Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-13 / 8496. szám
Népszabadság, 1993.7.7 08 lam” jótéteményeit Jtínálja. A késő kádári eliteknek kedvező piaci átmenettel együtt elveti a jogállami hatalommegosztás rendjét, a nyugatos modernizáció eszméjét. A kormányfő kezdetben egyszerűen pacifikálni próbálta a személye ellen is irányuló kihívást. Bár a kormányt valamelyest újra középre fordította, a jobboldali radikalizmus szavazóitól sem óhajtott megválni. Néhány hónapig sajátos hintapolitikával megkísérelte pártját egyben tartani. A Magyar Fórum szüntelen támadásai a januári országos gyűlés idejére elkerülhetetlenné tették számára az ütközést, egyszersmind meg is alapozták azt a lélektani helyzetet, amelyben a miniszterelnök már a győzelem esélyével vállalhatta a konfrontációt. Ahhoz, hogy az MDF a jobbközép szavazók egy részét visszanyerhesse, és a kereszténydemokratákon kivül más pártok számára is újra koalicióképes legyen, elkerülhetetlenné vált a szakítás. * A válást azonban csak a kormány többségének veszélyeztetése nélkül érdemes végre!' .tani, hiszen ha oda a majoritás, akkor elkerülhetetlen az idő előtti választás. A miniszterelnök számára egyébként sem kívánatos, hogy a Magyar Igazság versenyképes pártként jelenjen meg a jobboldalon. Ezért olyan fontos, hogy csak Csurka István es néhány társa kerüljön ki az MDF soraiból, és ezért nem ajánlatos végigvitatni az egyes áramlatok közötti különbözőségeket sem. A hatalomnak ez a logikája értékeli föl Lezsák Sándor személyét, aki maga az MDF-legenda. Vele a pártszakadás kiválásra redukálható. De Lezsáknak nagt’ ára van: az MDF-frakció kizárja a liberális szárny két prominensét is. Bár a parlamenti többség megmarad, a kettős kizárás mégsem katartikus pillanat, hanem az 1989 óta folyó hatalmi harc egyszerű állomása. így aztán aÜg térnek vissza régi szavazók, és a koalícióképesség sem lesz hibátlan. Itt tartunk most. De milyen párt is az MDF? Mint majd minden magyar párt - többarcű. Az MDF tagjai a literátor értelmiségi alapítók után a hagyományos középrétegek köreiből jöttek. A helyi szervezetek meghatározó személyiségei ügyvédek, orvosok, tanárok, áLlamfüggö értelmiségek, a helyi .társadalmak jobbára elismert képviselői voltak. A sikerek elmúltával azonban az egykor lelkes támogatók egyre-másra elmaradoztak vagy éppen radikalizálódtak. A régi és az új rendszer veszteseinek lármás közönsége a párt rendezvényeiről lassacskán kiszorította a mérsékelt középosztály belieket. Az MDF-konnány inkább a közhatalomtól, semmint az állampolgárok öntevékenységétől reméli a sikereket. Hajlamos a teendők központosított kezelésére, ideálja az erős végrehajtó hatalom. A gyakorlatias megoldásra váró nehézségek elöl menekülve, fogékony a dagályos pátoszra. A Magyar Demokrata Fórum több tekintetben hatalmi politikát folytat, él a végrehajtó hatalom eszközeivel, támogatja hívei gazdasági szerepvállalását, esetenként kliensrendszereket épít ki, döntései mégis általában belül maradnak a parlamenti jogállam határain. A demokratikusan megválasztott többség érvényesíti alkotmányos hatalmát. Megvalósítani törekszik félmodem, konzervatív-keresztény programját. Akadnak mindazonáltal súlyosan jogszerűtlen intézkedések is: a médiacsatában konstruált fegyelmi és büntetőeljárások vagy a bírósági vezetők törvénytelen kinevezése vitathatatlanul e körbe tartozik. Az MDF konglomerátumát 1 nem értelmiségi vágyakkal, hanem a valóságos konzervatívkeresztény testvérpártokkal érdemes egybevetni. Ezek - főleg angolszász változatukban - az állam gazdasági szerepének visszaszorítására törekszenek, de többfelé létezett államelvü I modernizációs program is. Az {európai kontinensen működő konzervatív-keresztény pártok gyakran hívei az erős végrehajtó hatalomnak, egy’es európai demokráciákban a közigazgatás központosítottabb, mint ahogy azt nálunk az MDF kialakította. A testvérpártok értékvilágában jobbára ott van a tekintély tisztelete, a hierarchizált társadalom hagyományainak folytatása, és politikai nvel* vezetőknek általában sajátja a keresztény, sokszor a nemzeti | frazeológia. Az MDF-nek nemcsak a retorikája, de a társadalomképe is olykor avíttan tradicionális. Modem konzervatív-keresztény politikát csinálni folytatható tradíciók nélkül nem éppen egyszerű dolog. A két világháború közötti jobboldalnak pedig akár az úri konzervativizmusa, akár a radikális szélsőségessége ma már anakronizmus az egységesülő Európában. De a XIX. századi konzervatív-liberális hagyomány is csak a könyvekben tanulmányozható régmúlt. így’ aztán az MDF-nek értékként megmaradt a középrétegekben még tovább élő félmúlt, a két világháború közötti jobboldal és a népi írók hagyománya. A legnagyobb kormánypártban már öt éve birkózik ez a tradíció a modem Európához való közeledés vágyával, a provinciális bezárkózás a változásra való fogékonysággal. A Magyar Demokrata Fórum 1994-ben aligha nyer újra választást. Mégis, mi lesz szavazóival, egyáltalán a magyar jobboldallal? Kire voksolhat az a milliónyi állampolgár, aki az erős államhoz fűzi reményeit, aki értékeiben nemzeti és konzervatív, aki tiszteli a tekintélyt? Az egykor a nyugodt erő igézetét választók 1994-ben elvileg bármely másik párt bűvkörébe eshetnek. A jobboldali törzsközönség azonban aligha szavaz a mai ellenzék pártjaira. A ’94-es választásokon kivételesen még előfordulhat, hogy az MDF egykori szavazói szerteszóródnak. Egy részük otthon marad, mert jó szívvel senkit sem támogathat, más részük jobb híján a kereszténydemokratákat választja. Az igazi jobboldali szavazó azonban nem vész el, és átalakulni is csak lassan alakul át, és már 1994-ben is dönteni fog a Magyar Út radikalizmusa és a sajátosan félmodem gyüjtöpárt között. Melyükből válhat koalícióképes jobbközép? Akad, aki szerint egyikből sem. Modem jobbközépnek pedig lennie kell. Kell egy párt, amely az MDF milliós közönségét modernizációs pályára vezeti. A magyar demokrácia mindaddig törékeny lesz, míg nincs benne konzervatív-keresztény középpárt. Ez pedig nemigen alakul a semmiből, szerepét egyetlen más, már létező párt sem képes hiánytalanul betölteni. A kormányzati felelősség szorítása, a hatalom akarása valószínütlen! né teszi, hogy a választásokig az MDF arculata tisztázódjék. A modern jobbközép szülöhely’e mégiscsak valahol az MDF tájékán lehet. A jobboldal sorsa alapvetően , az MDF belső történésein múlik. De ha az ellenzéki pártok és a közvélemény-formáló értelmiség némely jelese nem elégszik meg az MDF választási vereségével, hanem agyagba döngölését is akarja, ha az Antall-kormányt szenvedélyesen gyűlölök továbbra is démonizálják a jobboldali szavazót, ha nemcsak a kormány megbocsáthatatlan intézkedéseit és mulasztásait illetik éles kritikával, hanem hisztériát keltenek az MDF döntései körül, akkor egészen biztosan a jobboldali radikalizmus esélyeit növelik. Pedig még ellenzéknek is konstruktívabb lenne egy modem jobbközép párt. i Az MDF elveszíti a válasz- i tást. Hogy koalíciós partner lehet-e - majd a győztesek felelősséggel eldöntik. De lesz-e modem jobbközép pártja a magyar demokráciának? Tölgyessy Péter országgyűlési képviselő (SZDSZ)