Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-22 / 8503. szám
Népszabadság, 1993.7.14 33 A közalkalmazottak nem engednek a bérből A parlament tavaly tavasszal fogadta el a munka törvénykönyvét és ennek kiegészítéseképpen a köztisztviselők, illetve a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt. Ez a három jogszabály új alapokra helyezte a magyar munkajogi szabályozást: szétválasztotta a költségvetési intézményeknél és a versenyszférában dolgozókra vonatkozó rendelkezéseket. Az utóbbiak esetében az új munka törvénykönyve nagyobb teret enged a munkáltatók és a munkavállalók megegyezésének, szemben a köztisztviselői és a közalkalmazotti törvényekkel, amelyek a közpénzekből fizetettek számára jóval merevebb, igaz, sok tekintetben a korábbiaknál kedvezőbb előírásokat tartalmaznak. A 714 000 közalkalmazott mégsem elégedett, sőt - ha július közepén a bértárgyalások a kormánnyal nem vezetnek eredményre - sztrájkba lépnek. Ki a közalkalmazott? A törvény meghatározása szerint az állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél foglalkoztatottak; az a 714 000 munkavállaló, aki pedagógusként, orvosként, ápolóként, könyvtárosként, kutatóként vagy éppen múzeumi takarítóként keresi a kenyerét. A KSH adatai szerint az oktatásügyben 298 000 az egészségügyi és szociális ágazatban 260 000, a szórakoztatás, kultúra és sport területén 39 000, a szálláshely-szolgáltatásban 18 000. a könyvtárakban, levéltárakban és múzeumokban 14 000. a szállítás területén (pl. autópálya-felügyelet, vízügyi igazgatóságok) 1Ö 000, a kutatási és fejlesztési intézményekben 9000. egyéb területeken (pl. erdő- és vadgazdálkodás, távközlés) 66 000 közalkalmazott dolgozik. Egyik közös jellemzőjük, hogy a bérüket közvetlenül - vagy az önkormányzatokon keresztül - a költségvetésből kapják. Amikor tavaly július elsején hatályba lépett a jogszabály, sokan szóvá tették: munkajogi értelemben tulajdonképpen nem is voltak közalkalmazottak, hiszen valakiből csak akkor lesz közalkalmazott, ha a törvényben előirt kinevezését átvette. Erre a kinevezési szisztémára épül majd a közalkalmazottak előmeneteli és illetményrendszere. Azért csak majd. mert a törvény meghatározása szerint az illetménytáblázat bevezetésének időpontja 1994. január elseje. Ennek lényege: a jogszabály hat fizetési osztályba és tizennégy fokozatba sorolja a közalkalmazottakat. Az A-tól F-ig terjedő fizetési osztályok a legmagasabb iskolai végzettség szerint alakulnak: az A osztályba a nyolc általános, az F kategóriába pedig a többdiplomás, tudományos fokozatú közalkalmazottak sorolhatók. Ebben a rendszerben a dolgozók háromévenként lépnek előre, de az előmenetel a közalkalmazott „tartósan magas színvonalú munkavégzése vagy kiemelkedő teljesítménye esetén” gyorsítható is. Vagyis a törvény igen szabályozott karrierrel kecsegteti a dolgozókat: az A 1-es kategória fizetésétől - az évek, a teljesítmény, a továbbképzés függvényében - lehet eljutni az F 13-as kategóriáig, A két besorolás illetménye között pedig jelentős - öt és félszeres a különbség Mindenesetre egy esztendővel a jogszabály hatályba lépése után is kérdéses, mikortól kaphatják meg a közalkalmazottak a felemelt illetményeiket. Noha a törvény egyértelműen fogalmaz (1994. január 1.), a pénzügyminiszter parlamenti kijelentése kiszámíthatatlanná tette a jövőt. Mint kijelentette: „szükségesnek látszik ennek a mintegy 45 milliárd forint konzekvenciájú törvénynek egy évvel való halasztása". S ha a kormány ilyen céllal indítványt terjeszt be, akkor rá hárul a felelősség, hogy a halogatás okát megmagyarázza mondjuk annak a 298 000 oktatásügyi dolgozónak, akinek 1992-ben 21 702 forint volt a havi átlagbére, amiben ráadásul a túlmunkák (pl. a helyettesítések) dija is benne foglaltatik. Pénzügyi körökben nemcsak a tarifatáblázat bevezetése miatt aggódnak: egyelőre nincs költségvetési forrás a különböző illetménypótlékok, a végkielégítés. a hosszabb felmondási idő, a jubileumi jutalmak, sőt a 13. havi fizetések finanszírozására sem. Igaz, a kormányzatnak erre is van „mentóötlete": fizessenek az önkormányzatok' A PM vezetője cserébe csak annyit tudott ígérni, hogy az érintett önkormányzatok költségeit - törvényben vállalt költségvetési garancia mellett - „visszapótolják". Utóbb az is kiderült, hogy ezt a visszapótlást nem túlságosan kapkodnák el, csupán 1996-tól kezdenék meg. ötévi bontásban. A Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanacsa (KIÉT) nemcsak a törvényhozók pénzügyi „előrelátását" kritizálja, hanem a törvény azon előírásait is. amelyek megingatják a közalkalmazottak egzisztenciális biztonságát Különösen azt a két „kiskaput" nehezményezik, amelyeken „átbújva" a közalkalmazott munkaviszonya ah-álmatlanság címén bármikor megszüntethető, anélkül, hogy a törvény vagy más jogszabály meghatározna az alkalmasság fogalmát. Még ennél is „meredekebbnek" tartják azt a passzust, amely szerint elbocsátható a közalkalmazott. ha a munkahelyén kívül „közalkalmazotthoz méltatlan" magatartást tanúsít. Jogászkörökben ezt a megfogalmazást sokan a „szocialista együttélés normáinak megsértéséhez" hasonlítják, mondván, senki sem tudta-tudja. milyen elvárást takar a kifejezés.
