Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-01 / 8490. szám
Űj Magyarország, 1993.6.25 25 amely szinte már az önfeladás határát súrolta. De mást is el kell itt mondanom. Én olyan vidéken lakom, amelyen általában csak áthaladtak a segélycsomagok; mindenki abból indult ki: ti úgyis a határszélen laktok, majd gyertek át, vagy később majd rátok is gondolunk. A magyarság preferációs különbségeket tapasztalt. Volt persze ebben realitás; de valójában csak zűrzavart eredményezett. Ami tény: létre kellene már hozni a koordinációs központot. Hogy ne fordulhasson elő például, hogy egy angol könyvcsomag valahol „Csíkországban", eg)’ kis faluban porosodjék, miközben ugyanezen könyvekre égető szükség lenne a kolozsvári vagy a temesvári egyetemen. Önkritikusan hozzá kell tennem: ezt a centralizálást az RMDSZ felsőbb vezetésében kellene megvalósít tani - megvalósítanunk.- Ha azt mondom: magyar műholdas adás, akkor ehhez ma egy politikai mellékiz társul...- Ez nagyon érdekes kérdés. Amikor meghallottam, hogy Duna TV - azt mondtam; mi a fenének. Persze: én ezt itt, a határszélen fogalmaztam így; itt, ahol azért évtizedeken át, főként az „aranykorban" - amikor kétórás volt a román adás - nemzetiségre való tekintet nélkül mindenki a magyar adókon „csüngött". Ezzel magyarázható például az is, hogy a nemzetiségek elleni uszítás kártyája ezen a vidéken egyszerűen nem jött be... Itt a román nemzeti egységpárt jóval gyengébb a román ellenzéknél is; a rólunk festett ellenségkép itt nem él. Ilyen hangulatban mondtam én azt: minek nekünk Duna TV!? Igen ám: aztán elmentem Marosvásárhely mellé, apósomékhoz,.ahol szembesültem az eufórikus l elkesedéssel. Az itteni emberek, akik magyar szót a tévéből időtlen idők óta nem hallottak, csupáncsak lelkesedésükkel meggyőztek arról: korábbi véleményem igencsak elhamarkodott volt. A romániai televízió szűkre szabott magyar adásideje mellett erre az adóra igenis szükség, hatalmas szükség van. Annyit azgrt hadd tegyek hozzá: fölhívnám a szerkesztőség figyelmét a román tévé magyar adójának időnként igen színvonalas riport- és dokumentumfilmjeire!- Ezt kiegészítve említem meg: nagyon fölkavaró és maradandó élmény volt számomra az ebben a szerkesztőségben készült, a magyarigen: református templomról szóló dokumentumaim. Megmaradás: magyarságtudat és európaiság: hogyan tükröztetné egymásra c fogaimatat most, az évezredforduló küszöbén?- Mi évtizedeken át feszített, nacionalista légkörben éltünk. Erre kétféleképpen lehet reagálni. Az egyik: benned is kifejlődik - hatás-ellenhatás reakciója - ugyanaz a mentalitás, amely óhatatlanul a többség és kisebbség nacionalista egymásnak feszülését eredményezi, igen bizonytalan végkifejlettel. A másik az útkeresés igénye, amelyben az egészséges nemzeti érzés a határok nélküli Európa képével ötvöződik Ez persze csakoly veszélyes illúzióforrás, ha nem párosul kellő türelemmel. De csak ez lehet a jövő útja. És egyet addig is megfigyelhet bárki, aki hozzánk, aki közénk jön. Az erdélyi magyarság ünnepein, ha nem tűnt is el, de nem lobog fölös számban a magyar zászló. És nem azért van ez így, mert félünk. Ha mis nem is, de a félelem 1989 óta megszűnt. Sok vért adtunk ezért... Ma úgy’ érezzük: nem attól magyar a magyar, ha ingénél nacvobb kokárdát hord a mellér.. Az erdélyi ember a piros-fehér-zöldet szívében viseli. Tamási Orosz János
