Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-22 / 8485. szám
Népszabadság, 1993.6.17 a Csurka István az ügynöklistán? A tét: ki vezesse a Magyar Igazságot Laptársunk, a Magyar Nemzet szerdai számában közölte Csurka István nyilatkozatát: „Lehet, hogy nevem rajta lesz a III/III-as listán.” A Népszabadság információi szerint a politikus nyilatkozata kényszerhelyzetben született, összefügg szakításával a Magyar Demokrata Fórummal. _______MUNKATÁRSAINKTÓL_______ Az előzmény: a képviselő a politikai csoport egy korábbi ülésén - mint laptársunkkal egy jelenlevő közölte - kijelentette, hogy internálása idején „több mindent aláírt, mint olyan sokan mások is. De soha nem dolgozott az ügyosztálynak.” Csurka azt, hogy ez elhangzott, a Magyar Nemzet, majd a Népszabadság munkatársának is megerősítette, egy némileg homályos nyilatkozatban. „Nem tudom, hogyan lehetne ennek a végére járni. Magam mindenesetre arra készülök, hogy emberi, írói alkatomból, alapállásomból következően feltárjam őszintén. Nem mintha bűneim feltárásáról kívánnék beszélni, de azt hiszem, hogy más megoldás, mint hogy néhány ember példát mutasson, nincs. Hogy erre mikor kerítek sort, arról most nem kívánok beszélni.” A Csurkához közel álló Magyar Igazság-csoport tagjai „átvilágításukat” kénék a miniszterelnöktől; a kijelentés egy ezzel foglalkozó ülésen hangzott el. Eddig összesen két politikus került olyan helyzetbe, hogy ilyen váddal, illetve várható váddal illessék, mindkettő szembekerült a kormányfővel: előbb Torgyán József, azután Csurka István. A Magyar Igazság-csoport tagjainak átvilágítási kérése a miniszterelnök egy kijelentésére adott logikus válasz volt: Antall József egy frakcióülésen közölte, hogy a III/III. ügyosztállyal kapcsolatban álló személy lehet a csoportban. A miniszterelnök ezt annak ellenére tette, hogy Boross Péter miniszter röviddel a Torgván-féle borítékügy után azt mondta, az ügynöklistával kapcsolatos kérdéseket államtitoknak minősíti. A kényszerhelyzetben tett beismerés után a titok nem titok többé, noha Csurka hátrányos helyzetbe kerül mással szemben. (Csurka István... folytatás a ^oldalon) ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Az, hogy Csurka István szerepelhet a listán, az MDF szőkébb köreiben régóta ismert volt, de ezt a Fórum vezetése a legnagyobb diszkrécióval kezelte. A Demszky-Hack ügynöktörvény-tervezet beterjesztése után MDF-es képviselők egy csoportja (Beke, llkei, Nyerges, Témák) aláírásgyűjtést kezdtek a kérdés saját soraikban való egyértelmű rendezésére. Az akciót Kónya Imre állította le. Röviddel ezután a kormány egy tagja állítólag beszélt Csurkával és javasolta: térjen vissza a drárnairáshoz; a beszélgetésben utalás történt bizonyos dokumentumokra. Csurka ezután - állítólag - Antall Józsefhez fordult és az ügy lekerült a napirendről. Arra, hogy Csurka neve szerepelhet a névsorban, félreérthetetlen célzást tett a Népszava 1992. májusi számában megjelent cikkében llkei Csaba képviselő. Csugar, Csurkával és csirkenyakkal című cikkében: „Pisti túlkompenzál, túlharsog. Évek óta rejtély: mit és miért. Ám mi lesz, ha a fejszés ember kitalálja, s azt a népi kezdeményezést terjeszti elő, hogy kérjen Csurka is egy borítékot a miniszterelnöktől átvilágításának eredményéről. Aztán a borítékot nyissa fel a nyilvánosság előtt, Kaposvárott vagy Budán... Akkor kiderülhetne: jó-e a kistarcsai befutó parlamenti helyre, vagy csak liberális móka ez az egész, tét nélkül.” A képviselő nem kért helyreigazítást. Horváth József, a III/III-as osztály egykori vezetője a kérdésre kizárólag elvi síkon válaszolt. Horváth elképzelhetetlennek tartja, hogy valaki ne emlékezzen teljesen tisztán arra, ha beszervezték. A beszervezés tényét rögzítő okmány, amit aláírattak, mindenképpen tartalmazza azt a mondatot, hogy „...megállapodtam a biztonsági szolgálattal, ha a kömvzetemben törvénysértést, illetve a közrendre és a társadalmi rendre veszélyes eseményt, vagy annak előkészületét észlelem, haladéktalanul jelentem a biztonsági szolgálatnak”. Ennél csak keményebb, kategorikusabb mondat szerepelhetett a papíron - állítja Horváth. Figyelemre méltó, hogy amikor a csoport átvilágítása szóba került, visszalépett egy olyan személyiség, akinek együttműködésére a Magyar Igazság számított. Természetesen Csurka esetében, másokéban is az ártatlanság vélelméből következik, hogy ha nevük bármilyen listán szerepel is, amennyiben nem bizonyítható, hogy aktiv kapcsolatot tartottak fenn a III/III. osztállyal, akkor ez önmagában semmi terhelőt nem jelent. Ahhoz azonban mindenképpen elég lehet, hogy Csurkát hitelétől megfosztva olyan vezetés alá helyezze a Magyar Igazságcsoportot vagy az azonos nevű pártot, amely a koalíciós jelleget biztosítja.
