Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)

1993-07-01 / 8490. szám

HVG, 1993.6.26 T Vagyis itt pontosan tudjuk, mi mennyi. Hogs az állami vagyon többi szelete ho­gyan működik, nem tudom pontosan, de nem hiszem, hogy nagyot tévedek, ami­kor azt mondom: hasonlóképpen. Egyéb­ként amióta az AVÜ létezik, a „rábízott” vállalatokból közel 200 került száz száza­lékban magánkézbe, tisztán állami válla­latként már csak 550-600 cég működik, s körülbelül 500-550-ben van még tulajdoni része az államnak. A még nálunk lévő va­­gvon értéke 800-900 milliárd forint körül van. Ezzel az állami vagyon értékesítésé­nek több mint a felén túl vagvunk. HVG: Miközben összesen 120-130 milli­árd folyt be? Ezek szerint nem értékben, hanem darabszámban vannak túl a felén. Cs. L.: Sajnos, már értékben is. Az el­múlt években ugyanis jelentős vagyont vit­tek el a felszámolások, az AV Rt. létreho­zása - ahova mintegy 35 százaléknyi va­gyon került át -, a tárcák, amelyekhez át­kerültek az infrastruktúra vállalatai. HVG: A még meglévő 800-900 milli­árdnyi vagyonból ön mennyi készpénzre számit? Cs. L: Borzasztóan nehéz felelősen számot mondani, mert nem világosak a cégek kötelezettségei, főleg a banki hite­leik és azok jövendő sorsa. Most zajlik ugyan a hitel- vagy adósságkonszolidá­ció programjának előkészítése, és na­gyon sok múlik e program alakulásán. Ha a hitelek kezelése az ÁVÜ helyett va­lamely más szervezethez kerül, amely tisztán piaci, privatizációtól független szempontok alapján fogja kezelni ezt a követelésállományt, akkor jóval kisebb értékű lesz a „szabadon felhasználható" állami vagyon, mert a bankok az általuk nyújtott hitelek mögé többszörös jelzá­log-követelést tábláztak be, a hitelek leg­alább másfél-kétszeresét. Ha a követelé­sek tulajdonosa a fedezetből indul ki, s a követelés olcsó megvásárlásával a fizi­kai vagyon felszabadítását tekinti elsőd­leges céljának, akkor egészen biztos, hogv ez a 800-900 milliárdos elvi vagyon sokkal kevesebb lesz a gyakorlatban. HVG: Úgy hallani, a külföldi befekte­tők tartalékolják a pénzüket: kivárják, hogv a felszámolás alatt álló cégek va­gyona kalapács alá kerüljön, s érték alatt lehessen megvenni. Cs. L.: Az is a vevőket hozza kedvező helyzetbe, hogy a privatizációgyorsítási szándék következtében megnőtt a kíná­lat. De nekünk még így is megéri: az idővesztéssel járó értékvesztés minden bizonnyal nagyobb lenne, mint a kam­pányszerű értékesítés miatti árveszteség. Az esetleges felszámolás kivárása pedig, azt kell mondjam, ésszerű befektetői magatartás: a felszámolónak ugyanis jó­val kevesebb aggálya van a foglalkozta­tottak létszámával, a felvásárlás szintjé­vel, az iparpolitikai érdekekkel. Rendez egy árverést, és aki amit leüt, viheti. Ép­pen ilyen összefüggésben értékelhető igazán a mi szándékunk a hitelkonszoli­dációval kapcsolatban. Ha az ÁVÜ-nek módja nyílna az egyébként piacképes cégeket mentesíteni a hiteleiktől, az eredményeink sokkal jobbak lehetné­nek, és az ön által említett befektetői vá­rakozás hiú ábránd maradhatna. De ez az egész egy szakmai vita, amit először illetékes kormányzati fórumok tárgyal­nak meg. Megítélésem szerint az AVÜ mellett szól, hogy az - minden kritika ellenére - ma egy működő apparátus, a felelős tárcákat felölelő ágazati bizottsá­gokkal, felkészült, növekvő tapasztalam szakértői csapattal. A vita tétje jóval több, mint maga a hitelkonszolidáció. Ha ez a rendszer kicsúszik az AVÜ kezé­ből, közgazdasági-társadalmi követel­mények érvényesítésére a mainál is jó­val kisebb mértékben nvílik lehetőség. ' TARNÓI GIZELLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom