Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-12 / 8495. szám
Vádaskodások a pozsonyi Smenaüan \ Magyar Nemzet, 1993.7.5 17 Feltámad a kisantant? A pozsonyi Smena című lap 1993. június 3-i számában ing. Vladimír Repka tollából - a cikket az aláírás szerint mérnök, szakember írta, talán álnév - Dvojaká hra Budapesti, vagyis Budapest kettős játéka címmel megjelent írás sajátos szemszögből értelmezi a két szomszédos ország kapcsolatait. (A szlovák sajtóban az utóbbi időben számos, Magyarországot vádoló hangvételű írás jelent meg, melyekről alig tud valamit a hazai közvélemény.) Vladimir Repka már írása bevezetőjében megüti azt a hangot, amelyet következetesen követ. „A szlovákiai magyar kisebbség vezetőinek soha nem látott aktivitása - feltehetőleg Budapestről titkosan támogat. va - egyre inkább arról tanúskodik, i hogy a magyar hegemonisztikus poli! tika átlépi az elviselhetőség határait. I A nyugat-európai nyilvánosságot a magyar információs lobby ez idáig tökéletesen meggyőzte, hogy Ma- > gyarország a Kárpát-medencében a stabilitás és a demokratikus fejlődés biztosítéka, de Nyugat-Európa foka- \ zatosan felismeri, hogy Magyarország tulajdonképpen a dezintegráció és a feszültség terjedésének forrása a térségben.” Tetszetős érvelés. De kevéssé érthető, miért baj az, ha a szlovákiai magyar pártok vezetői rendszeresen felkeresik az anyaországot, tárgyalnak annak vezetőivel. Ezzel Magyarország még nem lépi át - az egyébként sem létező - „hegemonisztikus politikája” határait. Hiszen természe-, tes, hogy amikor Meciar szlovák miniszterelnök és más szlovák politikusok hazánkban jártak, tárgyaltak a magyarországi szlovák vezetőkkel, sőt szlovák településeket is felkerestek. A másik: bár reálisabb kép lenne Magyarországról Nyugaton, ahol még mindig jobbára csak a „csikósch”, „gulasch" országa vagyunk, s nem utolsósorban a szomszédaink által ama végzetes 1920-as esztendő előtt és azóta is festett, meglehetősen fekete és félreismert kép következtében. Azzal a megfogalmazással viszont nem tudunk mit kezdeni, miszerint a „dezintegráció” térsége volnánk. A gazdasági bajok ellenére nálunk nincsenek etnikai feszültségek, itt nem szedik le a szlovák, a német és a román falvak bejáratánál a kétnyelvű falutáblákat, egyszóval e téren béke van. Előbbi véleményét Vladimir Repka közép-kelet-európai horizontba igyekszik ágyazni, amikor azt.írja: „A magyar politika egyik fő fegyvere, hogy a szomszéd országok megosztásával törekszik a határok megváltoztatására, és ennek érdekében visszaél a Romániában, Szerbiában, Ukrajnában és Szlovákiában élő (magyar) kisebbséggel országaik szuverenitásának aláásására. Ebben az összefüggésben Budapest szívesen állítja magát a Magyarországon kívül élő magyarok védelmezőjének, mint ahogy erről tanúskodnak a különböző konkrét lépések és nem utolsósorban a magyar miniszterelnök bombasztikus kijelentése, amely szerint ő 15 millió magyar sorsáért felelős.” Kezdjük az utóbbival: az említett kijelentés valóban visszatetszést szült annak idején szomszédaink körében. Talán mert Budapestről évtizedekig azt hallották: „nem szabad sértenünk a szomszéd népek érzékenységét”. De ha a szomszédok érzékenyek, akkor bizonyára a ma- ( gyarság is az, hiszen mi ugyancsak mások szomszédos nemzete vagyunk. Repka úr viszont „elfelejti" a nevezetes kijelentés lényegét, vagyis , a nevezett „lélekben 15 millió ma- j gyár miniszterelnöké”-nek mondta j magát. Sok helyütt természetes, hogy / egy nemzetnek más országban kisebbségben levő részével törődnek az anyaországban. Ezt teszi például a szlovák történelemben nemes múltú Matica Slovensko is - egyébként 1863-ban alakult Turócszentmártonban, a mai Martinban -. méghozzá intézményesen. Mindig természetesnek tartotta, hogy könyvekkel látja el \ többek között a magyarországi szlovák iskolákat, könyvtárakat. Azoknak az itt élő szlovákoknak a leszármazottait, akik a XVIII-XIX. században a magyar Alföldre - Békés megyébe - jöttek mezőgazdasági j idénymunkásnak a sziklás, terméket- i len Árva, Turóc és más vármegyékből, majd letelepedtek. S Trianon után akaratukon kívül egyszeriben nemzeti kisebbséggé váltak az összezsugorított Magyarországon. A Matica Slovenskának, de a szlovák politikusoknak is természetes, hogy ápolják a kapcsolatokat - s nemcsak „lélekben” - a magyarországi, de j még a szerbiai Vajdaságban is a szin- , j tén hasonló módon két évszázada j j odahonosodott szlovákokkal. A hatá- j ron túli magyarsággal való magyarországi törődés még nem ássa alá a szomszédos országok szuverenitását. Hiszen az adott országoknak is jobb, ha a kisebbségek jól és otthon érzik magukat a szülőföldjükön. | Nem maradt ki Repka látóköréből a magyarországi nemzetiségek helyzete sem. Azt írja: „Másfelől erősödik Magyarországon a nemzeti . kisebbségek képviselőinek emanci- 1 pációs törekvéseivel szembeni nyo* más. Magyarországon körülbelül egymillió - tizenhárom különböző nemzetiség - él. A parlamentben a nemzetiségi törvény elfogadásának elodázása és a folytatódó erőszakos asszimiliációs politika a nemzetiségi kisebbségekkel szemben arról tanúskodik, hogy a magyar politika alkotói és végrehajtói ez ideig nem adták fel embertelen terseiket egy monolitikus magyar állam kialakítására. így készül környezetének hatékonyabb lebontására. Friss jelzések tanúsítják, hogy Bukarest már nem hajlandó tovább nézni a feszültségek növekedését Közép-Európa térségében, amelyekért egyértelműen a magyar hatóságok kettős játékát teszi felelőssé. A Nagyrománia Nemzeti Párt (VNS) vezetésének 1993. március 6- án kelt nyilatkozata még tovább megy, amikor Magyarországot vádolja ‘az olyan viszonyok kialakításában, mint amelyek a volt Jugoszláviában vannak' és ‘erőfeszítéseket tesz Románia széthullására'.” A magyarországi szlovákok számának drasztikus csökkenését a háború utáni lakosságcsere és kitelepítés idézte elő. Ehhez döntően a hajdani Csehszlovákia járult hozzá, mivel így akart megszabadulni az akkor 800 ezres magyar nemzetiségtől. Szabad propagandát folytathatott Magyarországon, s elsősorban a szlovák értelmiség és középosztály települt át a háborús vesztes, kiéhezett, nyomorgó Magyarországról a sokkal jobb életlehetőségeket kínáló, győztes Csehszlovákiába. A magyarországi szlovákság vezető réteg nélkül maradt, csonka társadalommá vált, és a zömét alkotó, szórványban élő parasztság jelentős része valóban a spontán asszimiláció útjára lépett. Ennek kiváltó oka a Csehszlovákia által szorgalmazott lakosságcsere volt, hiszen minden áttelepült szlovák ellenében egyegy magyar kiüldözése vált lehetővé a felvidéki, zömében magyarlakta területekről. Repka hivatkozik Bukarestre is, erről csak egy mondat. Az emlegetett Nagyrománia Párt, miközben Budapestet vádolja a feszültségek keltésével, legkövetkezetesebb élharcosa a volt szovjet Moldávia (Besszarábia) Romániával való újraegyesülésének. Ezzel pedig valóban egy újabb feszültséggócot idéz elő az amúgy sem nyugodt Közép-Kelet-Európában. „Hogyan viselkedik Szlovákia ebben a helyzetben? - teszi fel a kérdést Repka. - Ugyanis nehezebb helyzetben van, mint a román partner, amelynek döntő politikai erői már régen egyesültek a román államiság elvének alapján. Milan Knazko, a Szlovák Köztársaság volt külügyminisztere többször hangoztatta, hogy erőfeszítéseket fog tenni Szlovákiának a NATO-hoz való csatlakozásának érdekében. ...Mitjelent
