányos tanmeséje szerint. Nem történhetett, és nem is történhet másképpen, csak a harácsnomenklatúrával való megegyezés sei, mely anno az ázsiai uralkodó kasztok módszereit alkalmazva szerezte volt a hatalmát. Árulással egy idegen hatalom szolgálatában, a nép ellenében. Ezt kell most legitimizálni' hogy „igazi" burzsoáziává avanzsálhasson, bár soha nem gazdálkodott, csak élősködöu. Aztán az is kérdés ebben a keszekusza világban: milyen baloldal az, amelyik ezt a nómenklatúra-burzsoát védi, és vele a gyökerekig összecinkosodott? Hát olyan, vagyis semmilyen, hamis, trójaifaló-baloldaliság, zsoldos-baloldaliság. IDEGENSZAGÚ ZSOLDOS BAL Hol itt a baloldal, itten, Hunniában? Mondják vagy mutassák! Az európai bal politikai értékei, az őszinte és történelmi népi elkötelezettség, a szolidaritás a kétkeziek, a bérből és fizetésből élők iránt. Az őszinte, pleindíttatás. Kérdezem, milyen ba oldali párt az, amelyik a fentebb jellemzett új magyar burzsoáziát termeli és kiszolgálja? Századunk nagy feladata volt (lenne) a baloldali értékeket kivenni e zsoldos baloldaliság csapdájából, nemzeti alapra állítani és beemelni a honi politikába: ez a magyar progresszió feladványa, Szabó Dezsőtől Németh Lászlón keresztül máig. A magyar progresszió, népiség és a modernség újbóli összekapcsolása, környezetvédelem-természetvédelem gondolatának bevitelével is, mai, európai színvonalon! Ezt a törekvést támadta eszeveszett dühvei e században a hamis és az idegenséglől szagló zsoldosbal, ugyanúgy a konzervatívjobb. Miközben ezek egymással is vívnak, a plebejus népiség, a népi gondolat kiirtásában együtt serénykednek. így volt, és így van ez ma is: soha dühödtebb kampány, mint azok ellen, akik ezt a hamis baloldaliságotjobboldaliságot elvetve a magyar progresszióra, a modem népiségre esküsznek! Egyaránt pusztuljt kiált az úri-konzervatív jobb és az álliberális bal. Óriási hiba, ha a progresszív népiség hagyja magát jobbra és balra megcímkézni, átadva a történelmi baloldal értékeit a történelmi árulóknak! Az MDF-en belüli mintha-politika végét jelentő leleplező, kígyó-békás kizárássorozat leleplezte ezt a kvázi-poliükát: most gyűlölettel lihegnek a népiekre, hogy azok a „kommunistáknak" készítik elő a terepet. Nem kell nekik készíteni, köszönik, itt vannak, jól vannak, már régen a gazdasági hatalomban vannakl Most véglegesítik őket a koalíció és az ellenzék együttes asszisztálásával — legalábbis újabb negyven évre. RÉGI ELIT — ÚJ BÁBEL A vallomás: „A kél liberális párt sohasem mondott mást, mint amit ma: rendszert kell váltani s nem hatalmi elitet cserélni. A kampány idején is így hangzott a jelszó: 'Rendszerváltási és nem hatalomváltást!’" (Kelemen Péter: Liberálisok, baloldal. Magyar Hírlap, 1993. február 18.) Sikerült. A nemzeti koalíció megcsinálta a bal-liberális programot: maradt a volt elit, a volt kalóz a Drake kapitány tanmíséje szerint... És maradt az elit öröklött nemzetidegensége, és készülődik az l j Bábel, az Új Hungária, és mi pedig elmehetünk tányérváltó (-mosó) indiánnak.
