Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-23 / 8504. szám

Népszabadság, 1993.7.20

(

Zavarok a szerzői jogdíjak behajtásában

Gyertyánfy Péter főigazgató nyilatkozata

A szerzői jogok védelemre szorulnak. Hogy a művet alkotója engedélye nélkül ne használják fel, ne változtassák meg, neve mellőzésével ne játsszák és főleg: fizessenek érte. Három évszázada tudják már ezt a világ műveltebb, az egyedi teljesitményt elismerő és védő országaiban, és egyre inkább tudják nálunk ts. Szerzői jogrendszerünk és tarifáink már csaknem európaiak, de a díjak behajtása fogyatékos. Talán ezért van, hogy évente tizmilliószor 15 pennyvel az egy lakosra jutó jogdijak terén a harmadik világ országai között helyezkedünk el.

Zeneművek, könyvek vagy szoftverek szerzői egyre nehezebben tudják maguk ellenőrizni és engedélyezni műveik előadását, kiadását és felhasználását. Szükség van tehát szerzői jogvédő hivatalokra. Nálunk ez 1952 óta az Artisjus.

A Szerzői Jogvédő Hivatal a világ 36 országának hivatalaival áll úgynevezett viszonossági szerződéses viszonyban. Ez teszi lehetővé, hogy például a zeneművek felhasználói, előadói, hangfelvétel-készítői egy szervezettől

minden műre kiterjedő jogosítást kapjanak. A hivatalok ellenőrzik a saját országukban játszott felvételeket és fizetnek partnereiknek. Természetesen egyedi szerződések is köttetnek, de a pénzben mérhető kultúra exportjának és importjának zöme a hivatalokon keresztül történik.

A szerzői jogvédelem időszerű kérdéseiről Gyertyánfy Péterrel, a Szerzői Jogvédő Hivatal főigazgatójával beszélgetett munkatársunk. r- Eladható a magyar kultúra? Milyen az egyenlege a kultúra export-importjának?- Kétféle jogdíjról van itt szó: a nyilvános előadási és sugárzási jogról, valamint a hangfelvételi jogdíjakról, ezek az úgynevezett kisjogok. És vannak a nagyjogok: a zenedráma bemutatása, a könyvek, a kották, a szoftverek jogai, amelyeket mindig egy konkrét esetre engedélyeznek. A nagy pénz a kisjogokon van. A nagyjogok dijai néhány tízmillióra rúghatnak, de ezeket nehéz áttekinteni, mert intézésük nem központilag történik. A nyilvános előadás és sugárzás könnyebben kimutatható. Tavaly 34 millió forint kisjogdijat kaptunk és 44 milliót fizettünk ki.- Az importtöblet elsősorban minek köszönhető?- Az angol-amerikai zene egyeduralmának. Az USA-nak csaknem tízszeresét fizetjük annak. mint amit kapunk. Japánban viszont több magyar művet játszanak, mint nálunk japánt. Ezek a számok az átutalások egyenlegét mutatják, n*m ’92-es sugárzásokét, előadásokét, mert a végösszeg a 1 Mcrfbbr évek elmaradását is tartilRiazza. Visszatérve az eladhatóság kérdésére: annál jobb, aninél több magyar művet hasaiéinak fel külföldön. Ennek érdé lsében a hivatal kisjogdijaink tíz százalékával támogató tevékenységet is folytat, saját alapítványán és dijain keresztül. Az eladhatóság nem csak anyagi, hanem általános kulturális kérdés is. A könnyűzenének nehéz dolga van a divatos angol-amerikai konkurenciával szemben. A komolyzenében, a színpadi müvekben vannak lehetőségek az export növelésére, és ezt ki is használjuk- Partnereik meg vannak elégedve a tőlünk érkező jogdijakkal?- Amerikában, Angliában még ennél is több jogdijat várnának. Eredmény, hogy már azonos jogú és azonos kötelezettségű üzletfeleknek tekintenek bennünket. Korábban örültek, ha egyáltalán érkezett némi jogdíj a vasfüggönyön túlról Ma ugyanannak a zenének lényegében ugyanannyi az értéke nálunk, mint a nyugati országokban.- Ugyanannyiba kerül két perc zene a Magyar Rádióban, mint a BBC-ben?- ók ezt szeretnék, de ez egyelőre kivihetetlen. Az angol szerzői jogvédő hivatal egy kimutatása szerint míg Ausztriában csaknem két font jogdij esik egy lakosra, addig nálunk negyed font. Ezzel a harmadik világ országaihoz hasonló mértékűek a mi jogdijaink.

Kalózok a zavarosban

Jogdijat a televízió, a rádiók, hangfelvételgyártók, koncertrendezők, zenés vendéglátóipari üzletek tulajdonosai fizetnek. Újabban kábeltévé-hálózatoknak, sőt sportpályáknak, strandoknak, taxisoknak is fizetniük kell vagy kellene a családiasság körét meghaladó, tehát nyilvános zeneszolgáltatáKik fizetnek?

Magyar Televízió; Magyar Rádió (Danubius, Calypso); egyéb rádiók és televíziók (kb. 5-6); vendéglátóüzletek (kb. 20 000); művelődési házak, koncertrendezők, űrietek, boltok (kb 2000); szállodák (220); üdülők (1200); mozik (300); sportpályák, strandok, közlekedés, kitiltás (kb. 2000); kábeltevé-hálózatok és városi vezetékes műsorszórók (220); hangfelvételgyártók (kb. 190)

Forrás: Artisjus 1993.

sért. Az átalánydíjak behajtása egyre nehezebb, mert folyamatosan új zenefelhasználási módok születnek, és a privatizáció miatt felaprózódott a piac. Az Artisjus vidéki irodákat hozott létre a zeneszolgáltatás ellenőrzésére. Ezek nyilvános előadási jogdijak címén tavaly 160 millió forintot szedtek be, további 140 millió forint kintlévőségük van, amelyért több mint ezer jogdijper folyik.- Miből adódnak a behajtási nehézségek?- Visszaesett a kiskereskedelmi forgalom, ez kihat a jogdíjfizetésekre is. Másrészt: a privatizáció szétszabdalta azokat a nagy vállalatokat, amelyek eddig költségeik között természetesnek vették a jogdijat. Kevesebb ügyfelünk volt, akik könnyebben fizettek. Eközben könnyebbé és elterjedtebbé vált a másolás, az engedély nélküli kereskedelmi célú többszörözés A kalózkodás forgalma olyannyira jelentős összeg lehet, hogy becsléseink szerint a jogszerű hangfelvételkiadás után kapott évi 80 millió forint mellett legalább ugyanennyi marad behajtatlan.- Májustól a kalózkiadás, ba va-