Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-22 / 8503. szám
Magyar Hírlap, 1993.7.16 4 4 A diplomások pártokhoz való viszonyulása 1990-től 1993-ig Az értelmiség az ellenzéki erők mellett Magyarországon az értelmiség volt a rendszerváltozás elindítója és legfőbb alakítója. Hatalmi helyzetükből adódóan reformkommunista szemléletű személyiségeik fontos — meglehet döntő — résztvevői voltak a pluralizmus, a többpártrendszer szervezeti keretei megteremtésének, megalkották a békés hatalomátadást, -átvételt lehetővé tevő. úgynevezett sarkalatos törvényeket. Konstruktív partnereik voltak ebben a folyamatban az értelmiségnek azon csoportjai, amelyek nem kötődtek az állampárthoz. s amelyek különbözőképpen képzelték el ugyan az ország jövőjét, de alaptézisként egyöntetűen a rendszerváltás szükségességét fogalmazták meg. A lehetőségekhez képest cselekedtek, először megjelentek az alternatív szervezetekben. majd később pártokat alapítottak, szerveztek újjá. Jeles képviselőik az Ellenzéki Kerékasztalnál. a Nemzeti Kerékasztaltárgyalásokon. a pártok vezetőtestületeiben vállaltak főszerepei. Egyetemi oktatói, ügyvédi, történészi állásukat cserélték fel a politikusira. Voltak köztük olyanok. akik — állítólag — egész életükben eme a feladatra készültek, voltak akik küldetést éreztek magukban. hogy felemeljék a magyar népet. voltak akik szolgálatra szerződtek. voltak akik szakmaként fogták fel a politikát, s voltak akik értelmiségi kalandként. E sokféleséget egy ideig elfedte az ellenzéki politizálás közös érdeke, de 1989 őszén, a Nemzeti Kerékasztal-tárgyalások végén már nvilv ánvalóvá váltak az eltérő politikai-ideológiai irányultságok. A választások előtt, s közben már nem sok jót mondott egymásról, egymás törekvéseitől a két nagy párt — az MDF és az SZDSZ — vezérkara. A párteliteken túli. tágabb értelemben ven értelmiségi közegben azonban kevéssé jelentkezett ez az ellentét. (A továbbiakban az értelmiségieket a diplomásokkal azonosítjuk, azzal a megjegyzéssel, hogy tudjuk a; hogy a két kategória nem teljesen azonos, ám úgy véljük, egy ilyen cikk keretei között történő elemzéshez megtehetjük, s módszertanilag vállalhatjuk. Általában a Szonda Ipsos vizsgálataiból származó összevont adatokkal dolgozunk. mindig olyan nagyságrendűvel. amely az elemzés statisztikai érvényességéhez szükséges.) A két párt értelmiségi támogatóinak kibékíthetetlen ellentétéről nem beszélhetünk, vagy legalábbis csak egy szűk csoportra vonatkoztathatjuk. A Magyar Közvélemény-kutató Intézet akkori vizsgálataiból ugyanis kiderül, hogy a választásokat megelőző hetekben az MDF potenciális értelmiségi szavazóinak 57 százaléka az SZDSZ-ről úgy nyilatkozott, hogy szóba jöhet még. mint támogatott párt. Ennél sokkal kevesebben. 10 százaléknyian zárták ki a szabad demokratákat a voksra érdemesített pártok közül. És ezzel szinte teljesen azonos módon viszonyultak az SZDSZ-szavazók is az MDF-hez: 58 százalékuk lehetségesnek. 13 százalékuk kizártnak tartotta, hogy rájuk szavazzon. A lakosság egészére egyébként kevésbé volt jellemző az MDF és az SZDSZ szavazóinak ilyen mértékű kapcsolódása. Az 1990-es parlamenti választásokon a diplomások körében is egyébiránt éppen ez a két párt vitte el a prímet, ugyanúgy mint a választónépesség egészében. Harmadik helyen a Ma gyár Szocialista Párt végzett, míg a negyediken a Fidesz, mindkettő az átlagosnál jobban szerepelt eb ben a körben. Őket követte a KDNP, majd a sor legvégén az FKGP, amelynek megszerzett mandátumaihoz az értelmiség nem igazán járult hozzá. A támogatottságot illetően a legjelentősebb eltérés a diplomások és az össznépesség közön, a szocialista pártnál volt megfigyelhető. A választásokon ezt a pártot két és félszer nagyobb arányban támogatták a felsőfokú végzettségűek, mint általában a választópolgárok. Másodsorban az SZDSZ-t nevezhetjük meg. mint amelyiket az értelmiségiek a többi rétegnél jelentősebb mértékben preferáltak. A Fidesz és az MDF is az átlagosnál több szavazatot kapott ebben a társadalmi csoportban, a KDNP nagyjából annak megfelelőt, míg az FKGP jóval kevesebbet. Az adatok tehát azt mutatják, hogy a magy ar értelmiség az 1990-es választásokon az átlagosnál sokkal jobban támogatta a szocialista-szociáldemokrata irányzatot, emellett nagy súllyal állt a liberális pártok mellé is. s a jobboldali, konzervatív tényezők közül főként a demokrata fórum nyerte el a szavazatát, a többi alig vagy egyáltalán nem. Félidőben az SZDSZ volt a legnagyobb vesztes A választásokat követő két és - ben átalakult a pártpolitikai erőtér, a legnépszerűbb párt a Fidesz len. visszaesen az MDF és az SZDSZ, de az FKGP is veszített valamennyit a szimpatizánsok közül. A parlamenti választások és 1992 nyara közön a választókorú népesség egészében és a diplomások csoportjában teljesen azonos arányban — 3,6-szorosára — növekedett a Fidesszel rokonszenvezők aránya. Mivel a kiindulópont más és más volt. természetesen a végpontok sem estek egybe, a dip lomásoknak több mint harmada, míg a lakosságnak negyede lett a Fidesz híve ti. ábra). A Fidesz markáns előretörésének, rokon-A diplomások pártpreferenciái 1990-ben, 1992-ben és 1993-ban (százalékos arányok) 40 [-----11990. márclu* I-----1 (p»rl»mentl választás) 1992. nyár 36 1 Szondái CD EO Hl 1993. nyár WvO LPMiJ MDF SZDSZ FKGP MSZP FIDESZ KDNP egyéb nem azavapart zott/ nem szavazna 1. ábra
