Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-14 / 8497. szám
Magyar Fórum, 1993.7.8 24 Egybevágó szellemiség Az Országos Gyűlésről, valamint a városligeti Ünnepségről tudósítottak Írásban és képben: Babiczky Klára, Babik Zoltán, Demeter Adrienn, Józsi Péter, Kassorltz László, Kist Gábor, Mátyás B. Ferenc, Molnár Nagy László, Recsenyédi Fekete Miklós, Viola Anna. Pankotal László Pankotai László: — Bár a Történelmi Igazságtétel Bizottság ’56-os tagozatának vagyok egyik munkatársa, és a tagság minden gondolata, rezdülése bennem él, most mégis magánemberként beszélnék inkább. Ide ma azért jöttem, mert feszülten várom, hogy elhangozzék egy munkásokkal kapcsolatos, bármilyen kedvező nyilatkozat, amely kimondaná, hogy a polgáriasodás nem történhet meg a munkásság rovására és részvétele nélkül. Engem ez azért érdekel, mert ötvenhatban munkástanács-vezető voltam. Sajnos, a forradalom mai értékelésében sem kapják meg a munkástanácsok a megillető helyüket, noha a márciusi begunkat, s a gazdaság csaknem teljesen a mi kezünk- ■ ben volt ezekben a hónapokban. Nagyon nyomós oka van annak, hogy szeretnék ezt elfelejteni, és arról sem beszélnek, hogy a mostani munkástanácsoknak nevezett szervezeteknek, akár a munkástanácsok dmen elindult tbtársulatokhoz nekünk ú világon semmi közünk nincs. A Magyar Utat szíwel-lélekkel támogatom az első perctől kezdve, de tneg kell mondanom, hogy itt sem igazán találom meg az én rétegemnek szánt programot, noha a mozgalom szellemiségében egybevág a mienkkel. S ha ezt elmulasztjuk, akkor szabályosan oda fogjuk dobni a munkásságot a régi vezetésnek. És az azt fog csinálni velünk, amit akar. Figyelmeztető jelek mór vannak. Ma azt látjuk, hogy van munkanélküliség, van privatizáció, de mi csak az elsőből részesülünk. Ennek ellenére a Magyar Útnak lesznek tömegei, mert a magyar ember magyar úton akar haladni. En is, más is, szívvel és lélekkel. Eddig is és ezután is. De a célokat úgy kell kitűzni, hogy minél többen azonosulhassunk velük. Valamit várnak — Hogy mi vonzotta Stelczer Ervint és Pánkotai Lászlót a Magyar Út Körök Mozgalomba, kérdés nélkül is tudhatom, hiszen mindketten a magyar utat járták eddig is. Inkább azt kérdezem tőlük, hogy hisznek-e a mozgalom sikerében, és hogy mit tudnak ők maguk tenni ezért? Stelczer Ervin: — Hiszek egy tiszta, egészséges politikai élet kialakulásában. Hihetetlenül nagy az igény az igazság kimondására, és ha az egyszer kimondatik, nincs az a kormány, paktum és pártösszefonódás, amely figyelmen kívül hagyhatná politikai tevékenységében. Ezt az igazságot néhányan kimondták már, tudjuk, de mi még bátortalanok vagyunk utánuk mondani, még nem fogjuk egymás kezét, még félünk. Ezért kell a Magyar Út, hogy egymásra találhassunk. eg\vtt haladhassunk. Nap mint nap jönnek, hallom, hogy ez így nem mehet tovább, hogy soha ennyire nem voltunk kiszipolyozva. A Politikai Foglyok Szövetsége csepeli ügyvezetőjeként tapasztalom, hogy a Stelczer Ervin munkások tömegei valamit várnak, valamire várnak, valami pártot, vagy vülakit, hogy megszabadítsa őket azoktól, akik évtizedekkel ezelőtt rájuk telepedtek, és most még zsarnokibb módon uralkodnak rajtuk. mint bármikor ezelőtt. Ma a munkások rettenetesen félnek az elbocsátástól, tehát nem mernek beszélni. A nyugdíjasok, vagy akik már munkanélküliek, nyíltan kiállnak Csurka mellett, de azok is, ha szavazni kell, akik ma nem mernek beszélni, nem fogják a nómenklatúra embereit választani. Csepel emlékszik még a pufajkások gumibotozásaira, a munkástanácsok szétverésére. De ahhoz, hogy valóban felszabaduljon a munkásöntudat akár a Magyar Út, akár a Magyar Igazság Párt által, érezniük kell azt. hogy valahol védik az érdekeiket.
