Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-14 / 8497. szám
Új Magyarország, 1993.7.9 46 Román árvek a Bolyai Egyetem ellen Tudósítónktól: A bukaresti rádió egyik riportere a minap meglehetősen „magyaros” kérdést tett fel Liviit Mninr román oktatásügyi miniszternek: mi a véleménye a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem szétválasztásáról, vagyis a magyar Bolyai Egyetem visszaállításáról? A miniszter (aki maga is az említett egyetemen tanultegykórjfgyvá-! laszolt: " !- Ez idáig is elég világosán náég-' mondtam a véleményemet: nem támogatom az egyetemek elkülönítését. Most van egyébként folyamatban egy javaslat tárgyalása, amelyet mi érdeklődéssel fogadtunk: a magyar középiskolák végzettjeinek bizonyos számú helyei tartanánk fenn a pedagógiai szakon, ahol magyarul tanulhatnak majd. Az alsóbb fokú magyar nyelvű oktatásnak nagy szüksége van a friss tanerőkre, az utánpótlásra, sok itt az űr, sok a szakképzetlen, a felsőfokú végzettség nélküli tanerő az iskolákban. Ez különben a román iskolákban is gondot okoz... Számomra az egyetem közösséget jelent. Egyetemi éveimben a történelmi szakon voltak magyar tanáraim és magyar diáktársaim is. Kitűnő magyar professzorokat sorolhatnék fel, mint például Inkó vagy Csctri..., akik román nyelven is oktattak, és nem volt soha baj. Belgiumban van egy nagyon rossz, példa: a két egyetem állandóan viszály kod ik. Gyakran felemlítik Finnországot, ahol a tíz százalék svéd lakosságnak svéd egyetemet indítottak. .Igen ám, de ugyanezt i nem csinálták meg a 14 százalék orosznak Azt hiszem, hogy a kolozsvári egyelem, úgy, ahogy van, sosem tűnt ki a román és magyar diákok, a román és magyar professzorok közötti konfliktusokkal. Ellenkezőleg. Az egyetemi közösség jóval többet tehet a nemzetiségek közötti jó kapcsolatokért, mint a szeparatizmus - vélekedett a román szakminiszter. B.L. Semrói okunk sincsen, hogy kételkedjünk Livin Mninr úr kolozsvári diáklapasztalalaiban, s azt sem tagadhatjuk, hogy egy egyetemi közösség igen sokat tehet a nemzetiségek közötti jó kapcsolatokért. Semmiképpen sem érthetünk egyet viszont azzal a sugallatával, hogy a magyarok egyetem-szétválasztási igénye a szeparatizmus jele lenne. Annál kevésbé, mivel nem új intézményt akarnak létrehozni, csupán a korábban - sajnos igen rövid ideig - élvezett kedvezményüket szerelnék visszakapni. Aligha téves a megállapítás, hogy a romániai magyarság éppen azáltal érezné jobban otthon magát, akkor lenne kisebb a végleges eltávozási vágy, ha például a Bolyai Egyetem is egy lehetne a megtartó kapcsok közül. A hivatalos Bukarest is bizonyíthatná ugyanakkor, hogy nem csak a szavak embere a nemzetiségi kérdés megnyugtató orvoslásakor. A fentiek mellett az már szinte említésre sem méltó, hogy az. oktatásügyi miniszter úr meglehetősen érdekes adatokkal támasztja alá érveit. A felfedezés erejével hathat például a megállapítás, hogy Finnországban 14 százaléknyi orosz kisebbség él, hiszen egyéb források szerint a skandináv országban körülbelül 94 százalék a finnek aránya, a többiek zömmel svédek és lappok. (DAL)
