Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-01 / 8490. szám

Űj Magyarország, 1993.6.25 25 amely szinte már az önfeladás határát súrolta. De mást is el kell itt mondanom. Én olyan vidé­ken lakom, amelyen általában csak áthaladtak a segélycsoma­gok; mindenki abból indult ki: ti úgyis a határszélen laktok, majd gyertek át, vagy később majd rá­tok is gondolunk. A magyarság preferációs különbségeket ta­pasztalt. Volt persze ebben rea­litás; de valójában csak zűrza­vart eredményezett. Ami tény: létre kellene már hozni a koordi­nációs központot. Hogy ne for­dulhasson elő például, hogy egy angol könyvcsomag valahol „Csíkországban", eg)’ kis falu­ban porosodjék, miközben ugyanezen könyvekre égető szükség lenne a kolozsvári vagy a temesvári egyetemen. Önkriti­kusan hozzá kell tennem: ezt a centralizálást az RMDSZ felsőbb vezetésében kellene megvalósít tani - megvalósítanunk.- Ha azt mondom: magyar mű­holdas adás, akkor ehhez ma egy po­litikai mellékiz társul...- Ez nagyon érdekes kérdés. Amikor meghallottam, hogy Du­na TV - azt mondtam; mi a fe­nének. Persze: én ezt itt, a határ­szélen fogalmaztam így; itt, ahol azért évtizedeken át, főként az „aranykorban" - amikor kétórás volt a román adás - nemzetiség­re való tekintet nélkül mindenki a magyar adókon „csüngött". Ezzel magyarázható például az is, hogy a nemzetiségek elleni uszítás kártyája ezen a vidéken egyszerűen nem jött be... Itt a ro­mán nemzeti egységpárt jóval gyengébb a román ellenzéknél is; a rólunk festett ellenségkép itt nem él. Ilyen hangulatban mond­tam én azt: minek nekünk Duna TV!? Igen ám: aztán elmentem Marosvásárhely mellé, apóso­­mékhoz,.ahol szembesültem az eufórikus l elkesedéssel. Az itteni emberek, akik magyar szót a té­véből időtlen idők óta nem hal­lottak, csupáncsak lelkesedésük­kel meggyőztek arról: korábbi véleményem igencsak elhamar­kodott volt. A romániai televízió szűkre szabott magyar adásideje mellett erre az adóra igenis szükség, hatalmas szükség van. Annyit azgrt hadd tegyek hozzá: fölhívnám a szerkesztőség fi­gyelmét a román tévé magyar adójának időnként igen színvo­nalas riport- és dokumentum­filmjeire!- Ezt kiegészítve említem meg: nagyon fölkavaró és maradandó él­mény volt számomra az ebben a szerkesztőségben készült, a magyar­­igen: református templomról szóló dokumentumaim. Megmaradás: magyarságtudat és európaiság: ho­gyan tükröztetné egymásra c fogai­­matat most, az évezredforduló kü­szöbén?- Mi évtizedeken át feszített, nacionalista légkörben éltünk. Erre kétféleképpen lehet reagál­ni. Az egyik: benned is kifejlődik - hatás-ellenhatás reakciója - ugyanaz a mentalitás, amely óhatatlanul a többség és kisebb­ség nacionalista egymásnak fe­szülését eredményezi, igen bi­zonytalan végkifejlettel. A má­sik az útkeresés igénye, amely­ben az egészséges nemzeti érzés a határok nélküli Európa képé­vel ötvöződik Ez persze csakoly veszélyes illúzióforrás, ha nem párosul kellő türelemmel. De csak ez lehet a jövő útja. És egyet addig is megfigyelhet bárki, aki hozzánk, aki közénk jön. Az er­délyi magyarság ünnepein, ha nem tűnt is el, de nem lobog fölös számban a magyar zászló. És nem azért van ez így, mert félünk. Ha mis nem is, de a félelem 1989 óta megszűnt. Sok vért adtunk ezért... Ma úgy’ érezzük: nem at­tól magyar a magyar, ha ingénél nacvobb kokárdát hord a mel­lér.. Az erdélyi ember a piros-fe­­hér-zöldet szívében viseli. Tamási Orosz János

Next

/
Oldalképek
Tartalom