Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. július (8490-8508. szám)
1993-07-01 / 8490. szám
HVG, 1993.6.26 T Vagyis itt pontosan tudjuk, mi mennyi. Hogs az állami vagyon többi szelete hogyan működik, nem tudom pontosan, de nem hiszem, hogy nagyot tévedek, amikor azt mondom: hasonlóképpen. Egyébként amióta az AVÜ létezik, a „rábízott” vállalatokból közel 200 került száz százalékban magánkézbe, tisztán állami vállalatként már csak 550-600 cég működik, s körülbelül 500-550-ben van még tulajdoni része az államnak. A még nálunk lévő vagvon értéke 800-900 milliárd forint körül van. Ezzel az állami vagyon értékesítésének több mint a felén túl vagvunk. HVG: Miközben összesen 120-130 milliárd folyt be? Ezek szerint nem értékben, hanem darabszámban vannak túl a felén. Cs. L.: Sajnos, már értékben is. Az elmúlt években ugyanis jelentős vagyont vittek el a felszámolások, az AV Rt. létrehozása - ahova mintegy 35 százaléknyi vagyon került át -, a tárcák, amelyekhez átkerültek az infrastruktúra vállalatai. HVG: A még meglévő 800-900 milliárdnyi vagyonból ön mennyi készpénzre számit? Cs. L: Borzasztóan nehéz felelősen számot mondani, mert nem világosak a cégek kötelezettségei, főleg a banki hiteleik és azok jövendő sorsa. Most zajlik ugyan a hitel- vagy adósságkonszolidáció programjának előkészítése, és nagyon sok múlik e program alakulásán. Ha a hitelek kezelése az ÁVÜ helyett valamely más szervezethez kerül, amely tisztán piaci, privatizációtól független szempontok alapján fogja kezelni ezt a követelésállományt, akkor jóval kisebb értékű lesz a „szabadon felhasználható" állami vagyon, mert a bankok az általuk nyújtott hitelek mögé többszörös jelzálog-követelést tábláztak be, a hitelek legalább másfél-kétszeresét. Ha a követelések tulajdonosa a fedezetből indul ki, s a követelés olcsó megvásárlásával a fizikai vagyon felszabadítását tekinti elsődleges céljának, akkor egészen biztos, hogv ez a 800-900 milliárdos elvi vagyon sokkal kevesebb lesz a gyakorlatban. HVG: Úgy hallani, a külföldi befektetők tartalékolják a pénzüket: kivárják, hogv a felszámolás alatt álló cégek vagyona kalapács alá kerüljön, s érték alatt lehessen megvenni. Cs. L.: Az is a vevőket hozza kedvező helyzetbe, hogy a privatizációgyorsítási szándék következtében megnőtt a kínálat. De nekünk még így is megéri: az idővesztéssel járó értékvesztés minden bizonnyal nagyobb lenne, mint a kampányszerű értékesítés miatti árveszteség. Az esetleges felszámolás kivárása pedig, azt kell mondjam, ésszerű befektetői magatartás: a felszámolónak ugyanis jóval kevesebb aggálya van a foglalkoztatottak létszámával, a felvásárlás szintjével, az iparpolitikai érdekekkel. Rendez egy árverést, és aki amit leüt, viheti. Éppen ilyen összefüggésben értékelhető igazán a mi szándékunk a hitelkonszolidációval kapcsolatban. Ha az ÁVÜ-nek módja nyílna az egyébként piacképes cégeket mentesíteni a hiteleiktől, az eredményeink sokkal jobbak lehetnének, és az ön által említett befektetői várakozás hiú ábránd maradhatna. De ez az egész egy szakmai vita, amit először illetékes kormányzati fórumok tárgyalnak meg. Megítélésem szerint az AVÜ mellett szól, hogy az - minden kritika ellenére - ma egy működő apparátus, a felelős tárcákat felölelő ágazati bizottságokkal, felkészült, növekvő tapasztalam szakértői csapattal. A vita tétje jóval több, mint maga a hitelkonszolidáció. Ha ez a rendszer kicsúszik az AVÜ kezéből, közgazdasági-társadalmi követelmények érvényesítésére a mainál is jóval kisebb mértékben nvílik lehetőség. ' TARNÓI GIZELLA
