Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. június (8473-8489. szám)
1993-06-03 / 8475. szám
Magyar Hírlap 1993.máj.29. fi O V. KJ Pető Iván Nekünk négy év elég „Most már csak a következő kormány lehet valóban a gazdasági fordulat kormánya, s az SZDSZ kész közreműködni abban, hogy az lehessen. S ha részt vállalunk egy kormányban, mi nem fogjuk azt mondani a választási periódus vége felé, hogy bocsánat, amit négy éve ígértünk, ahhoz egy további választási ciklusra lesz szükségünk. Mert négy év elég! A gazdasági fordulathoz is, meg ebből a kormánypártból is!” Több mint három évvel a szabadon, demokratikusan választott parlament megalakulása után megállapíthatjuk: a magyar népnek mélységesen csalódnia kellett. A rendszerváltástól a többség szabadabb, biztonságosabb világot remélt, de kár lenne tagadni, várta a gazdasági helyzet gyors javulását is. Ugyanakkor bízott a hatalomgyakorlás módjának, a politika stílusának, a hivatásos politikusok és a társadalom kapcsolatának gyökeres átalakulásában is. Eddig mindezekben hiába reménykedett. Pedig az emberek többsége érti, milyen nehéz helyzetben van az ország, és ki-ki a maga helyén rengeteget tett azért, hogy bekövetkezzék a várva várt fordulat. Százezrek igyekeztek találékonyan. szorgalmasan igazodni a megváltozott körülményekhez, sajátítottak el új ismereteket, kezdtek vállalkozásba. Egyre többen veszik tudomásul azt , is. hogy az új körülmények között életmódjukon, fogyasztási szokásaikon is változtatniuk kell. Ezeknek az embereknek köszönhető, hogy az ország viszonylag kis áldozatokkal, a környező országok többségéhez képest nyugalomban, békében élte végig az elmúlt években a nagyon nehéz átalakulást. Fel kell tennünk a kérdést: Vajon a választások nyomán kormányra került, az ország irányításáért felelős koalíció is — a lakossághoz hasonlóan — megtett-e minden elvárhatót azért, hogy minél kevesebb zökkenővel menjünk keresztül ezeken a nehéz éveken, hogy minél kisebbek legyenek az átalakulás terhei, minél kevesebb legyen a csalódás? Megtett-e mindent, hogy emberileg is elviselhető legyen az átmenet? Ami vitathatlanul a kormányzaton múlott: a hatalomgyakorlás módja, stílusa. Persze mások és másként kormányoznak ma Magyarországon, mint a rendszerváltás előtt, és a mai vezetők demokratikus választásokkal kerültek hatalomra. De a gőg, a hatalom önmagáért való szeretete mindezzel együtt is olyan politikai stílust jelenítenek meg, amelyet a magyar társadalom többsége — bizton mondhatjuk — nem kívánt. Az 1990-es választások idején mi voltunk azok, akik világosan megmondtuk: a politikai rendszery^ltástQl nem remélhetünk gyors gazdasági fordulatot. Ugyanakkor a megalapozatlan várakozásokban része volt a mai kormánypártok választási propagandájának is. Mi a választások után, ellenzékben sem tettünk soha szemrehányást a kormánynak azért, amit nem is lehetett volna elérni ebben a három évben. Bár átéreztük. nem éltünk vissza az emberek romló életviszonyok miatt erzetl jogos elégedetlenségével, mert tudjuk, hogy milyen problémákkal kell az országnak megbirkóznia. Felemeltük azonban a szavunkat akkor, amikor a kormányzat évről évre újabb betarthatatlan ígéreteket tett. Nem tettünk szemrehányást a kormánynak a munkanélküliség, az infláció miatt, mert tudtuk, hogy a jelen helyzetben mindez nagyrészt elkerülhetetlen. A kormány és pártjai sértődését, sőt indulatait is kiváltva rámutattunk arra, hogy az Antall-kormány politikája az elkerülhetetlenek mellett olyan további terheket is ró az ország népére, amelyeket egy másfajta politika mellett nem kellett volna elviselnie. Mi is ez a másfajta politika? Nem lenne reális, ha azt kérnénk számon a kormánytól, amit mi tettünk volna az ő helyükben. Ez. a kormány azonban a saját maga által felállított mércének, ígéreteinek, programjának sem felel meg. A legsúlyosabb teher, amit a magyar társadalomnak el kell viselnie — holott elkerülhető lett volna — a rossz koalícióból eredt. Kétfajta értelemben is beszélhetünk rossz koalíciós kompromisszumról. A legnagyobb kormánypárt maga is több irányzatot kísérelt meg ötvözni, s bizony nem egyszer és nem kétszer mondtuk el az elmúlt években, hogy az MDF egymást bénító nézeteket elegyít. A rossz kompromnisszum ma a legnagyob kormánypárt súlyos belső válságát okozza. Ugyanakkor a hárompárti kormánykoalíció is rossz, tisztázatlan elvekre épült, s számtalan botladozás után ma szétesőben van. A rossz koalíció ma ■ politikai válságban van. hároméves kormányzásuk következményei tragikusak.'- * ' ~ ' ' Ez az oka annak, hogy az Antallkormány képtelen volt megtenni á fontos lépéseket a gazdasági válságból való kilábalásra. Mert azt ugyan nem lehetett elvárni a szabad választások utáni első kormánytól, hogy azonnal felvirágoztassa a gazdaságot, de azt igen. hogy megteszi mindazt, ami a fordulat megalapozásához elengedhetetlen. Ebben az értelemben lehetett volna az első demokratikus kormány a gazdasági fordulat kormánya. De nem lett az. Ez az. amivel az Antall-kormány adós maradt I Amikor gazdasági mulasztásaiért szemrehányást teszünk a kormánynak, azért bíráljuk, men nem tette meg azt. amit a jövőén. az 1993—f996-os gazdasági javulásén 1990 és 1993 között kellett és lehetett volna tennie. Az Antall-kormány anélkül vált népszerűtlenné. hogy érdemben belefogott volna Ia népszerűtlen feladatokba. Mindeddig csak a tovadöcögést tudta biztosítani, és félő. ezzel nemcsak magát, hanem az egész átalakulást járatta le. 1 Az Antall-kormány kihagyta azt a lehetőséget is. ami 1990—1991-ben adódott, amikor a többi volt szocialista ország még nem volt képes a gyors privatizációra, a külföldi tőke bevonására. nálunk viszont a jogi előleltételek sokkal inkább adottak voltak. Míg a kormány tétlenkedett, a magyar állami vállalatok tőkéje gy orsan elértéktelenedett. s ez a politika az egész nemzetnek
