Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-14 / 8497. szám

Pt-sti Hírlap, 1993.7.8 dékukbán, 6» bízom abban,' • hogy' Csúrka Istvánban és környezetében végül az ön­mérséklet kerekedik felül a * mostani stíluson. — Beszélt-e a szakítás óta vele? — Utoljára Földváron, a választmányi ülésen váltottam vele egy-két szót. Azóta nem találkoztunk. —Ai bnátvilágitását olvas­ta? — Olvastam. Megrendítő emberi dokumentum a? az írás. Sok-sok tízezer ember * drámája feszül benne. A kor­társnak ítélkezni nagyon; ne­héz. Én ettól függetlenül megőrzőm magamban az él­ményeket, t a barátságot, amely az adott időszakban na­gyon sok erót adott nekem is. De tudomásul kell venni, hogy az életben az utak oly­kor elágaznak. >'•, ; — Mit gondol, leül még va­laha egy asztalhoz Bíró Zoltán, Csoári Sándor, Cturka István, Für Lajos és Lezsák Sándor T — Biztosan. De annak nem politikai tartalma lesz hanem emberi tartalma. Ta Ián egy emlékező beszélgetés — Hat éve itt voltak Laki te leken, egy sátorban. Az utal • valóban elége ét a k. Dé Lakúé lekhez más is kapcsolódik: népfőiskola, amelyet ón álmo dott meg, és amely immár elké szült. Mit szeretne nyújtón ezen az iskolán keresztül? — Mindenekelőtt próbá lom nem összekeverni a dől gokat. Más a Lakitelek Alapít vány, más a népfőiskola, más a Magyar Demokrata Fórum Vannak persze összekötő szá lak, ami természetes, hiszen mind a háromnál valamilyen formában irányító szerepem van. Ami a népfőiskolát illeti, valóban egy nagy álom volt.’ Gyakorló pedagógus vagyok a mai napig is. Igaz, most va­káció van, de ősztől újra taní­tani fogok a lakiteleki általá­nos iskolában. Az persze egy egészen más közeg. Valaha egy tanyasi iskolában tanítot­tam, szintén itt, Lakiteleken, és az eszményképem Németh László iskolateremtése volt. Azt próbálom a népfőiskolán • a magunk eszközeivel és lehe-s re! n ényn ögyjele ni egye minőség, akár szociálisgondo­­zó-képzőt szervezünk, akár 'yállalkozőj’ tanfolyamot, akár távoktató' programot; akár . nyelvoktatást a London Stú-, dióban, akár titkár- vagy tit­­kárnóképzést, munkahelyi át­képzéseket, különféle kollégiu­mokat, ahol megjelennek a magyar mlioszvilágiól kezdve Sániha Ferencen át a csillagá­szat eredményei, tehát mind­azok az ismeretek, amelyek ' bővítik a személyiséget, alkal­massá teszik arra, hogy eliga­zodjon ebben a rend­szerváltoztató folyamaiban, törvények és lehetőségek kö­zött. Megérne a miérteket, a hogyanokat, a folyamatokat, és próbálja a maga módján közvetíteni egy újabb közös­ségben, a családban, baráti társaságban. Ez a népfőiskola feladata. — Említette a vállalkozói programot, amelyhez kapcsoló­dik egy nemrég indult tévésoro­zat is: Fries, a vállalkozó szel­lem. Ez a film kemény kritiká­kat kapott az induláskor. — Az ember egyrészt örül a kritikáknak, mert azt jelzik, hogy nem sikkadt el a munka, kitapintható az eredménye, még akkor is, ha tudom, hogy vannak, akik minden ilyesmit eleve arroganciával fogad­nak. Mondom, egyrészt örü­' lök a kritikáknak, másrészt csöndesen és szomorúan tu­domásul veszem, hogy me­gint nem a lényegről szólnak. A vállalkozói távoktató prog­­• ramra 12 ezren jelentkeztek. Meggyőződésem, hogy ez a film egyszerre képes szólni a 13 éves kislányhoz és a nagy­mamához, ugyanakkor szak­mai ismereteket nyújtani. Ez jelzi azL, hogy van fogadó­­készség, vannak, akiknek szükségük van erre a sorozat­ra —' amely tulajdonképpen maga is egy vállalkozás. Azt kérdezik, honnan van pén­zünk. Sajnos nincsenek milli­­árdjaink. Százmillióink sem. Mégis tudunk építkezni, a filmnek van hozadéka, a rek­lámbevételek, amiből sok mindent meg tudunk valósí­tani itt, a népfőiskolán belül is. — Annyi mindent csinál... Tanít, pártot vezet, iskolát ala­pit és persze költészettel foglaJ-t htm^,-rí,nemrég írta.meg az •»AtÚlocfvei rockopera forgató­­könyvét. Nem fáradt? Mi ad érát mindehhez? — Az Atilláról nehezen be­szélek, beszéljen majd a mu­zsika. Nagyon várom már, hogy mások is hallják, meg­győződésem, hogy Szörényi " Levente újat teremtett, és az Atilla új korszakot nyit a rock­zenében vagy akár a magyar operában. Hogy mi ad mind­ehhez erót? Nagyon nehéz erre válaszolni. Sajátos kihí­vások értek évtizedek óta. Van, amit a családban, a gyer­mekeimmel tudok megvalósí­tani, van, amit a munkatársa­immal, a népfőiskolán, a Ma­gyar Demokrau Fórumban, van, amit az általános iskolá­ban, az osztályteremben. És amit másutt nem lehet, a köl­tészetben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom