Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-05 / 8491. szám
Népszabadság, 1993.6.25 19 Kádárnak mennie kell - állította a Beszélő 1987 júniusában. Csurkának mennie kell? - kérdezte a szamizdat folyóirat hetilap utóda a múlt év augusztusában. Vitaindító cikkében (Kinek is kell mennie? Népszabadság, 1993. május 22.) Bauer Tamás amellett érvel, hogy Csurkával együtt Antalinak és csapatának is távoznia kell. írásomban, szemügyre véve az MDF-SZDSZ- kapcsolat történetét, egy nyitott koalíciós politika esélyeit próbálom mérlegelni. Miért nem lett nagykoalíció? t 1990-ben az SZDSZ - a Fideszhez hasonlóan - egészen a választások második fordulójáig nagykoalíciót akart. Antall ezt a szokásos politológiai érveken túl (a nagykoalíció formálissá teszi a parlament szerepét) azzal utasította el, hogy a - még csak formálódó - koalíció pártjait a világnézeti és politikai tradíciók közössége tartja össze, az ellenzéki pártok velük szemben más világnézet talaján állnak, más politikai tradíciót követnek. Való igaz: az SZDSZ létrejöttét megalapozó Elvi Nyilatkozat (1988. november) azt mondja ki, hogy' a születő párt a magyar politikai kultúra progresszív liberális hagyományát folytatja, azt a hagyományt, amely a XX. század elejétől kezdve elkülönült mindazoktól a tradícióktól, amelyekből a koalíció pártjai és az MDF különböző csoportjai a későbbiekben a maguk politikai kultúráját eredeztették. Ezek a nézetek a történelem folyamán többször is élesen, véresen csaptak össze. Az elvek egymást kizáró ellentéte megmaradt, és megmaradt a két tábor kölcsönös gyanakvása és ellenszenve is egymás iránt. Ebből azonban nem következik szükségszerűen, hogy évtizedek múltán a szemben álló felek politikája ismét a jó és a rossz, a haladás és a reakció, a nemzeti és a nemzetellenes erők harcaként jelenjen meg a résztvevők tudatában. Márpedig 1990 nyarától ez történt! A Fidesz - nagyon tudatosan - kimaradt ezekből a vitákból. A fiataldemokraták ravaszkodását elsőként Bauer Tamás vette észre. A fő különbség az SZDSZ és a Fidesz között, irta Bauer, hogy a Fidesz „nem tisztázta viszonyát az 1945 előtti Magyarországhoz”. (Beszélő, 1990. július 7.) A közvélemény azonban nem is várta el a tisztázást. Ellenkezőleg: népszerűségét, pragmatista hírét a Fidesz éppen ekkor és ezzel alapozta meg. Ekkortól tekintette a fiatal demokratákat a kisgazdák kivételével minden párt vonzó koalíciós partnernek. A liberális maximum és a szűk mozgástér , A két fő rivális eközben viszont tovább vergődött a világnézeti harcban, és szenvedéséből erényt csinált. Az SZDSZ | újra meg újra a két nagy párt ! viszonyának a rendezését sürgette - a liberális minimum alapján. Csakhogy a liberális minimum nem különbözött igazán a liberális maximumtól. Elfogadásához az MDF-nek be kellett volna ismernie: eddig nem tartotta tiszteletben a jogállam normáit, irányítani próbálja a sajtót, halogatja a piacgazdaság megvalósítását, és így tovább. Ilyen beismerést Antalitól nyilvánvalóan nem lehetett elvárni. , Az önkormányzati választások és a taxisblokád figyelmeztetése után, kórházi interjújában Antall olyan hangot ütött meg, amely a merev szembenállás oldódását ígérte. Oldódás helyett azonban a koalíció ádázai a taxisblokád résztvevőnek megbüntetését követelték. Hamarosan Antall is elhitette magával, hogy a blokád összeesküvés volt a kormány ellen. Az új kormány első költségvetésének elfogadásakor a koalíció kiállta a szakítópróbát. Biztos többsége tudatában és abban a hitben, hogy kormányának nincs és a következő választáson sem lesz alternatívája, Antall már nem érezte érdekeltnek magát abban, hogy szót értsen a legnagyobb ellenzéki párttal. A folyamatos egyeztetés, a magas szintű politikai párbeszéd hiánya azonban rendkívüli mértékben beszűkítette a kormány manőverezési lehetőségét. Többsége megőrzése érdekében a miniszterelnöknek újra meg újra engednie kellett a koalíciós partnerek meg az MDF-en belüli szélsőségesek i követeléseinek. Politikai alkuk ! híján a rendszerváltás alapvető kérdéseiben sorra zsákutcás „megoldások” vagy mindkét oldalt frusztráló patthelyzetek alakultak ki. Az MDF - Csurka nélkül Az MDF kormányát csak belülről lehet megbuktatni, állította Katona Tamás már 1990- ben. Az SZDSZ hosszú időn át alábecsülte az MDF belső ellentétét: a hangsúlyok, a stilus, a retorika különbözőségét egyszerűen munkamegosztásnak tekintette az MDF kormányzati és mozgalmi szárnya között. Pedig legkésőbb 1992 tavaszán fel kellett volna figyelni a készülődő drámára. Hiszen Csurka az Antall-kormány egyre több tagját támadta. Az augusztus 20-i Csurka-tanulmány nem volt váratlan fordulat. Hiába - az SZDSZ még az MDF januári országos gyűlése után is-az elhatárolódást, a nézetek közötti érdemi vitát kérte számon. Pedig nem lehetett nem észrevenni - az azóta történtek ezt fényesen igazolták -, hogy Antall megkezdte Csurka kiszorítását a Csurka alapította pártból. Csak tudomásul kellett volna venni: attól, hogy Antall távolabb kerül Csurkától, még nem kerül közelebb az SZDSZ- hez. De azért, amit Antall akar, az mégis parlamenti rendszer, amit pedig Csurka akar, az nem az. A Fidesz vezetői pontosabban ítélték meg a helyzetet. Orbán Viktor arról beszélt, hogy Csurka jelenléte továbbra is gátja a Fidesz és az MDF együttműködésének - értsd: Csurka eltávolítása az együttműködés feltétele. Ma már persze nem lehet azt állítani, hogy Antall nem határolódott el Csurkától. Ezért Bauer Tamás most azt állítja, hogy az MDF centruma, Antall pártja sem az, aminek láttatni kívánja magát, Antall pártja sem nyugat-európai értelemben vett kereszténydemokrata középpárt. Nincs szándékomban, hogy Bauer Tamás megalapozott bírálatával szemben védelembe vegyem a kormánykoalíciót. Legfeljebb arra utalnék, hogy a cikkében említett törekvések - a hatalmi politika jellegzetes törekvései - Nyugat-Európa parlamentáris demokráciáiban is léteznek, s ha nem sikeresek, az részint a mindenkori ellenzéki pártok, de talán még inkább a civil társadalom ellenállásán múlik. Ahogy nálunk is | tövises bozótba tévedt - a bírák | ellenállásával találta szemben ' magát - az igazságügy-miniszter, amikor könnyed mozdulattal át akarta hágni a hatalmi ágakat elválasztó élösövényi, s nálunk is akadt rendőrtiszt, aki kilépett a testületből, amikor a tévévezetök ügyében politikai szolgálatra akarta kényszerite- I ni ugyancsak az igazságügy- I miniszter. IBauer kontra Bauer A pártokat, különösen a koalíciós lehetőségeket latolgatva, csak viszonylatrendszerben lehet megítélni. Eörsi István tutyimutyinak minősíti azt a pártot, amely kerülgeti a megkerülhetetlen kérdéseket. (Kiáltozás az egérlyukból, Népszabadság. 1993. május 28.) Bauer érveléséhez csatlakozva kimondDe kinek keli jönnie?
