Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-23 / 8504. szám
MNB: sikeres monetáris politika A gazdasági növekedést nem tudták segíteni Még júniusban elkészült az MNB szokásos éves parlamenti beszámolója az 1992-es monetáris folyamatokról. A jelentés hangsúlyozza, hogy tavaly megváltoztak a monetáris politika hangsúlyai. A működőtőke-beáramlás, a sikeres kötvénykibocsátások és a kedvező külgazdasági eredmények lehetővé tették, hogy az infláció csökkentése legyen az elsődleges cél. A jegybank elsősorban nem a pénz vagy a belföldi hitel mennyiségének alakításával próbálta ezt elérni, hanem a forint reálárfolyamának szinten tartása mellett a kamatszínvonal mérséklésével. (Tavaly a GDP nominálértéke csak Í8,6 százalékkal emelkedett. A nettó belföldi hitelállomány - többek között a tavalyi hitelkonszolidáció nélkül - 10,3 százalékkal nőtt, ezen belül a kormányzati hitelek 16, a vállalkozói hitelek csupán 1,3 százalékkal bővültek.) A tavalyi év lényegesen más gazdasági feltételeket hozott, mint amit az MNB várt. A reál- GDP szerény növekedés helyett csökkent, a központi költségvetés hiánya pedig közel háromszorosa lett a tervezettnek. Ez azonban, állítják, nem okozott inflációs nyomást, mert a lakosság megtakarítása nagyobb volt a hiánynál, a vállalati szektor nettó hitelfelvétele a magyar bankrendszerrel szemben tovább csökkent, ugyanakkor a külföldi tőke és a közvetlen külföldi hitelfelvétel bővítette forrásaikat. Ennek ellenére a jegybank a hiány mérséklését javasolta, de a „gazdaságpolitika nem kívánt az év folyamán jelentősebb deficitmérséklö lépéseket tenni”. A korábbi évek egyik legfontosabb célja a pénzmennyiség szabályozása volt. Ma ezt a jegybank kevéssé tudja befolyásolni, ugyanakkor az állampapírok dominanciája miatt, azok kondícióin keresztül hatásos eszközhöz jutott a kamatpolitikában. Tavaly folytatódott a pénzkereslet 1990 óta tartó növekedése, fokozódott a pénztartás. A magyarázat a gazdaság átalakulása, a vállalkozók számának megugrása, az erősödő likviditási kényszer. A pénzkereslet növekedése részben a válság jele. A fizetési problémák miatt például nagy a készpénzigény (a bankjegy- és érmeállomány tavaly 22,1 százalékkal, 350 milliárd forintra nőtt). A jegybank helyzetét nehezítette, hogy a bankrendszer „reagálóképessége korlátozott” volt. Az új gazdasági törvények és a megnövekedett kockázatok jelentősen befolyásolták a bankok magatartását, de az infláció mérséklésére >'’s a pénzpiaci változásokra „ésszerűtlenül késedelmesen" reagáltak. Az MNB a piacon kialakuló pénzbőséget csak részben semlegesítette, nehogy romoljanak a vállalkozások hitelezésének feltételei. Ez az „ésszerű" likviditási bőség a jegybanki kamatok, de főként az állami értékpapírok hozamának lenyomásával együtt a kereskedelmi bankokat a betéti kamatoknak az inflációhoz is igazodó csökkentésére kényszerítette. (Márciustól októberig például a rövid lejáratú refinanszírozási hitelek és a diszkont kincstárjegyek kamata havi egy százalékkal csökkent). Az inflációs várakozásokat azzal is igyekeztek mérsékelni, hogy a forintot kevésszer és mindig viszonylag kismértékben értékelték le. Az 1991-es átlaghoz képest a forint árfolyamszintje 7,9 százalékkal volt kisebb, míg az ennél fontosabb, úgynevezett reál effektiv árfolyamindex - a belföldi ipari árak alapján - szinten maradt, bár az év végén már reálfölértékelés volt tapasztalható. A bankok eközben leginkább csak a betéti kamataikat csökkentették, s így a reálkamatok a hitelek esetében Rendkívül magasakká váltak: az év elején elérték a 20 százalékot, míg később 10-15 százalékra csökkentek. A bankok csak a harmadik negyedévben kezdték meg elsősorban a betéti, s kisebb mértékben a hitelkamatok csökkentését. A vállalkozói hitelszektor ugyanakkor nagymértékben differenciálódott A jó hitelképességű vállalat egyre kevesebb, s ezek egyre inkább a külföld felé fordulnak. A pénzpiacon kizárólagos jelentőségűvé és kamatmeghatározóvá az államháztartás finanszírozási igénye vált. Az év egészében a piaci kamatlábak lényegesen csökkentek. A 30 és 90 napos kincstárjegyek hozama 31-32 százalékról 14-15 százalékra, a lakossági betétek kamatai 34-35-ről 20-21 százalékra, mig a hitelkamatok igen nagy mértékben differenciálódtak. Az év végére vált világossá, i hogy az infláció lassulása meg- | torpant, s ekkor a jegybank tartózkodott saját kamatainak és a kincstárjegyek hozamának csökkentésétől. Megkezdődött ugyan az egy évnél hosszabb lejáratú államkötvények kibocsátása, de „csak az éves deficit finanszírozása céljából”. A jegybank így - a korábbi államadósság értékpapírosításának elmaradása miatt - nem jutott olyan nyílt piaci eszközhöz, amellyel hatékonyan tudná befolyásolni a pénzpiacot. A jegybank saját értékelése szerint 1992-ben sikeres monetáris politikát folytatott, de a beruházások és a gazdaság növekedéséhez nem tudott hozzájárulni. Az eddig emlitetteken kívül ennek elsődleges oka, hogy a tőkepiac nem szolgálta a fejlesztéseket, s azon egyre inkább az állami értékpapírok domináltak L. F. ÍO ÍO Népszabadság, 1993.7.20
