Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-09 / 8494. szám
45 területi tanács javára írhatjuk, hogy több esetben nem a központ javaslatát, hanem a Beregszászi Járási Tanács határozatát vette alapul - ha nem is mindig következetesen. A Hungarológiai Központ javaslatai végeredményben nem rosszindulatúak, inkább megpróbálnak valamilyen középutas, azaz kompromisszumos megoldást ajánlani. A fő bűnösök a már említett nacionalista beállítottságú, a tényeket meghamisító szervezetek és nyelvészek. 1991 őszén hivatalos járási küldöttség tagjaként az Ukrajnai Legfelsőbb Tanácsban jártam a településnevek visszaállítása ügyében. Tagja volt a delegációnak még Ivan Ivancso, a járási tanács akkori elnöke, Papp József elnökhelyettes és Pataki István, a városi tanács elnöke is. Kijevben megértették gondjainkat, helyeselték a népszavazások és közvéleménykutatások megtartását, viszont sajnálanal közölték, bekell tartani a lépcsőzetesség elvét, vagyis a kérdést a területi tanácsnak kell a Legfelsőbb Tanács elé terjesztenie. Ez — mint mondtam — a múlt év végén, a aintén említett felemás módon meg is történt- t'dekes lenne tudni, milyen érdeke fűződhetett a Hungarológiai Központnak olyan szószömyelegek kiagyalásához, mint amilyen aJanosovo vagy a Popijevo. Ezekbe ugyanis aligha magyarázható bele a mákkosjánosi vagy a csonkapapi magyar lakosság történelme és kultúrája; márpedig maga Lizanec úr Irta .Még egyszer a kárpátaljai magyar helységnevekről’ című cikkében (Beregi Hírlap, 1992. február 8-i szám): ..'..a helységnevek kialakulása történelmi folyamat (nem pedig referendum következménye), amelyben benne van az adott nép történelme és kultúrája... A példaként felhozott két helységnév ukrán változatából viszont — ar amúgyis nyilvánvaló torzítás melleit —egyszerűen elhagyták az előtagot.- Az említett két településnevet, a Janosovót és a Popijevót nem a központ munkatársai kreálták, hanem a cseh hivatalnokok... A Papievo nevet 1925-ben vezették be, de vele párhuzamosan hivatalos volt a Csonkapapi név is. 1930-ban a település nevét Popo vóra változtatták, s ezt újították fel 1946-ban. A Hungarológiai Központ tehát tulajdonképpen ezeknek a szlávosított, de a köznyelvben soha meg nem honosodott faluneveknek a visszaállítását javasolja az ukrán nyelvben. Az előtagot valóban kihagyták, de nem csak ebben a két esetben, hanem Mezőkaszony, Sárosoroszi, Nagymuzsaly, Nagybereg, Beregdéda, Beregsom, stb. esetében is. Rafajnaújfalu esetében viszont az utótagot tartják „fölöslegesnek". Ami Csonkapapit illeti, itt feltétlenül meg kellene hagyni a teljes nevet, mert itt az előtagnak nem a megkülönböztetés az elsődleges szerepe (bár nyilvánvalóan ez különböztette meg a falut Marokpapitól); a község az egykori Csonkás ésPap falvakegyesüléséveljönlétrc.saCsonka papi névalak már 1553-ban előfordul. Csonkás község emlékét mindenképpen meg kell őrizni a hivatalos lelcpülésiévben is. Petro Lizanec cikkének idézett mondata szerintem csak réazbcn helytálló: a helységnevek kialakulása valóban történelmi folyamat, viszont referendummal, a lakosság akarata szerint megváltoztatható egy-egy név, mint az Csongor (korábban Csomonya) és Nevetlenfalu (Gyakfalva) esetében történt, éspedig a kellemetlen hangzás (például: gyak - „közösül”) megszüntetése végett. A Hungarológiai Központ sok esetben kettős elnevezést javasol, például Benya-Bene, Hutovo-Gut, Bátyovo-Bátyú, stb., csakhogy ezt — mint már jeleztem — a jelenlegi ukrán nyelvtörvény nem engedi meg. Egykor, a fasisztának hazudott Horthy-korszakban voltak ilyen kettős, magyar és ruszin nevek a hegyvidéki falvak esetében, amikor is mind a két név hivatalos volt, szerepelt a térképeken, postai bélyegzőkön, nyomtatványokon, igazolásokon, igazolványokban is. Ajelenlegi helyzetben kétségtelenül csak az ukrán az egyetlen hivatalos településnév, tehát ez kerül a térképekre. Megváltozhatna a helyzet, ha módosítanák a nyelvtörvényt, de erre nincs sok remény.- Lizanec professzor a szóban forgó cikkében az 1991. május 11- én magyarországi nyelvészek és térképészek bevonásával megtartott tanácskozás állásfoglalásának 4. pontjára is hivatkozik, amely kimondja, hogy a nemzetiségi nyelvhasználatból hivatalossá tett neveket minden nyelv a maga tulajdonnév-alkotási szabályai szerint alakítja Id. Csakhogy —az iménti két példán is láttuk — a (mesterséges) kialakítás során az eredeti helységnevek tartalma, töltése elvész; ugyanakkor a Magyarországra utazó ukránnak eszébe sem jut például Vásárosnamény helyett Bazamij Namenyevót mondani. Az eredeti helységnevek tehát változtatás nélkül használhatók az ukrán nyelvben; s ha erre a kárpátaljai magyar helységnevek ügyében nem hajlandók, akkor annak sokkal inkább politikai, mint nyelvi akadályai vannak- Magam is így érzem, s erre már céloztam korábban. Az ukrán nyelv eléggé gazdag a magyar hanganyag megbízható visszaadására. Nem tudom, mi akadálya lenne például Bene, Gut, Beregsom, Makkosjánosi, Sárosoroszi, Nagybereg és más falvak vagy Beregszász neve ukrán kiejtésének. Az sem igaz, hogy nem lehet ukránul ragozni a neveket. Érdekes módon nincs baj a német, francia, angol, olasz és más településnevekkel, de még a magyarországiakkal sem, csak éppen a kárpátaljai magyar nevekkel. Egyértelmű tehát, bogy politikai szempontok játszanak szerepet: köröciszakadtáig akarják bizonygatni az ukrán népclem óshonosságát, sőt elsőbbségét Kárpátalja mai magyar nyelvterületén. Ez pedig tudatos történelemhamisítás. A nálunk civilizáltabb vidékeken ma már nincs értelme az efféle történelmi versenyfutásnak. Szerintem egyáltalán nem lenne baj, ha a velünk együtt élő ukránok és a hozzánk látogató külföldiek is a toponímia alapján sejtenék, falvaink nem szláv települések. Ettől még nem változnának meg a határok! A fentebb említett görcsös bizonygatási szándék egyébként nem egy esetben vétlen vagy szándékos figyelmetlenséghez vezet. Petro Lizanec professzor például azt állítja a Zakarpatszka Pravda 1993. január 28-i számában megjelent „Ki torzítja el a településneveket?” című cikkében, hogy a lakosság „követeli” a Nogy Bihany (Honi Eirtm), Jánosi (ftioaii), Koszony (Kocobi), Vári ( Bipa ) településnevek ilyen ukrán formáját a helyes Vclika Bijhany (B*na»ci EflflrtBi), Janosovo (Hhoucbo), Koszino (KociHo)Varijevo (BipieBo) helyett. Ez tévedés!: a lakosság a Nagybcgány (ttom6*r>Hi), Makkosjánosi ( Nfc kkoiwhouI ), Mezőkaszony (ikjíMcom) nevet követelte. Az állítólagos Varijevo név-alak megváltoztatását pedig senki sem kérte, nem is kérhette, ugyanis ilyen nevű település nincs; Vári nevét nem sikerült elszlávosílani — valahogy elnézhették a dolgot —, a falu neve ukránul hivatalosan BAPM ! Aki nem hiszi, üsse fel az „IcTopi« m!ct i em'JfPCP. 3*npniTcKt o6jj>cti”c. könyvet a 141. oldalon. Tavlo "Csucslca protesszor ugyancsak a Zakarpatszka Pravdában (1993. január 14.) közölt cikkében azt írja, hogy magyarul vannak Batyu, Palló, Szűrte, sót Yanosi falunevek... Az az állítása, hogy Kispapit a helyi ukránok (?!) már évszázadok óta Male Popovónak nevezik, egyenesen anekdotába illő. Kispapi vagy Male Popovó nevű község soha nem volt és hivatalosan ma sem létezik. A század elején keletkezett egykori Papitanyát, melynek neve a tulajdonostól, illetve bérlőtől függően Degenfeld-tanya, Gáspártanya, Fuchs-tanya is volt, 1967-ben nyilvánították faluvá, és az ott lakók — egy fő kivételével valamennyien magyarok! — megkérdezése nélkül elnevezték... Szonyacsnénak A falunak magyar neve nem is volt! 1990-ben határoztak úgy a falu lakói, hogy községüket Kispapinak nevezik el, lévén az Csonkapapi társközsége. Mindezt Csucska professzor ne tudta volna? Dehogynem, hisz a Karpatszka Ukrajina 1992. január 23-i számában közölt „Névváltoztatás és a Proszvita álláspontja” c. cikkére írt — a Karpatszka Ukrajinában nem közölt, csak később a Kárpátalja 1992. február 25-i számában megjelent — válaszomban ezt már szóvá tettem; ha a Kárpátalját nem is olvasta el, ami nem valószínű, a Karpatszka Ukrajina szerkesztőségébe küldött ukrán nyelvű cikkemet bizonyára odaadták neki. Ennek ellenére egy év múlva megismétli ezt a képtelen állítást! Vagy itt van például Kirill Halász kandidátus, az onomasztika legnevesebb kárpátaljai művelője, aki nem tudja elviselni, hogy Kiss Lajos, az egyik legismertebb magyar főldrajzinév-kutató szerint a Bereg név nem 8 szláv „bcreg”-ből, hanem a magyar „berek” szóból származhat; erről K. Halász a Zakarpatszka Pravda 1992. április 11-i számában ír. Érdekes, hogy az egyébként szlavista Kiss Lajos „Földrajzi nevek etimológiai szótára” című művében említést sem tesz a megye- és falunév esetleges szláv eredetéről. Szerintem ez érthető is, hicz a Bereg név első előfordulásának éve 1214, míg a ruszinok csak 1200 körül jelennek meg Kárpátalján, s nem Nagybereg környékén, hanem messze fenn a hegyekben; lásd
