Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-12 / 8495. szám
Népszabadság, 1993.7.5 05 A lakosság türelme tartja hatalmon a kormányt Beszélgetés Horn Gyulával, a Magyar Szocialista Párt elnökével Nem lehet a rendszerváltozással összefüggő, nagy horderejű kérdéseket nemzeti összefogás nélkül megoldani - jelentette ki a napokban Horn Gyula, az MSZP elnöke Kiskunhalason. A jelenlegi kormány a lehetőségei alatt teljesített. Ma hiányzik a kiszámíthatóság és a jogbiztonság, a kormányt - jelentette ki Horn Gyula - nem a lakosság bizalma, hanem a türelme tartja a hatalomban. Az MSZP elnöke mindazonáltal bízik abban, hogy a választási kampányt nem a mocskolódás, hanem a jövőre összpontosító stílus jellemzi majd. (Szegedi tudósítónk interjúja az MSZP elnökével a 6. oldalon) ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL- Lengyel László szerint az MSZP támogatói között olyan társadalmi rétegek vannak - például a korábbi nomenklatúra vállalkozóvá lett tagjai, a romló helyzetű nyugdíjasok, bérből, fizetésből élők, illetve az egykori reformkommunista értelmiség -, amelynek érdekei ellentétben állnak egymással. Ezért nem lehet világos programot írni, nem lehet megmondani, kit preferál az MSZP, kit nem.- Lengyel Lászlót nagyon tisztelem szakértői teljesítményéért és bátorságáért, de ebben nem adok neki igazat. Ha föllépünk például a munkanélküliség ellen, akkor ezt csak konkrét program keretében tehetjük. Munkahelyet a lassan erősödő középosztály teremthet, ebben a kérdésben nem állítható szembe a munkavállalók és a munkaadók érdeke. Azt hiszem, az állampolgárok többsége sokkal érettebben gondolkodik annál, hogy érdekeit mások rovására akarná érvényesíteni. Sok vállalkozót ismerek, nem kivételes helyzetet igényelnek, hanem azt, hogy változzék meg a velük kapcsolatos bánásmód, legyenek kiszámíthatóak és stabilak a gazdasági, pénzügyi feltételek. Szó sincs arról, hogy ez ellentétbe kerülne a lakosság más rétegeinek érdekeivel, illetve, hogy amit a szocialista párt a gazdasági és a szociálpolitikában meg akar valósítani, azt bizonyos érdekek rovására tenné.- Kozák Márton nemrégiben azt írta a Népszabadságban, hogy az MSZP-n belül még mindig vannak olyan személyek, akik miatt nem tud megszabadulni az utódpártiság bélyegétől. A szerző szerint ezeket az embereket, csoportokat ki kellene szorítani, „leszalámizni”, hogy a párt vitathatatlanul hiteles szociáldemokrata párttá váljék. Mi erről a véleménye?- Nem ismerek olyan politikust, aki 1990 májusa után született volna. Minden közéleti szereplő kötődik a múlthoz - ki ilyen, ki olyan formában. Az A egykori MSZMP tagjai közül mintegy 30-35 ezren ma nem az MSZP, hanem más pártok tagjai. Ha valamilyen szerepet játszottunk a rendszerváltozásban, azt az akkori pozíciónkból tettük. Ha a mindössze néhány tucat főre tehető aktív ellenzék tagjai lettünk volna, akkor nem lettünk volna abban a helyzetben, hogy a rendszerváltozást végigcsináljuk. A múlt folytonos emlegetését teljesen értelmetlennek és igaztalannak tartom. Mit várnak tőlünk? Indítsunk el egy tisztogatási hullámot? És mi legyen a szempont? Az életkor? A múltban betöltött tisztség? Aki nem vállalta az új rendszert, az nem is lépett be a szocialista pártba. Nem véletlen, hogy mostanában a legkeményebb bírálatokat a Munkáspárttól kapjuk, és nem a kormánypártoktól.- Sokan fölvetik a kérdést: az lenne-e jobb az MSZP-nek, ha bekerülne jövőre a kormánykoalícióba, vagy ha ellenzéki pártként volna módja tovább erősödni?- Mi azt mondtuk, ha olyan választási eredményt érünk el, amely együtt jár a kormányzati felelősség vállalásával, habozás nélkül vállaljuk. Számomra ez nem kérdés. Ha egy párt kijelenti, hogy nem vállal politikai felelősséget, akkor az leírhatja magát a politikai életből. Hiteltelenné válnánk, ha ellenzékként rengeteg konkrét javaslattal élünk, de amikor esetleg a választók bizalma kormányra segít bennünket, azt mondjuk: nem vállaljuk. Mondom ezt annak tudatában, hogy a ’94-ben kormányra kerülő pártoknak iszonyatosan nehéz lesz kezelniük azt az örökséget, amit a mostani kormány hagy rájuk.- Németh Miklós újra a népszerűségi listán szerepel. Mi a véleménye esetleges hazajöveteléről?- Jó lenne, ha hazajönne, jelenléte hasznára válna a magyar közéletnek. Ennek nem mond ellent az, hogy az MSZP az elmúlt három évben megvolt Németh Miklós nélkül. Az a véleményem„hogy ezt a kérdést Németh Miklósnak kell eldöntenie.- Megkönnyítheti-e a döntését, hogy Jacques Attali lemondott, és támadások érik az EBRD-t?- Ezt nem tudom megítélni, mert nem ismerem a bankon belüli tényleges helyzetet. Azt tudom, hogy amióta ez a bank fölállt, egyfolytában fúrják - nemcsak keletről, hanem az alapitó bankok részéről is. Attali Franciaország képviselője volt ebben a bankban, lemondása szerintem nem jelent egyet a bank fölbomlásával.- Az MSZP részéről elképzelhetőnek tart-e együttműködést a szélsőjobbtól megtisztult MDF-fel?- Nem az dönti el az együttműködés lehetőségét, hogy megtisztul-e az MDF, vagy netán tovább darabolódik, hanem az dönti el, hogy képes-e politikát és stílüst változtatni. A mostani „megtisztult” MDF-fel sem képzelhető el együttműködés, ha nem változtat a politikáján és a stílusán.- El tudja ön ezt képzelni, ha a stílus egyenlő az emberrel, az ember pedig Antall József?- A kioktató, arrogáns stílust kellene megváltoztatniuk. Nem nyitottak a társadalom irányában, nem nyitottak a párbeszédre az emberekkel, nem akarnak érdemi párbeszédet a parlamenti ellenzék pártjaival sem. Ha valaki, akkor az MDF vezetősége nekem nagy csalódást okozott. Még ’89 végén, ’90 elején sem vették föl az akkor már elharapózó anyázó, gyalázkodó stílust, hanem érdemi kérdésekkel próbáltak foglalkozni. Később viszont előtérbe kerültek az ideologisztikus törekvéseik, kiderült, hogy az uraknak egészen más elképzeléseik vannak a modern Magyarországról, mint nekünk, és - szerintem - mint a társadalom többségének. A programjukat én magam is megszavaztam '90-ben. Csakhogy mást csináltak, mint amit hirdettek, amit ígértek.- A Fidesz képviselői különösen erőteljesen hirdetik, hogy a liberális alternatíva választási lehetőséget jelent mindkét „levitézlett" irányzat, az MSZP, illetve a mai kormánykoalíció ellenében.- Én a liberalizmusnak nem jósolok túl nagy jövőt ebben a térségben, s a véleményemet alátámasztják a régió más országaiban eddig megtartott választások eredményei. Még ma sem látom világosan, hogy a magyarországi liberális pártok mit akarnak gazdasági, szociális téren tenni. Hozzá kell tenni, hogy a parlamentben az SZDSZ-képviselők jelentős részénél tapasztalok szociális érzékenységet - a Fidesznél kevésbé. Ami viszont az emberi jogokat, a szabadságjogokat illeti, ebben nincs különbség a baloldal és a liberálisok között. Nem véletlen, hogy a parlamentben vagy azon kívül ilyen kérdésekben egyformán szavazunk, nyilatkozunk - összebeszélés, konzultáció nélkül.- Mennyire foglalta el ön szerint az MDF a közszolgálati médiákat, és mire mehet ezzel a választási harcban?- Ha jól tudom, a rádiónál és a televíziónál alapvető torzulások nem következtek be a médiatörvény-tervezet bukása után sem. A nyáron már nagyobb változásokat nem várok. Nagy kérdés, hogy őszre mi történik a két közszolgálati médiánál. Egyes kormányzati képviselőktől hallom, hogy7 ősztől szeretnének rátelepedni a rádióra és a televízióra. Ha megteszik, érvényesülni fog a bumerángeffektus. Annak idején mondhattak a rádióban és a televízióban, amit akartak, az emberek másként szavaztak, mint ahogy mondták nekik. Engem az foglalkoztat, hogy’ a kormánynak is szüksége van egy megállapodásra arról, hogy az ellenzék hogyan juthat szóhoz a rádióban és a televízióban. Ha komolyan veszik a demokrácia játékszabályait, akkor itt nem csinálhatnak nagy változásokat. Tanács István