Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-22 / 8502. szám
Magyar Nemzet, 1993.7.17 Legyen párt- és kiadósemleges A hírlapterjesztés átalakításának öt változata Mint arról már hírt adtunk, október elsejével - ha a közlekedési és hírközlési miniszter elfogadja a posta javaslatát - megalakul a százszázalékos postai tulajdonban lévő Nemzeti Hírlapterjesztő Vállalat Részvénytársaság. Szakemberekkel beszélgetve megtudtam, hogy a posta csak egyetlenegy átalakítási variációt terjesztett a miniszter elé, pedig a sajtóterjesztés átalakításának több változata lehetséges. Vegyük sonra ezeket! Az első változat az lenne, hogy marad minden a régiben. Ebben az esetben tovább folytatódna a kiadók és a posta közötti állandó vita a lapterjesztés díjáról. A posta kevesellné, a kiadó sokaliná. Ugyanakkor a mindenkor hatalmon lévő kormány közvetlenül beleszólhatna a hírlapterjesztés ügyeibe. A kormánypárti politikusok többsége egyelőre "önmérsékletet tanúsít. Mivel a posta képtelen a több mint hétszáz lapnak azo•vos esélyeket adni, előfordul-hat, hogy egyes lapokat titokban menedzselnének, más újságokat pedig eldugnának. Ez a rendszer jelenleg nem működik ugyan, mert a hírlapárusok bolondok lennének a saját érdekeik ellen cselekedni, de bármikor utasítást kaphatnának, hogy ezt vagy azt a lapot „nyomni” kell. Az eredeti állapot meghagyása esetén - mondják - nem kellene több mint százmillió forintot költeni a szervezeti átalakításra. Ezt a pénzt a hírlapterjesztés modernizálására lehetne fordítani. A hírlapterjesztési szakemberek azonban egyöntetűen azt állítják, hogy tarthatatlan a jelenlegi struktúra, és mindenféleképpen változtatni kell. A postán és a minisztériumban feltételezhetően a Nemzeti Hírlapterjesztő Vállalat megalakulását szorgalmazzák. Ez a második verzió, ez van most a miniszter asztalán. Ebben az esetben elvileg továbbra is az állam irányítja a hírlapterjesztést, de mégiscsak bizonyos egyensúlyt jelentene ez a kiadók, a pártok és a terjesztők között. Amíg nincsenek igazi garanciák a párt- és kiadósemleges lapterjesztésre, addig ez a legkevésbé rossz verzió, még akkor is, ha a posta hírlapterjesztési szervezete sok hibával dolgozik. A Nemzeti Hírlapterjesztő Vállalat létrehozása csak látszólagos privatizáció, viszont arra mindenféleképpen jó, hogy második lépésben új partnerek is beszálljanak a hírlapterjesztésbe. Az viszont nem mindegy, hogy kinek adják majd el a részvényeket, ki diktál majd a részvénytöbbség birtokában a magyar sajtópiacon. A parlament kulturális bizottságának és a kiadóknak jól meg kell gondolniuk, ki és mennyi részt vásárolhat a tulajdonból. A harmadik változat szerint ar új hírlapterjesztő cég vegyes vállalatként működne: fele' "Vagy nagyobb részben postás-' tulajdonban. Ebben már részvényesek lehetnének a kiadók Lis; és ez lehetőséget-gyújtana',: arra, hogy erősebben érvényesítsék gazdasági érdekeiket. De ez a vegyes vállalat nem biztos, hogy fenntarthatná a politikai és gazdasági egyensúlyt a pártok, illetve a kiadók között. Mihelyt idegen tőke kerülne be a vállalkozásba, szükségképpen megszabadulnának a gazdaságtalan terhektől, például a falusi lapterjesztéstől, és ennek következtében az ország vidéki lakosságának jelentős része nehezen vagy egyáltalán nem tudna hozzájutni a lapokhoz. A vegyes vállalat létrehozása esetén is nagyon fontos lenne a részvényvásárlás szabályozása, hiszen ha egy kiadó szerezné meg a sajtópiacot, az beláthatatlan politikai következményekkel járna. Ezzel tulajdonképpen el is érkeztünk a negyedik változatig, ez pedig a kiadói többségű hírlapterjesztő vállalat lenne. Ha például az Axel Springer, amely az ország 19 megyéjéből hatban megszerezte a megyei lapokat, hozzá a terjesztést is birtokolná, könnyen lehet, hogy egy-egy fontos politikai döntés - például a választások -előtt német befolyás érvényesülne a vidék legtöbb megyéjében. A monopolhelyzetbe került kiadó-terjesztő cég nem terjesztené az országos lapokat, mivel konkurenciát jelen“ tenek neki, így a központi kormánypárti és ellenzéki sajtó nem jutna el vidékre. Ráadásul a posta kizárásával az új kiadói-terjesztői vállalatnak új sajlóterjesztési struktúrát kellene létrehoznia, amely több milliárdba kerülne. Ezt a költséget „természetesen” a vevőkre hárítanák. így annyira megdrágulnának az újságok, hogy ismét tízezrek mondanák le kedvenc lapjaikat. Az új kiadóiterjesztői struktúra - mivel gazdasági érdekei ezt diktálják - kénytelen lenne figyelmen kívül hagyni a művelődéshez való alkotmányos jogot. VJ Az ötödik verzió az-lenne, hogyha a Hírlapkiadó Vállalat, amely jelenleg a kormány irá'“ftyftása alatt működik, egyesülne a Magyar Posta Vállalat hírlapterjesztő szervezetével. Ebben az esetben a kormány kezébe kerülne az egész ország hírlappiaca. Mivel az új postatörvény szerint a terjesztőknek már nem kötelező minden lapot átvenniük, könnyen elképzelhető, hogy a ’94-es választások idején ez milyen következményekkel járhatna. Persze, mondani lehet, hogy a kormány ilyet nem tenne, de erre nincs semmi biztosíték. A fenti változatokat elemezve a legmeghökkentőbb az, hogy mindegyikben másodvagy sokadrendű az olvasó érdeke. Ebből a szempontból talán még a második verzió, a Nemzeti Hírlapterjesztő Vállalat létrehozása a legkevésbé rossz megoldás. Erre a vállalatra mindaddig szükség lesz, amíg a kiadók, a politikai pártok és a terjesztők között létre nem jön a jogi garanciákkal alátámasztott megegyezés a párt- és kiadósemleges terjesztési struktúra létrehozásáról. (udvarhelyi)