Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-14 / 8497. szám
Budapesten élni egy kicsit olyan, mint Magyarországon élni, de egy kicsit másmilyen is, hiszen Budapest csak egy van. Tervezett sorozatunk pillanatfelvételeket kíván bemutatni a Budapesten élő cigányokról, vállalkozókról, szegényekről, munkanélküliekről, fiatalokról és öregekről, különös tekintettel azokra a jellemzőkre, amelyek a fővárosi „létezést” speciálisan meghatározzák. Ehhez, a „Magyar Háztartás Panel” kutatássorozat legutóbbi eredményeiből közlünk részleteket az elkövetkező hetekben. Ezt a vizsgálatot a Társadalomkutatási Informatikai Egyesülés (Tárki) és a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem szociológiai tanszéke az Országos Tüdományos Kutatási Alap (OTKA) pályázatán elnyert pénzen 1991-ben kezdte el. A kutatók szándéka, hogy az első hullámban megkérdezett személyeket évente ismételten megkeressék. Ugyanolyan roma vagyok, mini rajiam kívül még vagy nyolcszázezren ebben az országban — mondja a 28 esztendős L. Géza, akin talán az antropológiában legjáratosabb szkirihed sem fedezne fel rasszista jelleget. Identitást viszont annál többet, mert még ha nagyon megszaladna neki, akkor sem költözne olyan övezetbe, ahol csak magyarok laknak. Jó neki a Mátyás tér környékén, itt legalább nem érik meglepetések. Ez a pesti Harlem, annak minden hátulütőjével. Ha valamit változtatna rajta, a kocsisorról kitiltaná a lányokat, akik sajnos túl jó példát mutatnak a gyerekeknek is. Amúgy megérti őket, mert hiszen ma már a prostitúció is része a cigánysorsnak. Magas, jó megjelenésű férfi L. Géza, hibátlan, urbánus akcentussal, ha ambíconálná, még akár . bemondó is lehetne a Duna Tclc- I víziónál. Ilyesmi azonban nem fordul meg a fejében, annyira lekötik a mindennapos gondjai. Igaz, nem panaszkodhat, van munkája, ha nem is a tanult mesterségét gyakorolja. Géplakatosnak tanult valamikor az Április 4. Gépgyárban, most meg afféle mindenes egy kft.-nél. Be van jelentve, tb-járulékot fizetnek utána, vagyis ha úgy tetszik, minden szempontból szocializált állampolgár. Sajnos azonban — teszi hozzá szellemesen — „a környezel is meghatározza a tudatot”. Második generációs fővárosi, szülei Karcagról települtek a Józsefvárosba, miután mcgelégélték, hogy Párizsban éljenek. Az egykori első szocialista városban ugyanis így hívják még ma is az egyik cigánykolóniát, a másikat meg Londonnak. L. Géza nyolcadmagával nevelkedett, s a szülei azon voltak, hogy valamennyien szerezzenek valami mesterséget maguknak, ami lényegében sikerült is. Leküzdhetetlen akadályt jelent azonban az életükben, hogy nem tudnak kiszabadulni ebből a „gettóból”. „Próbáltunk többször lakást cserélni a város más részeire, de ide a Lujza utcába nem akar jönni senki". Hacsak nem cigány az illető, de az sokkal rosszabb körülmények között tengődik, mint L.ék a három iskoláskorú gyerekükkel. Többet eleve nem akartak. pedig az asszony ma is gyönyörű, s szinte kínálja magát az. anyaságra, de ezen a negyvenvalahány négyzetméteren már alig fémek. A családfő szeretné, ha tanult emberek lennének a gyerekei, eszesek, érdeklődők, nem vonzódnak az. errefelé bőven kínálkozó kísértésekhez. Kérdés azonban, larthaló-c ez. az állapot. A két fiú és a lány ugyanis olyan iskolába járnak, amely óriási változáson ment át az elmúlt másfél évtizedben. Gyakorlatilag cigányiskola lett, miután a magyar gyerekeket rendre átíratták más iskolákba, pedig akkoriban még szigorúan vették a körzethatárokat, s helyükre máshonnan kiutált cigánygyerekek jöttek. Ez. pedig azzal járt, hogy jelentősen lecsökkent a színvonal, megszűnt az. a húzóerő, ami korábban érzékelhető volt „az otthonról jobban elengedett gyerekek részéről". L. Géza megkísérelte elvinni a gyerekeit, de lényegében úgy járt. mint az eltervezett lakáscserével. Kénytelen hát tudomásul venni a realitásokat, ami nem jelenti azt — mondja —, hogy minden ellenállás nélkül elfogadja a meglehetősen kérlelhetetlen sors szűkre szabott lehetőségeit. Van egy öreg autójuk, minden hétvégén clgumlnak valahová az országba. Most meg egy telekre gyűjtenek, valahol az agglomerációban képzelik el, ahol konyhakertészkednének, s ha úgy adódik, akár oda is költöznének. Dacára annak, hogy a gyerekek ízigvérig városiak — s bár bőrfejűekkcl még nem találkoztak —, már több kellemetlenségük volt a származásuk miatt. L. Géza tartózkodik a politikától, s bar ball róla, nem vesz részt egyetlen cigányszervezet munkájában sem. Azt viszont kifejezetten ártalmasnak tartja, ha ne adj isten úgy alakulna, hogy a cigányok pártot alakítsanak s induljanak a jövő évi választáson. Ezzel ugyanis „valóságos céltáblát állítanának a Magyarországon mindinkább politikai erőként is megnyilatkozó szélsőségeknek". • Kertész Péter g V£> kO U> •-o CO CD Milyen ma cigánynak lenni Budapesten? „Párizsból” a magyar Harlembe
